A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)
TROGMAYER Ottó: Régészetünk ezredfordulója
RÉGÉSZETÜNK EZREDFORDULÓJA 1 Praefatio „Földiekkeljátszó égi tünemény" a mi tudományunk, hiszen elhiteti velünk, hogy a múltat valaha is a maga valóságában fogjuk megismerni. Elhiteti azt a csalfa vak reményt, hogy munkánk közérdeklődésre tart számot, hogy széleskörű társadalmi igényt elégítünk ki ásatásainkkal, tudományos dolgozatainkkal. A gyakori valóság a Móra által megfogalmazott „ ilyennek is köll lönni", hiszen a kutatásokról, ásatásokról tudósító sajtó csaknem minden esetben anonym, sőt személytelen, lélektelen beszámolókat ad: „...a régészek találtak... " megnevezéssel fáradtságos, nemzetközi szinten elismert, a jövő nemzedékek számára is nagyon fontos eredményeinkről. A leletek tudományos értékeléséről pedig csak nagyon szűk réteg értesül. Az utóbbi időben viszont jelentősen növekedett az érdeklődés, még a felelősségtudat és a törvényismeret is. A magyar régészet az ezredfordulón című kötet éppen ennek a várakozásnak kíván eleget tenni, elsősorban a nagyközönség felé. Abban bízunk tehát, hogy reményünk nem vak remény. Most, hogy végre lehetőség nyílik közel 200 esztendő magyar régészeti kutatásai eredményeinek összefoglalására, mint az elmúlt ötven esztendő, fél évszázad eseményeinek szemtanúját ez a tapasztalat késztetett a kötet előszavának megírására a megtisztelő felkérés nyomán, hiszen nehezebb ez a feladat, mint valamely történeti időszak kutatási eredményeinek összefoglalása. Bizonyára frivolnak tűnik, ha azt mondom, aki igazán érdeklődik a magyar régészet eredményei után, az legjobb, ha kézbe veszi a Banner-Jakabffy, később Jakabffy-bibliográfiát, mely tudományszakunk egyik legsikeresebb produktuma. 1954-ben nagy izgalommal vártuk — a korábbi szegcdi kezdeményezés nyomán végre megvalósult — könyvészeti összefoglalót, mely a maga 17 590 tételével, világviszonylatban is páratlan jelentőségű volt. A szellemi atya, Banner János halála után Jakabffy Imre fáradhatatlan szorgalma hozta létre mindannyiunk számára a további köteteket, melyek legutóbbija 1999-ben az 1977-1987 között megjelent tanulmányok jegyzékét közli. A címszavak száma „csupán" 8844, ám vessük össze ezt az adatot az előbb említett, 150 esztendő tényeit összefoglaló művel, s máris kitűnik, szinte áradattá duzzadt a szakcikkek száma. (Összehasonlításként, íme az összes adat: 17 590 (1954-ig), 3882 (19541959), 5938 (1960-1966), 8395 (1967-1977), 8844 (1978-1987) összesen 44 639. Az ezredfordulóig hiányzó 13 év termése bizonyára meghaladja a tízezres nagyságrendet. Vajha az utódoknak is megadatna a most 86. életévét taposó Jakabffy Imre ügyszeretete, munkabírása. „Mögötte a fene.. " ama bizonyos Tömörkény féle kutyát, amelyiket tanítani kellene az ugatásra. Mégsem lehet elvárni, hogy valaki régésznek szülessen, mint ahogy a többi tudományág művelői sem születtek tudósnak. A hőskor kutatói bizony mind-mind amatőrök voltak, ki-ki más-más szinten, s ki merné őket valaminő rangsorba állítani, hiszen kétség kívül van különbség Torma Zsófia, a világ első régésznője, a híres tordosi leletek felfedezője és Krecsmarik Endre, aki gyomai tanítóként a Körös-kultúra első leleteit tette közzé, vagy a régészként és íróként egyaránt kiváló, eredetileg természetrajz szakos tanár Móra Ferenc, és az autodidakta régész, eredetileg pénzügyőr Dombai János között, az ügy iránt érzett elkötelezettségük alapján azonban egy sorban állnak, a vidék lelkes tanárai, papjai, jegyzői, patikusai és orvosai, azok a „nadrágos" emberek, akik létrehozták azt a hatalmas gyűjteményt, melyet ma a kulturális örökség régészeti szegmensének nevezünk. E tekintetben egy sorban áll a lelkes 1 Eszmefuttatásunk rövidített változata meg fog jelenni a hazai régészetünk eredményeit összefoglaló kötetben. Miután ott, helyhiány miatt, nem volt lehetőség gondolataim sorának maradéktalan közlésére, köszönöm e folyóirat szerkesztőinek, hogy erre itt lehetőséget adtak.
