A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)
BARTOSIEWICZ László: A vándorlás és a letelepedettség jellegzetességei az újhartyáni lelőhely állatcsontleleteinek tükrében
hogy különállása milyen mértékben származik életmódi, településszerkezeti eltérésekből, illetve mennyire véletlen mintavételi hiba következménye. Figyelemre méltó, ha önmagában nem is magyarázó értékű, a hússzegény testrészeket képviselő csontok valamelyest nagyobb aránya ebben a legkésőbbi anyagban. Megfontolandó az is, hogy a szarmata és Árpád-kori faunalista különbségei megegyeznek a Békés megyei mikrorégiós kutatások során Jankovich B. Dénes által Endrődön feltárt 170. számú lelőhely hasonló telepein megfigyelt tendenciával: míg a szarvasmarha- és juhcsontok diagnosztikus értéke kultúrtörténeti szempontból azon a lelőhelyen is csekély volt, a különbségek zöme a sertés- és lóhús fogyasztásának módjában rajzolódott ki. Az újhartyáni lelőhely három korszakból származó állatcsontleleteit időrendben a szakirodalom említett adatai közé illesztve kitűnik, hogy valamennyi korban kicsi lelőhelyünkön a sertésmaradványok aránya, ami részben a pusztai jellegű alföldi környezet hatásával magyarázható (3. kép 2). Ugyanakkor a sertéshús fogyasztásának csekély mértékét a mobil pásztorkodó életmóddal, a letelepedettség viszonylag alacsony fokával is szokás összefüggésbe hozni, noha sem a markomann háború utáni szarmata, sem a 8. századi avar, sem pedig a 13. századi Árpád-kori település nem mondható korainak a maga időszakában. (Erre közvetve utal az is, hogy Ujhartyán településein már a lómaradványok részesedése is viszonylag kicsi). Az Árpád-kori állattartásban kimutatható a földrajzi környezet hatása (VÖRÖS 2000), nehezen dönthető el azonban, hogy az egyes régiók állattartását milyen mértékben korlátozták valós domborzati és vízrajzi jellemzők, illetve, hogy a megfigyelt eltérések mennyire fakadnak abból a lehetőségből, hogy egyes bevándorolt állattartó közösségek letelepedésükkor eleve előnyben részesítették az állattartásuk számára megszokott, jól bevált tájakat. Valószínűnek tűnik, hogy Ujhartyán esetében az Alföld természeti környezetébe jól illeszkedő, hosszabb ideig megőrzött pásztorkodó hagyomány példájával van dolgunk. /. FÜGGELÉK: Szarmata kutyakoponya-méretek— Cranial measurements ofSarmatian dogs (mm) Méret/Measuremen t Kan/Male senilis Szuka/Female adultus Legnagyobb hossz/Greatest length A-P 192,2 179,1 Alaphossz/Basal length, B-P 171,1 161,8 Szájpadláshossz/Palatal length, St-P 96,1 91,2 Agykoponyahossz/Neurocranium length, B-N 102,6 96,2 Mediális homlokhossz/Medial length, A-N 106,2 95,8 Hallójáratok távolsága/Breadth at auditory meatuses, Ot-Ot 62,9 59,8 Agykoponya szélesség/Neurocranium breadth, Eu-Eu 59,4 54,1 Legnagyobb koponyaszélesség/Greatest breadth, Zy-Zy 106,1 102,0* Legnagyobb homlokszélesség/Greatest frontal breadth, Ect-Ect 51,3 42,9 Szemgödrök legkisebb távolsága/Smallest breadth at orbits, Ent-Ent 41,2 31,8 Szemfog alveolusok laterális szélessége/Breadth at canine alveoli, C-C 40,5 34,1 Zápfogas rész legnagyobb szélessége/Greatest breadth at cheektooth rows, Mol-Mol 66,2 59,5 *becsült érték/ estimate
