A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori korpuszok Békéscsaba-Fényesen

ÁRPÁD-KORI KORPUSZOK BÉKÉSCSABA-FÉNYESEN SZATMÁRI Imre 1999-ben ajándékozás útján újabb két, Árpád-kori körmeneti keresztről származó korpusszal gazdagodott a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régészeti gyűjteménye. Ennek jelentőségét jól érzékelteti, hogy az utóbbi másfél évszázadból — pontosabban az 1860-as évek közepe óta — mindössze nyolc olyan lelettel kapcsolatos adatok ismeretesek, amelyek Békés megyei vonatkozású hasonló tárgyakra (körmeneti keresztekre vagy korpuszokra) utalnak. Közülük azonban csak hét származik biztosan vagy feltételezhetően közvetlenül a megye területéről, hiszen egy eredetileg Nagyváradról került a gyulai múzeumba. A mai Békés megye területén talált hét leletből viszont a két legkorábban — még az 1800-as évek második felében — említett darab a fennmaradt adatok alapján azonosíthatatlan, így napjainkban már csak ötöt tanulmányozhatunk a maga valóságában. A ma is meglévő öt tárgy közül az első — egy bronzból öntött korpusz — valószínűleg Szarvas környékéről származik, s 1895-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A második hasonló darab szintén itt található, ezt 1928-ban vásárolták meg egy békéscsabai lakostól. Közelebbi lelőhelye ugyan ismeretlen, a legvalószínűbb azonban mégis csak az, hogy ez is Békés megyei eredetű. A harmadikat — egy limoges-i zománccal és aranyozással, illetve üvegberakással díszített körmeneti keresztet — ugyancsak Szarvas környékén találták 1942-ben; ez ma az esztergomi főszékesegyház kincstárában látható. Az utóbbi előkerülését követően négy évtizednek kellett ahhoz eltelni, hogy újabb, az Árpád-kori fémművességünknek, illetve egyházi emlékeinknek ugyanebbe a körébe sorolható tárgy bukkanjon ismét felszínre. 1982-ben Békéscsaba határában régészeti terepbejárás alkalmával szántóföldön gyűjtötték a negyedik, szintén körmeneti keresztről származó, aranyozott bronzkorpuszt. 1998-ban követte ezt az ötödik, a Medgyesegyházáról múzeumba jutott — hasonló anyagú — Krisztus-test.

1 Ezek alapján igen örvendetes eseménynek számított, amikor az előző után alig több mint másfél évvel, 1999 júliusában ismét egy Árpád-kori korpuszt hoztak a múzeumba, ezúttal Békéscsaba Fényes nevű külterületi lakott részéről (1. kép 1). A bejelentő Laczó János békéscsabai lakos kalauzolásával a Fényesi utca 36. sz. háznál végzett helyszíni szemle során a ház tulajdonosa, ifj. Alt György még egy — az előzőnél valamivel nagyobb, de azzal szinte azonos helyen talált — Árpád-kori korpuszt ajándékozott a múzeumnak. Elmondása alapján a két tárgy előkerülésének — a ház portája végében meghatározott — pontos helyét is sikerült bejelölni a múzeum térképére.

2 A területen akkor mák, illetve paprika nőtt, így a felszín tüzetes átvizsgálását november 1 -jén végeztük el. Ez alkalommal találkoztunk id. Alt Györggyel is, aki a két korpuszt megtalálta, így pontosíthatóik 1 A medgyesegyházi darab ismertetésével együtt a korábbi adatok többségét részletesen is felsoroltam (SZATMÁRI 1998), a másodikként említett tárgyat pedig Lovag Zsuzsa közölte nemrégiben (LOVAG 1999, No. 74). Az utóbbira vonatkozó, az eladással kapcsolatos iratokból és a leltárkönyvi bejegyzésből kiderül, hogy a korpuszt — a publikáció állításával (LOVAG 1999. No. 74) ellentétben — nem a békéscsabai múzeumtól vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Osztálya, hanem attól a Paróczay Lászlótói, aki a békéscsabai múzeummal szomszédos telken (a Széchenyi u. 7. sz. alatt) lakó Köhler Ferenctől szerezte azt meg (MNM Középkori Főosztálya iratai: 329/1928; 375/1928. iktató számú iratok, illetve MNM ltsz.: 1928.101). A telken egyébként ma valóban egy olyan, a fenti időpontnál azonban jóval később épült társasház áll, amelynek földszintjén a múzeum egyik épülete szintén helyet kapott, de csak 1978 után (G. VASS1979, 102-103). A békéscsabai múzeumban jelenleg nem található adat sem az eladással kapcsolatban említett személyekre, sem pedig a tárgyra vonatkozóan. 2 Ezúton is megköszönöm Laczó János és ifj. Alt György szíves segítségét. A két korpusz múzeumba kerülésének részleteire és az 1999. július 13-án végzett helyszíni szemlére vonatkozóan lásd Szatmári Imre jelentését: MMM RégAd 2319-2000; MNM RégAd I. 22/2001!