A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

SZALONTAI Csaba: L'oro degli avari. Popolo delle steppe in Europa

viharaiban eltűnt néptől az az, hogy mindkettőnek sikerült olyan hatalmi rendszert és területet létrehozni, amely meghatározó volt a korabeli világ életében. Az avarok Kaganátusa több mint kétszáz évig volt politikai tényező a Kárpát-medencében, közben évtizedekig sakkban tartotta az akkori világ legnagyobb és legerősebb hatalmát, a Bizánci Birodalmat. Majd a katonai hatalom csökkenésével átalakuló avar társadalom politikai aktivitása lecsökkent, visszahúzódott határai mögé. Végső soron a Kaganátus ezen átalakulása értelmezhető úgy is, mint a korabeli egységesülő Európa politikai és hatalmi elvárásaihoz való alkalmazkodás. Mivel azonban ez világnézetileg nem volt megfelelő módon alátámasztva, aligha számíthatott sikerre. Sokkal nagyobb nehézséget jelentett az a tény, hogy a Kaganátus éppen azon a területen feküdt, amelyet Nagy Károly, a római császárok méltó utóda a Birodalom helyreállítása érdekében elfoglalni kijelölt, s ezzel a Kaganátus sorsa örökre megpecsételődött. Ezzel tehát egy korai államalakulat kísérlete hiúsult meg. A langobardok történetét a korabeli Európa népei egyik sikertörténetének is tarthatjuk. Gondoljunk csak bele, milyen fejlődésen ment keresztül a langobard társadalom alig 50-60 év alatt: az avarok egykori szövetségesei, akik addig várost csak kívülről láttak, új hazájukban letelepedve városlakóvá és templomépítővé válnak, és amikor 50 évvel később találkoznak egykori szövetségesükkel, akkor már várfalak, templomok és egy egész világrendszer választja el őket egymástól. Az Elba vidékén az időszámítás táján kezdődő történet a 6. század elején a „Feld"-en, a mai Morvamezőn folytatódott, ahonnan a herulok legyőzésével Csehországtól Észak-Pannóniáig terjesztették ki hatalmukat. A legnagyobb langobard király, Wacho szövetségi politikáját a szvébekkel való egyesülés, a thüring királyi családdal létrehozott dinasztikus házasság, majd a thüringeket legyőző frankokkal, illetve a Kárpát-medencei nagy riválissal, a gepidákkal kötött házasságok és Bizánccal kötött szövetség jellemzi. Wacho halálával azonban már a langobardok sem kerülhették el azt, hogy beavatkozzanak a hatalmi csatározásokba. Bizánc, a gepidák, katolikus és ariánus herulok, frankok és Merovingok, majd az avarok a főszereplői annak a háborúsorozatnak, amelyben a kulcsszereplővé váló avarokat a lehető legegyszerűbb módszerrel, a zsákmány felének és Gepidia átadásának ígéretével megveszi Alboin. Döntése kényszerűsége ellenére is zseniális: jól ismerte fel, hogy az avarok és a saját érdeke azonos. Mivel barbár néppel nem léphetett dinasztikus kapcsolatra, ezért csak a zsákmány odaígérése maradt mint lehetséges eszköz. Terveibe egyetlen hiba csúszott: nem számított arra, hogy az avarok aligha lesznek tekintettel rá akkor, amikor saját maguk számára területet keresnek, s emiatt 568 húsvétján a langobard királynak népével és teljes seregével el kellett hagynia a Kárpát-medencét, és szövetségeseivel együtt elözönlötte Észak-Itáliát. Hamar megtalálták helyüket új hazájukban, melyet leginkább az igazol, hogy a 7. században már latin nyelven írják törvényeiket. Az avarokkal azonban nem szakadt meg a kapcsolatuk: több kisebb szövetségkötés jellemzi a két nép további történetét, melyet csak néhány kisebb-nagyobb avar betörés (pl. Forum Iulii=Cividale ellen) zavar meg. A 8. század végéről még tudjuk, hogy Nagy Károly ellenében az avarok befogadják a menekülő langobard urakat. Hogy az avar kagánt hódoltató Pippin, Langobardia királya frank-langobard seregében milyen langobard erő volt képviselve, ma már nem tudjuk. A 8. század végétől, az avar Kaganátus felszámolódásával azonban teljesen megszűntek az interetnikus kapcsolatok. Van tehát a két nép történetének egy igen rövid fejezete, amely tulajdonképpen egy évre és egy jelentős eseményre korlátozható: az avar—langobard-gepida-bizánci háborúra, ezen kívül tudjuk, hogy az itáliai és a Kárpát-medencei avarok között is voltak kapcsolatok, ezek azonban aligha haladták meg a más hasonló népek közti interetnikus kapcsolatok szintjét. Nem beszélhetünk jelentős avar-langobard régészeti keveredésről, nem tudunk a Kárpát-medencében maradó langobardokról sem. Ennek ellenére a hazai és a nemzetközi kutatásban jelen van egy látens érzés, mely a két nép igen szoros kapcsolatrendszerét feltételezi. Amely azt sugallja, hogy komoly és évszázadokra meghatározó szövetségi rendszer létezett a két nép között. Ez egyaránt érezhető mind a magyar, mind az olasz régészeti kutatásban. Talán ennek is köszönhető az olasz régészeti és történeti kutatás intenzív érdeklődése az avarok kultúrája és műveltsége iránt, melynek kiváló példája a jelen recenzált kötet is. A kötet bevezető tanulmánya a közelmúltban elhunyt Bóna Istvántól származik Egy keleti nép a kora középkori Európában címmel. A Szerző nagy ívű, rendkívül széles kitekintésű tanulmányban ismerteti az avarság teljes történetét. Már a bevezető mondatban világossá válik az olvasó számára az avarság történelmi szerepének jelentősége, amikor Bóna István a napjainkig tartó hatásúnak véli e nép jelentőségét. Megismerkedhetünk a korabeli világ, a korabeli Kárpát-medence minden fontos tényezőjével, azzal, hogy ki miért és milyen célokat tűzött ki maga elé a térségben. Milyen erőviszonyok és megfontolások fedezhetők fel a gepidák és a langobardok szándékai mögött, és miért jelentett új erőt és új akaratot a hirtelen feltűnő avarok tekintélyes serege. Bóna István vezetésével az olvasó könnyen és magabiztosan tájékozódhat a korabeli viszonyok és népek között. Megfelelő hangsúlyt kap, így a nem magyar olvasó is megismerheti az avarok szerepét és történelmi jelentőségét, amikor a Szerző kihangsúlyozza, hogy a magyar honfoglalás előtt csak az avarok voltak képesek arra, hogy a Kárpát-medence egészét egy politikai, gazdasági egységbe tömörítsék. Rövid, de nagyon világos képet kapunk az avarok eredetének rendkívül bonyolult és sok vitát kiváltó nézeteiről. Bóna István maga is többször, több tanulmányban foglalt állást e kérdésben, de megfogalmazott véleménye soha nem végleges és kizárólagos. Ezt tükrözi az elegáns és távolságtartó rövid összefoglalás az avarok eredetének régészeti és írott forrásairól. Az avar társadalom részletes bemutatása keretében megismerkedhet az olvasó egy keleti nép addig teljesen szokatlan neveivel, különböző, a forrásokban fellelhető rangokkal, a félelmetes és jól szervezett fegyveres réteg