A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori településrészlet Csongrád határában

A TELEPÖLES SZERKEZETE (2. KEP 2-3) A kora bronzkori gödrök közül hat a feltárt terület ÉK-i negyedében helyezkedett el, egymáshoz vi­szonylag közel. Egymástól való távolságuk 1 és 6 méter között változott. A 18. számú gödör ezektől körülbelül 18 méterre, a terület DK-i felében került elő. Ettől megközelítőleg 30 méter távolságra tár­ták fel a „B" felületen a BIO. és Bll. gödröt. A két, egymástól legmesszebbre lévő kora bronzkori gödör közötti távolság 85 méter. Hangsúlyozom azonban, hogy ezek a gödrök valószínűleg nem a telep szélét jelzik. Mivel a megkutatható terület be­határolt volt, a települést nem tudtuk teljesen fel­tárni. Kiterjedésére sem tudunk következtetni, hi­szen a környező terület nagy része beépített. A gödrök elhelyezkedését figyelembe véve valószí­nűnek tarthatjuk, hogy a település minden irányban tovább folytatódik. A településrészlet szerkezete tehát viszonylag hosszan elnyúló és laza. A 9 gödör 1200 m 2-es felületen jelentkezett. A gödrök kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak, a gödrök illetve gödörcso­portok között jelentős — 18-30 méter — a tá­volság. Hasonló volt a szerkezete a népesség két másik Csongrád megyei településének is — Sze­gcd-Kiskundorozsma-Nagyszék, 26/68. (M5 autó­pálya No. 33) lelőhely és Szeged-Kiskundorozs­ma-Subasa, 26/73. (M5 autópálya No. 35) lelőhely —, melyeket az elmúlt években tártunk fel Sza­lontai Csabával az M5 autópálya nyomvonalán. 47 A bemutatott településrészlet újabb adatot je­lent arra vonatkozóan, hogy a néhány gödörből álló átmeneti, alkalmi szálláshelyek mellett számol­nunk kell a kultúra „intenzívebb" településeivel is (SZATHMÁRI 1999, 76). 48 Vegyük sorra, milyen érvek támasztják alá az „intenzívebb" jelzőt. 1. Annak ellenére, hogy a település nem telje­sen feltárt, a településjelenségek száma (9) vi­szonylag nagy. 2. Az élelemtároló- illetve hulladékgödrökön kívül feltártunk egy feltehetően áldozati funkciójú gödröt gyermekcsontvázzal, továbbá a 4. számú objektumról elképzelhető, hogy eredetileg kút le­hetett. 3. A gödröknek mintegy a felében volt több-ke­vesebb patics vagy tapasztás. Ezek elpusztult há­zakra vagy kemencékre, illetve ezek közeli (esetle­gesen az ásatási felületen kívül eső) jelenlétére utalnak. Az előkerült salakdarabok jelzik, hogy a településen kerámiaégetés folyt. 4. A gazdag kerámia- és állatcsontanyagon kí­vül jó néhány „egyéb" lelet is előkerült: kagylótö­redékek, salakdarabok, paticsok és tapasztásdara­bok, agyagnehezékek, kőeszközök, csonteszközök és két átfúrt agyagtárgy. A népesség — valószínűleg a kedvező földrajzi környezet hatására — viszonylag hosszabb ideig tartó egy helyben tartózkodásra rendezkedett be. A Vidre-ér magaspartja egyrészt a víz közelsége, másrészt a terület magas fekvése miatt kiváló felté­teleket nyújtott a megtelepülés számára. Azonban ezeken túlmenően is van még egy szempont, ami szerepet játszhatott a telephely kiválasztásában, a következőkben vizsgáljuk meg ezt. A LELOH EL Y FÖLDRAJZI ELHEL YEZKEDESE Mint a bevezetőben már említettem, a lelőhely Csongrádtól DNy-ra 5 km-re található. Érdemes kissé alaposabban megvizsgálni a Makó-Kosi­hy-Caka-kultúra települései szempontjából Csong­rád térségét. Csongrád-Saroktanyán Gazdapusztai Gyula körülbelül 450 m 2-es felületen 12 gödör­ből álló településrészletet tárt fel. A település nem teljesen feltárt, egy része a lelőhelyen végzett ho­47 A három település szerkezetének közös vonásait, valamint a korszak településkutatásának — részben a településszerkezet­ből adódó —gyakorlati problémáit a közelmúltban foglaltam össze. Tóth K.: A Makó-kultúra településeiről. Oskoros Ku­tatók II. Összejövetele. Debrecen 2000. Kézirat. 48 Az intenzív jelzőt természetesen viszonylagosan, a Makó-Kosihy-Caka-kultúra vonatkozásában értem, amelynek eddigi legnagyobb közölt hazai településrészletéről, Tiszalúc-Sarkadról 20 gödröt ismerünk (SZATHMÁRI 1999). Szintén 20 gödör került elő Oszlár-Nyátfüszögön, az itt végzett leletmentésről előzetes jelentések készültek (KOÓS 1998; KOÓS 1999). A teljes elterjedési területet figyelembe véve a népesség eddig ismert legnagyobb — sajnos közöletlen — településrészlete Bajé, 32 objektummal. A lelőhelyen nem folyt ugyan igazi leletmentés, de a J. Turbac által megmentett leletek zárt együttesekből származnak (VLADÁR 1966, 254).

Next

/
Oldalképek
Tartalom