A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÜRK Attila: Középkori liliomos pecsétcsűrű a Csongrád megyei Nagytőke határából

terjedése, elsősorban a magánpecsétes oklevelek széles körű használata áll (SZENTPÉTERY 1930, 47, 77; KUMOROVITZ 1944, 39; LOVAG 1975, 337). A 13. század elején, a korábban eladományozott királyi földbirtokok felülvizsgálata során megindult a nemzetségi birtokjog igazolásának folyamata. A király és az országos főméltóságok mellett először a vizsgálatot folytató bizottságok és az ispánok használtak pecsétet. Az Aranybulla kiadása (1222) után a vármegyék közigazgatásában hivatalt vállaló serviensek és várjobbágyok a század derekára kialakuló nemesi rend tagjai lettek. így szükségessé vált az általuk lefolytatott ügyekről oklevelet kiállítani. Mivel a megyei szervezetnek a 15. századig nem volt közös pecsétje, ezért az ügyben eljáró hivatali személy magánpecsétjét használta a hitelesítéshez (SZENTPÉTERY 1930, 149; LOVAG 1980, 236). A 13. században ennek hatására megnövekedett a gyürüpecsétek száma is, főként az oklevéladók társadalmilag legalacsonyabb rétegében.

4 Az országos főméltóságok között később Károly Róbert volt az, aki már rendszeresen használta gyürűpecsétjét (VATTAI 1962, 129). A vármegyékben élő nemesek, ideiglenes hivataluk felvételekor, feltehetően helyi ötvösökkel készíttették cl pecsétgyűrűiket, melyek kivitele általában alacsony színvonalú, a felirat gyakran olvashatatlan, vagy hiányzik. A pecsétképek változatos képet mutatnak. Kezdetben a király által kiadott pénzek éremképét vagy azok egyes motívumait használták fel. A 13. század második felétől egyre gyakoribbak lettek a nemzetségi címerképek,

5 valamint a jelképes, felirat nélküli, emblémaszerű ábrázolások (SZENTPÉTERY 1930, 237; KUMOROVITZ 1944, 55; LOVAG 1980, 235). Ezek közé tartoznak az ezüstből, ritkán aranyból,

6 később bronzból készült liliomos díszű pecsétgyűrűk. A legkorábbi liliomos pecsétgyűrű

7 a 12. század végére keltezett balotapusztai darab, mely díszítése alapján még csak feltételesen sorolható ebbe a tárgytípusba (LOVAG 1980, 223, 1. ábra 18; PÁLÓCZI 1989, 101). A 13. század első feléből származó liliomos pecsétgyűrűk (pl. Akasztó-Pusztaszentimre, Nyáregyháza stb.) a tatárjárás során elrejtett kincsleletekből ismertek, melyek a mellettük található pénzek segítségével jól keltezhetők (PARÁDI 1975; LOVAG 1980,221). Ezek a gyűrűk főként ezüstből készültek, rendszerint körirat nélkül, pecsétlőlapjukat beütögetett pontokból álló vonalkeret veszi körül. A pecsétlőlap átmérője 10-15 mm, vésett, liliomszerű mintájuk erősen stilizált, helyenként antropomorf vonásokat mutat (LOVAG 1980, 223, 1. ábra 112). A gyűrűk abroncsa gyakrabban karika, melyet a fej hátlapjához forrasztottak, illetve lapos pánt, mely a fej mellett gyakran kiszélesedik, néha bevésett vonalas mintával díszítették. Ez utóbbi díszítési elem Parádi Nándor szerint 13. századi eredetű (PARÁDI 1975, 150), de elvétve feltűnik már korábban is, a 11. századi pántgyűrükön, illetve a 12. század végérc keltezett balotapusztai gyűrűn is. A 13. század második felében készült liliomos pecsétgyűrűknél a pecsétlőlap mérete megnövekedett (16-20 mm), gyakran köriratosak, illetve megjelent a tisztán növényi liliomábrázolás (LOVAG 1980, 223, 232, 1. ábra 13-17). A 14. századi temetőkben feltárt gyűrűk nagy száma azt mutatja, hogy a gyűrűviselet az Árpád-korhoz képest a társadalom még szélesebb körében elterjedt (HLATKY 1938, 59). Közöttük nagy számban találunk egyszerű, nem túl míves kivitelű

8 liliomos díszítésűeket is (pl. Kecskemét kör4 Az egyházi hierarchiában a társas káptalanok tisztségviselői, a világi közigazgatásban a megbízott, ideiglenes hivatalt viselő várjobbágyok. 5 A liliomos mintát mint heraldikai elemet korábban több kutató a Győr nemzetséghez kötötte (HILD 1975, 177; LOVAG 1975, 337). Lovag Zsuzsa később úgy vélte, hogy a 13. századi liliomos pecsétgyűrűk túl nagy számuk és nem egyértelműen heraldikus liliomot megjelenítő ábrázolásuk miatt, a nemzetségi pecsétgyűrűk helyett az ornamentális díszű Árpád-kori pecsétgyűrűk közé tartoznak (LOVAG 1980, 233, 63. j.). Szabó Kálmán a Kecskemét környéki középkori kun temetők sírjaiból előkerült liliomos pecsétgyűrűk díszítésének értelmezésével kapcsolatban más lehetőséget vetett fel. Szerinte ezeknek a gyűrűknek nem volt pecsételési funkciójuk, hanem vallási céhek vagy más társulatok tagjai számára, viseletre kötelezően előírt jelvények voltak (SZABÓ 1938, 49). 6 Két, aranyból készült liliomos pecsétgyűrűt ismerünk, az egyik a Székesfehérvárról került elő (ANDRÁSSY 1861, VII. 6; HLATKY 1938. IV. 47), és Hlatky Mária véleménye szerint az Anjou királyi család egyik tagjáé, feltehetően Károly Róbert lányáé lehetett (HLATKY 1938, 57). A másik egy 16. századi szórvány lelet, Jászszentandrás határából ismert, és Hild Viktor szerint török ötvösmester munkája (HILD 1975, 179). 7 A liliomos gyűrűkkel összefoglalóan Hlatky Mária foglalkozott a magyar gyűrűk történetét összefoglaló munkájában (HLATKY 1938,56-60). Később Lovag Zsuzsa írt róluk a 13. századi pecsétgyűrűk kapcsán (LOVAG 1975; LOVAG 1980,221-222). 8 Hlatky Mária tipikusan ilyennek tartja a Szeged-Öttömösön (MÓRA 1906) előkerült gyűrűket, melyek közül különösen a 23. sír gyűrűjénél (GYULAI KA TALÓGUSOK 2. 94, 31. tétel) figyelhető meg késsel való sekély, nem túl határozott karcolás. A másik