A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

BARTOSIEWICZ László: A vándorlás és a letelepedettség jellegzetességei az újhartyáni lelőhely állatcsontleleteinek tükrében

Összehasonlító vizsgálatok Úgy a szarmata, mint az avar, illetve az Árpád-kori állatcsontanyag kizárólag háziállatok meghatározható maradványait tartalmazza. Ez a tény, valamint a szarvasmarha és a juhfélék uralkodó részaránya az Alföld rokonítható lelőhelyein mindhárom vizsgált korszakban jellemző. A több évszázados időbeni különbségek ellenére megnyilvánuló nagyfokú hasonlóság részben a valamelyest hasonló mobil pásztorkodás legáltalánosabb funkcionális hasonlóságának, részben pedig az ilyen gazdálkodásnak megfelelő alföldi természeti környezetnek tulajdonítható. E két hatás azonban alig-alig választható el egymástól. A fontosabb haszonállatok csontjai által képviselt húsminőségi osztályokat (UERPMANN 1973) koronként és állatfajonként összevetve (1-3. táblázat) további eltéréseket tapasztalunk. Az Uerpmann által meghatározott húsminőségi osztályok az alábbi testtájaknak felelnek meg: A= legjobb értékű hús: a gerincoszlop csontjai (kiv. farokcsigolyák), a lábszárak testközeli része, a váll- és medenceöv csontjai; B= közepes értékű hús: a koponya (az agyvelővel és rágóizomzattal), állkapocs (a nyelvvel és rágóizomzattal), borda és szegycsont, a lábszárak alsó, disztális szelvénye; C= alacsony értékű hús: az arc csontjai, farok, lábfejek (a csánkízülcttcl) legkisebb értékű hús. A csontleleteket ekként összesítve, a 4. táblázat korszakok szerinti számadatait kapjuk. A legnagyobb darabszámmal képviselt (ezért statisztikailag legmegbízhatóbb) szannata kori minta húsminőségi kategóriák szerinti százalékos arányait a 3. kép 1 mutatja. Ezen az ábrán a kutyamaradványok is szerepelnek. Tekintettel arra, hogy e nem húshasznú háziállatok maradványai többékevésbé ép csontvázakból származnak, a három csoport természetes arányait tekintve, mérvadónak tekinthetők. A kutyacsontok minőségi eloszlásához úgy a szarvasmarha, mint a juh- és kecskecsontok százalékos értékei igen közel állnak. Ez elsősorban a nagy számok törvényével magyarázható: elegendő mintanagyság esetén (véletlenszerű mintavételt feltételezve), az egyes vázrészek a három testrégiót nagyjából egyenlő eséllyel képviselik. Kicsi viszont a jó minőségű (A) sertés- és lócsontok aránya, ezek rovására elsősorban a „száraz végtag" hússzegény vázrészeinek, illetve e fajok fogainak részaránya növekedett. Ezen belül a lómaradváMarha Juh/Kecske Sertés Kutya Összesen Szarmata kor A minőség 108 34 3 4 18 167 B minőség 96 74 9 12 35 226 C minőség 69 35 10 20 21 155 Összesen 273 143 22 36 74 548 Avar kor A minőség 15 8 23 B minőség 14 23 1 1 39 C minőség 21 8 1 4 34 Összesen 50 39 2 5 96 Arpád-kor A minőség 5 2 1 8 B minőség 9 5 2 16 C minőség 7 3 3 1 14 Összesen 21 10 5 2 38 4. táblázat: A főbb emlősfajok csontjainak húsminőség szerinti összesítése Table 4: The distribution of bones from major mammalian taxa by meat value categories nyok zöme (jellemző módon) húsban szegény testrészekből (C) származik, azaz nem kizárólagos húshasznosításra utal. A kicsiny Árpád-kori leletanyag viszont úgy a szarvasmarha, mint a kistermetű patások esetében viszonylag sok rossz húsminőségű testtájra (C) utaló csontot tartalmaz, ami meglehetősen egybecseng a lócsontok jelenlétével ebben a leletegyüttesben, amelyben a lóhúsevésre utaló leletek már különlegességnek számítanának. Az Árpád-kori csontanyag talán másfajta településrészhez tartozik, nem kizárólag ételhulladékot képvisel. Ezt a feltételezést azonban a minta rendkívül kicsiny volta miatt nem igazolhatjuk. A vizsgált korszakok idejére a csontmegmunkálás már csak csekély szerepet játszott, illetve jobbára díszítő elemek készítésére korlátozódott. Ennek megfelelően a lelőhelyen talált, zömmel