A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)
FÁRI Irén - † KŐHEGYI Mihály – SZALONTAI Csaba: Reizner János és Hampel József levelezése
REIZNER JÁNOS ÉS HAMPEL JÓZSEF LEVELEZÉSE FARI Irén - f KŐHEGYI Mihály - SZALONTAI Csaba A Somogyi-könyvtár Irattárában és a Magyar Nemzeti Múzeum Irattárában megőrzött levelezés a szegedi városi könyvtár és múzeum igazgatója, Reizner János (1847-1904) és a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának őre, Hampel József (1849-1913) között zajlott. 1 A levelek többsége régészeti témájú, s bennük többek között azt az alkotó munkát figyelhetjük meg, ahogyan a máig is élő szaklap, az Archaeológiai Értesítő formálódott. Hampel József, az Értesítő szerkesztője, többek között a magyarországi leletanyag közzétételében és földolgozásában szerzett múlhatatlan érdemeket. A levelezésből fontos adatokat kapunk a korabeli tudományos életről, a Nemzeti Múzeum és a vidék kapcsolattartási mikéntjéről, arról a mozgalmas időszakról, amikor a magyar régészet területén az alapmüvek megalkotásához szükséges ismeretanyag összegyűlt. Számunkra különösen értékesek a levelezésből kiolvasható, a szegedi múzeum keletkezésére vonatkozó utalások, hiszen Reiznernck nélkülözhetetlen szakmai támogatást jelentett ez a kapcsolat akkor, amikor a vidéki múzeumok alakulóban voltak. Reizner János jogot tanult a pesti tudományegyetemen, de emellett a történelmi előadásokat is látogatta, — egyik tanára Rómer Flóris volt — régészeti, éremtani, forrásfeldolgozási ismereteket sajátított el. Pozsonyban bírói államvizsgát tett, majd Pesten ügyvédi oklevelet kapott. Szegedre visszakerülve ügyvédi irodát nyitott (1871), rövidesen városi aljegyző (1872) lett, 1875-ben főjegyzővé választották. Tagja volt a Történelmi Társulatnak, jogi, közgazdasági témájú cikkeket írt. A Szabadelvű Körön belül megpróbálta létrehozni a Történelmi és Régészeti Szakosztályt. 1882. július 16-án kinevezték a Somogyi-könyvtár vezetőjévé (FÁRI 1999). Hampel 1870-ben került a MNM szolgálatába, és 1877-ben Rómer Flóristól vette át a Régiségtár vezetését (MÁRTON 1913; FEJŐS-KOREK 1982). A közölt levelezés első nyoma 1875-ből való, amikor a pályakezdő, 25 éves Hampel József egy lelet kapcsán levelet ír Reizner Jánosnak, mint Szeged város főjegyzőjének. A levelére írt választ sajnos nem ismerjük. A kettejük közti levélváltás 1888-tól vált élénkké, ekkor járt ugyanis Reizner hivatalos tanulmányúton először a Nemzeti Múzeumban. A szegedi városi tanács számára kellett előterjesztést kidolgozni a szegedi múzeum szervezeti felépítéséről, tervszerű fejlesztéséről, működéséről. A múzeum fontossága miatt Reizner külön iktatókönyvet nyitott a múzeumi iratoknak, és 1888-1897 között párhuzamosan vezette a könyvtári iratanyaggal. Az idézett iratszámok az azóta is külön tárolt múzeumi anyagra utalnak. Reizner a leveleinek egy másolatát megtartotta a saját iratanyaga között, így ezeket a leveleket abban az esetben is ismerjük, ha annak nincs meg az eredeti, megküldött példánya a címzett intézményében. Ugyanez érvényes természetesen a Hampcltől írott levelekre is, melyek fogalmazványai is iktatva találhatók meg a MNM-ban, és ezek tisztázott példányát kapta meg a szegedi múzeumigazgató. Hampel az esetek nagy többségében saját kezűleg írta a fogalmazványokat is, ha mégsem így történt, azt külön jelezzük. Hampel levélírására jellemző volt, hogy az elsőre megírt leveleket gyakran javította ki utólag, ilyenkor a rossznak ítélt szavakat, mondatokat áthúzta, és föléjük vagy a lap szélére írta be az új közlendőket. Ezeket a fogalmazványokat, azaz piszkozatokat őrizték meg a budapesti iktatásban, soha nem került tehát arra sor, hogy az általuk iktatott levél javított változatát letisztázták volna. A Hampeltől eszközölt utólagos javítások az esetek többségében apró stilisztikai vagy egyéb, adatokat illető pontosítások, vannak azonban olyan javításai is, amelyek egész oldalak áthúzásával és rövidítésével jártak. Ilyenkor az esetek többségében érezhető, hogy az eredetileg 1 A Szegeden található levelek felgyűjtését Fári Irén és Kőhegyi Mihály végezte. Velük párhuzamosan Szalontai Csaba gyűjtötte össze a budapesti emlékeket, akinek a munkáját az OTKA F25025 számú pályázata támogatta.
