A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

BARTOSIEWICZ László: A vándorlás és a letelepedettség jellegzetességei az újhartyáni lelőhely állatcsontleleteinek tükrében

mertetett töredezettsége és időszakokon belüli kevertsége e számítások hibalehetőségeit drámai mértékben megnövelte volna. Ilyen körülmények között az egy-egy kronológiai egységre vonatkozó általános egyedszámok meghatározása a széles, de pontosan alig definiálható időhatárok miatt értelmetlen.

2 Az objektumonként becsült egyedszámok ugyanakkor az úgynevezett aggregációs hatást eredményezték volna, azaz egyes állatok más-más gödörből előkerült csontjai különböző egyedekként estek volna latba (GRAYSON 1984,49-51). A töredékszámok és egyedszámok nagyobb leletegyüttesekben szorosan összefüggnek egymással (BARTOSIEWICZ 1990). Ennek köszönhetően a kétféle paraméter fajok közötti arányai általában hasonló vonulatokat tükröznek. Meglehet, a százalékos értékelés az eltérő mintanagyságok miatt újabb hibaforrást jelent a kisebb avar és Árpád-kori csontegyüttesek esetében, a fő arányok azonban az eddigi kutatások eredményeinek segítségével meglehetősen biztonságosan értékelhetők. Az időrendi következtetéseket összefoglaló 3. kép 2 szerkesztéséhez számos közlemény adatait összevonva használtam. Legjobban képviselt ebben az esetben is a Szarmata kor (BÖKÖNYI 1974; BÖKÖNYI 1976; BARTOSIEWICZ 1991; BARTOSIEWICZ 1996a; BARTOSIEWICZ 1998; VÖRÖS 1993; VÖRÖS 1999; VÖRÖS 1999a), míg avar kori települések anyagai viszonylag korlátozott számban álltak rendelkezésemre (BÖKÖNYI 1974; VÖRÖS 1991; BARTOSIEWICZ 1993; VÖRÖS 1999; VÖRÖS 1999a). Az avar kornál a honfoglalás és Árpád-korjobban képviselt, noha a lelőhelyek számát itt néhány, viszonylag késői település növeli (BÖKÖNYI 1974; BÖKÖNYI 1981; MATOLCSI 1975; MATOLCSI 1982; BARTOSIEWICZ 1993; BARTOSIEWICZ 1994; BARTOSIEWICZ 1995; BARTOSIEWICZ 1996; VÖRÖS 1989; VÖRÖS 1990; VÖRÖS 1996). Ezek figyelembe vétele azonban hasznosnak ígérkezett az egyértelműbb időrendi vonulat kirajzolása érdekében. Az egyes csontleletckcn megállapítható vágáskori életkort elsősorban a nagyszámú csövescsont-végdarab elcsontosodásának mértéke alapján (SCHMID 1972) soroltam relatív élctkorcsoportokba (juvenilis, subadultus, aduitus, maturus; neonatus és senilis egyedek maradványait nem sikerült azonosítani). Az években/hónapokban megadott abszolút életkor az eltérő tartás- és takarmányozás, valamint a régvolt háziállatok ismeretlen genetikai háttere miatt évszázadokra visszavetítve félrevezető lehet. A haszonállatok maradványainak húsminőség szerinti vizsgálatának (UERPMANN 1973) segítségével körvonalazhatók a fajok húshasznosítására vonatkozó, kultúránként is változó jellegzetességek (VELARDE 1994; BARTOSIEWICZ 1997). A mérhető csontok elenyészően alacsony száma miatt az anyagon gyűjtött csontméretek esetében átfogó értékelés helyett inkább csak puszta dokumentációra volt lehetőség. A Függelékben közölt adatok von den Driesch (DRIESCH 1976) egységes, nemzetközileg elfogadott módszere szerint kerültek felvételre. Kivételt a töredékes kutyaállkapcsokon felvett fogsorhosszméret képez, amely esetünkben a szemfog medrének aborális végétől a harmadik zápfog medrének aborális széléig terjed. EREDMÉNYEK A feltehetően intruzív mezei rágcsálók (hörcsög és ürge) szórványos maradványait leszámítva mindhárom korszak anyagában csak háziállatok csontjai voltak meghatározhatók. A rossz állapotuk következtében pontosan nem felismerhető töredékek számaránya az egyes leletegyüttesek 20-30 százalékát alkotja, azonban ezek a csontok is nagy valószínűséggel juhfélékből, szarvasmarhából, illetve esetleg lóból származnak. Leírásuk ennek ellenére csak két durva méretkategória („nagy"-, illetve „kistermetű" patás) szerint volt lehetséges. Szarmata anyag A kortárs rómaiakhoz képest a szarmaták életmódjáról napjainkig viszonylag keveset tudunk. Ez a keleti népcsoport az 1. század körül jelent meg az Alföldön, a 4-5. század idejére pedig már letelepedésének viszonylag előrehaladott voltát mutatják a növénytermelés és iparosmunka régészeti bizonyítékai. A pásztorkodó életmód hagyománya azonban nemcsak lovas harcmodorukban, de állattartásukban is hosszú ideig megnyilvánult. 2 Három tehén egy év alatt? Három tehén tíz év alatt? stb.