A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)
BALOGH Csilla - † KŐHEGYI Mihály: Fajsz környéki avar kori temetők II. Kora avar kori sírok Fajsz-Garadombon
rabokon áttört téglalap alakban, míg a többi darabon préselt, díszített borda formájában. A földrajzilag jól elkülönülő két veretcsoport nem csak különböző műhelyhagyományra, de különböző előképekre utal. Díszítés szempontjából kiemelhető a veretek sorából két példány. Egyértelműen eltér a többitől a keszthelyi garnitúra unikális díszítésével (10. kép 3). A környei temető 71. sírjának veretei (10. kép 7-8) pedig részben díszítetlen felső, pajzs alakú részükkel és a csatfejen található gazdagabb gyöngysorutánzatos díszítésükkel válnak el a többi darabtól. Az arany álcsatokkal és utánzataikkal szemben az ezüst, préselt példányoknak, amelyek egy-egy sírból 2-12 között változó számban kerülnek elő, valószínűleg nem tulajdoníthatunk rangjelző szerepet. Általában egyéb véretekkel is ellátták a préselt ezüst álcsatos öveket: kisebb-nagyobb címer alakú véretekkel, kettőspajzs alakú véretekkel, korongos véretekkel, rozettával, profilait lyukvédővel, T alakú akasztó véretekkel és természetcsen szíj véggel együtt is előfordulnak. A fajsz-garadombi sírban is lehettek egyéb veretek, amelyek egykori jelenlétére a felerősítésüket szolgáló hosszabb ácskapcsok (7. kép 8-9) alapján következtethetünk. A legtöbb esetben ezeket az álcsatokkal díszített öveket bronzcsattal kapcsolták össze, ezért valószínű, hogy a fajszi sír esetében is így volt, s ezekhez a véretekhez a sírleírásban említett, de azóta elkallódott nagyobb méretű bronzcsat tartozott. Az avarság korai lelethorizontjába tartozó verettípus eredetével kapcsolatosan Garam Éva a borizari lelet kapcsán meggyőzően érvel a Közép-Ázsiában keresendő előképek mellett, és a Kárpát-medencei példányokat a beköltöző első generáció közép-ázsiai eredetű hagyatékához sorolja, ugyanakkor pedig az adonyi és gátéri ötvössírok egyes préselőmintái alapján helyi készítésüket valószínűsíti (GARAM 1991, 73). 12 Préselt ezüst álcsatokat tartalmazó temetkezések a Kárpát-medencében (10. kép): 1. Backo Petrovo Selo 28. sír (Yu) (BRUKNER 1968, Tab. 59. 16), 2. Csákberény-Orondpuszta 61. sir (GARAM 1991, Abb. 1. 1), 3. Dunapentele (GARAM 1991, Taf. l. 1-6), 4. Fajsz-Garadomb 4. sír (7. kép 5-7), 5. Keszthely-Fenékpuszta II. sír (BÓNA 1983, Abb. 13), 6. Kéthely-Melegoldal 3. sír (KÖLTŐ 1991, 3. t. 3-26), 7. Környe 71. sír (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. 10. 71. 17-19), 8. Környe 100. sír (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. 17. 100. 16), 9. Környe 109. SÍr (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. 19. 109.40^11), 10. Környe 130. sír (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. 23. 130.2-6), 11. Környe 151. SÍr (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. 26. 151. 19,24), 12. Pókaszepetk 56. sír (CS. SÓS 1976,66), 13. Szeged környéke (GARAM 1991, Abb. 5. 6-7), 14. Szekszárd-Bogyiszlói u. 603. sír (ROSNER 1999, Taf. 39. 603. I) 13 , 15. Szekszárd-Bogyiszlói u. 605. sír (ROSNER 1999, Taf. 39.605.2-4), 16. Szekszárd-Bogyiszlói u. 606. sír (ROSNER 1999, Taf. 40. 606. 2-4). Egyéb övek és az övviselet. Két sír (A és 3. sír) kivételével valamennyi temetkezésnél volt övre utaló lelet a sírban: két esetben (2. és 5. sír) az előkerült 12 A szerző megállapítása az arany és ezüst álcsatok használati idejével kapcsolatosan, miszerint " ...Zwischen dem Gehrauch der goldenen und silbernen Pseudoschnallen kann keine scharfe Grenzlinie gezogen werden... " (GARAM 1991. 76), szerintünk a síregyüttesek közelebbi vizsgálatával jelentősen módosítható, azonban ez további vizsgálatokat igényel. A jeldolgozásra került leletektől távol esik az ezüst álcsatok másik csoportja, az öntött, sima ezüst darabok. Ismereteink szerint a Kárpát-medencéből eddig két példány ismert: a csataszögi magányos sírból (KÜRTI-MENGHIN 1985, Abb. 48) és Kiskunhalas-Rekettyepusztáról (HAMPEL 1902, 307). Leletösszefüggéseik ismeretének hiányában kronológiai besorolásuk bizonytalan, azonban eredetük kérdéséhez sokasodó keleti párhuzamaik egyre közelebb vihetnek. Legutóbb a gaponovói kincslelet féldolgozásában kerültek felgyűjtésre a jó minőségű, öntött ezüst álcsatok (GAVRITUHIN-OBLOMSZKIJ 1996, 33-35). A Kijevtől kb. 250 km-re északkeletre, a Szejm folyó partján előkerült, 411 darabból álló leletben tíz db, jó minőségű ezüstbői készült, öntött, sima ezüst álcsat került elő (GA VR1TUHIN-OBLOMSZKIJ1996, Ris. 27-28). A leletet az orosz kutatók az 5-7. századra keltezik (GAVRITUHIN-OBLOMSZKIJ 1996, 96-108). E kincslelettel tovább gyarapodott azoknak a leleteknek a száma, amelyek a sima, ezüst álcsatok Martinovka-kultúrához való kötését erősítik. 13 Garam Éva katalógusában Szekszárd-Keselyűs lelőhelynéven szerepel a három szekszárdi sír (GARAM 1991, 68), mi az azóta megjelent monografikus feldolgozás szerint adjuk az elnevezést.
