A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VADAY Andrea – SZEKERES Ágnes: Megjegyzések az Alföld korai szarmata telepeinek kérdéséhez.(A jazyg bevándorlás és a megtelepedés kérdésköre)

zishoz áll közelebb, a lassú korongolt kerámia viszont itt lényegesen magasabb, a gyomai 0,2%-kal ellentétben 3,9% (ld. VADAY 1999. Fig. 5). Az anyag funkcionális megoszlását nézve szintén az általános kép tárul elénk. Legtöbb a hombártöredék (324 db), nagyságrendben megközelíti a fazéktöredék (282 db),

54 viszonylag nagy számban fordul elő tál (140 db), majd a gömbtestű edény (110 db), 12 db korsó, 11 db fedő egészítette ki a sort.

55 Gyomán a funkcionális megoszlás meglehetősen hasonló. Azonos az arány a hombár, fazék és tál esetében. Itt azonban a negyedik helyen a korsó áll, s ezután következik a gömbtestü edények csoportja. A fedő itt is az anyag legkisebb részét alkotja (VADAY-BERECZ 1996, 46-47. ábra). A kerámiaanyagot a továbbiakban vizsgálnunk kell a technika/technológia szempontjai alapján is. A gyorskorongolt kerámiánál legtöbb a homokos soványítású anyag (365 db), még eléggé nagymennyiségben fordul elő a mészrögös agyagból készített kerámia (188 db), és legkevesebb a soványítás nélküli, kövér agyagú edény (94 db).

56 A kézzel formált anyagban a legtöbb a tört cseréppel és homokos kaviccsal kevert adalékanyaggal soványított kerámia (226 db). Igen kevés a homokos kaviccsal vagy tört cseréppel soványított anyag (16, illetve 20 db). A meszes soványítású anyag hiányzik, de van néhány homokos anyagú és soványító anyag nélküli kerámia. A lassú korongolt anyagnál a tört cserép és homokos-kavicsos soványítás fordul elő legnagyobb arányban (25 db), a homokos soványítás 11 esetben, a tört cserepes soványítás csak két esetben fordult elő. A kézzel formákhoz hasonlóan itt sincs mészrögös, csak homokos, illetve soványító anyag nélküli kerámia. A soványító anyagok használata a fentiek alapján jellemző a technikára is. Közismert, hogy a késő szarmata, hun kori szannata időszakban viszont már a gyorskorongolt kerámiánál is találkozunk a kavicsos, homokos, illetve kavicsos-homokos soványítással a háztartásban használt főzőedényeknél, ami alátámasztja, hogy a soványítás funkció- és használatfüggő. Mind Kompolt, mind Újhartyán korongolt anyaga kissé homokos volt, ami nem feltétlen utal szándékos soványításra. Elképzelhető, hogy a Duna-Tisza közi terület kerámiakészítésre használt nyers agyaga nagyobb homoktartalmú, mint a Tiszántúlé.

57 Ugyanakkor az újhartyáni edényeknél nem fordult elő a vöröses mangán- vagy bauxitszemcse. A kompolti leletanyaggal kapcsolatban már utaltunk ana, hogy ez is agyagbánya-eltérést jelez (VADAY 1999a, 182).

58 Még egy bizonytalansági tényezőt kell megemlítenünk. Éppen a kompolti és újhartyáni — gyomaitól eltérő — kövér agyag minősége is jelezte, hogy más fazekaskörzet készítményéről van szó. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a korai időszakban feltehetően kisebb területre juthatott el az egyes barbár fazekasműhelyek terméke.

59 Éppen ezért a korai telepeknél viszonylag könnyen kiválasztható az a kerámia, amely feltehetően távolabbról került a településekre. Ha eredet szerint nézzük az anyagmegoszlást, akkor megállapíthatjuk, hogy eléri az 1,8%-ot, azaz magasabb a megszokottnál (Gyoma, Kompolt-Kistér). A három korai szarmata telep római leletanyagának relatív mennyiségi eltérése azzal magyarázható, hogy az újhartyáni telep a limeshez közel (kb. 40 km) fekszik, s így a határmenti kereskedelem, illetve kishatárforgalom érződik az export (és jelen esetben az import) százalékában is. Gyoma a Tiszán túl, a Barbaricum belsejében van, ahová csak a távolsági kereskedelem útján jut el a római áru, Kompolt-Kistér pedig az AquincumPorolissum közti kereskedelmi útvonal mellett fekszik, amely fontos szerepet játszott az északi germán területek felé, egésze a Balti-tengerig eljutó római kereskedelmi tevékenységben. Amennyiben több hasonló korú és regionálisan különböző telep leletanyagát lehet majd összehasonlítani, a százalékos eltérés a regionális egységek között mutatója 54 Mindkét edénytípusnál figyelembe kell vennünk a töredezettséget, a tényleges edényszám ennél természetszerűen alacsonyabb. Ez érvényes a többi edényre is, bár a kisebb edényeknél az edényszám és töredékszám közelebb áll egymáshoz, mint a nagyobb edényeknél. 55 A gyakoribb edényfajkik relatív összehasonlítására ld. VADAY 1999, Fig. 6.' 56 Ez a statisztika a teljes leletanyagot jelenti, azaz a populációban benne foglaltatik mind az objektumok, mind a félületek objektumhoz nem köthető leletanyaga. 57 A nyersanyag vizsgálatánál még csak a kezdeti lépéseket tettük meg, de úgy tűnik, hogy segítségével ebben a kérdésben is előbbre léphetünk. 58 A mangán- vagy bauxitszemcse az ún. tarkaagyag-lelőhelyekre jellemző, így ezek regionálisan könnyebben beköthetők. mint az általánosan, nagyobb régiókra jellemző agyagfajták. 59 A szarmata belkereskedelem fellendülését csak a Kr. u. 3. század 30/40-es éveitől figyelhetjük meg.