A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÜRK Attila: Középkori liliomos pecsétcsűrű a Csongrád megyei Nagytőke határából

nyéke, Kiskunfélegyháza-Templomhalom, Négyszállás, Nyárlőrinc, Opusztaszer,

9 Öttömös stb.). A 14. században az ötvösök már gótikus gyűrűket készítettek, munkáik azonban sok Árpád-kori vonást megőriztek, magasabb szintű kivitelben (HLATKY 1938, 64). Gótikus formai elemnek számít az ovális alakú gyürüfej és pecsétlap, és gyakoribbá vált a zománcozás.

10 A gyűrűk abroncsa több esetben pánt alakú, illetve előfordulnak olyan darabok is, melyek fej- és pántrészét egy tagban öntötték (pl. Kiskunhalas-Fehértó). Az Anjou-ház címerében is megtalálható liliomminta általános díszítőelemmé vált a 14. században.

11 Az Árpád-kori megformálással szemben a felső szirmok kidolgozása hangsúlyosabb lett (vö.: Csepely, Kiskunfélegyháza-Templomhalom 4. sír), illetve új motívumokkal is bővült a pecsétlőlap. A középen elhelyezkedő liliom körül apró bcvagdalások, beütött pontok, további sziromlevelek, néha betűk tűnnek fel (vö.: Kiskunhalas FehértÓ; LOVAG 1980, 230; PARÁDI 1990, 76). A 15. század első felében a stílusalakulás még nem érintette a gyűrűk általános formai megoldásait, csak a részleteket, pl. szabályosabb az ábrázolás. A század végén azonban a késő gótikus hagyomány motívumait kiszorították a reneszánsz elemek. A minta megformálása erősen függ a pecsétlőlap alakjától, mely keskenyebb és ovális lett, illetve feltűnik a négyzetes alakú pecsétlőlap. A 15-16. században a liliomos pecsétgyűrűk már csak formai szempontból számítanak pecsétgyűrűnek, az ornamentális díszítésű gyűrűket (pl. Budapest, Egyek-Rókahalom, Jászárokszállás-Ágó domb stb.) ebben a korban már nem használták hitelesítésre (HLATKY 1938, 65). A liliomos dísz elvétve még későbbi, török kori emlékeken is előfordul

12 (HILD 1975, 177-179). A NAGYTŐKÉI LILIOMOS GYURU ERTEKELESE A vizsgált gyűrűnek nincs pontos analógiája a felgyújtott párhuzamok között, ezért a gyűrű díszítésének és formai kivitelének elemeit külön kell vizsgálni a kormeghatározásnál. A nagytőkéi liliomos pecsétgyűrű formai kialakítása a 15-16. századból ismert gyűrűkhöz áll közel, bár a fej és az abroncs egyben öntött kivitelét már megtaláljuk a 14. század második felére keltezett kiskunhalas-fehértói gyűrű esetében is. Ez utóbbi tárgy esetében az abroncs bevésett vonalas díszítése és a pecsétlőlap peremén belül körbefutó, beütögetett pontokból álló vonal további párhuzamot jelent. A formai kivitel szempontjából azonban eltérő elem az abroncs, illetve a gyűrűfej bordás tagolása. Ilyen gyűrűt — más díszítéssel — pl. Csemő-Hosszútető (TARI 1995, 12, 6. kép 2) és Csorvás-Faluhely (Pados Pál felszíni gyűjtése: SZATMÁRI 1999, 126, 14. kép 10) lelőhelyről közöltek 15-16. századi keltezéssel.

13 A 15-16. századi kormeghatározást erősíti a gyűrű anyaga, a bronz korábban ugyanis nem jellemző a pecsétgyűrűk alapanyagaként. A tárgy legjobb formai párhuzama a budapesti ezüstleletből ismert, 15-16. századra keltezett ezüstgyürü, pecsétlőlapjának felső részén apró növényi (liliomos?) ornamentikával. További hasonló kivitelű lelet egy szórvány ezüstgyürü a MNM-ban, melyet Hlatky Mária a 15. század elejére keltezett (HLATKY 1938, 62, V. t. 55). gyűrű, mely a 45. sírból került elő, az ún. betűs gyűrűk típusába tartozik, a minta I betűje gótikus maiuskulummal íródott. Ezek a gyűrűk a 14. században készültek, és a 15. század elején kerültek földbe (HLATKY 1938, 59). 9 Az ópusztaszeri monostor környezetében feltárt 961 sír közül több tartalmazott liliomos díszű gyűrűt, melyek a Szer monostor és kora című régészeti kiállításXIV. vitrinjében láthatók. A kiállítás katalógusában Béres Mária a 14-16. századra keltezte ezeket a darabokat (BÉRES et al. 1996, 35). A gyűrűk Trogmayer Ottó féltárásából származó, közöletlen tárgyak. 10 A zománcozás Árpád-kori előzményekkel bír, mely a 11. századi, ún. királyfejes gyűrűkön megfigyelhető, bár ez a technika nem vált általánossá az Árpád-korban. A liliomos gyűrűk között zöld színű zománc a beregszászi darab bemélyített mintájában figyelhető meg (LEHÓCZKY1910, 433-434). Hlatky Mária szerint ez a tárgy bizonyíték a 14. századi magyarországi zomcinctechnika fejlettségére (HLATKY 1938. 61). IIA liliomminta elterjedését az Anjou királyok pénzei kapcsán már Szendrei János is leírta a pozsonyi gyűrűket bemutató cikkében (SZENDREI 1890, 60). A legtöbb liliomos pecsétgyűrű ebből a korszakból származik, bár a minta más tárgytípusokon is gyakori díszítőelem, pl. kerek ruhaver eteken (HOLL 1966, 44). 12 Szatmári György (1524) prímás pecsétjén (a gyűrű elveszett, csak a lenyomatéit ismerjük) két címermezőben látható liliomminta (HLATKY 1938, 68). 13 A 16. századi keltezést főként a század első felére fogadhatjuk el, mivel a késő gótika tovább élő elemeit a század második jelére már teljesen kiszorította a reneszánsz hatás, melyre eltérő formájú gyűrűtípus jellemző (vö. : HLA TKY1938. 61, Vl-IXt.).