A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori településrészlet Csongrád határában

7), valamint egy tárolóedény és egy korsó belső felületén (SZATHMÁRÍ 1999, Taf. VII. 2, Taf. VIII. 8) figyelt meg Szathmári Ildikó széles, egymással párhuzamos besimításokat. Tálak A kerámiatöredékek között viszonylag nagy számban találunk táltöredékeket, valamennyi a kultúra jellegzetes típusát képviseli. Fordított csonka kúpos vagy ívelten fordított csonka kúpos testüek, különbségek a váll, a nyak és a perem kialakításában vannak. Néhány alaptípuson belül — más lelőhelyekhez hasonlóan (CSÁNYI 1996, 55; KALICZ 1998, il; KULCSÁR-SZABÓ 2000, 37) — peremkialakításuk igen változatos. Leggyakoribb a rövid, ívelt nyakú, hangsúlyozott vállú, kihajló peremű forma (7. kép 3^1; 11. kép 4; 13. kép 1, 4). Ide sorolható három olyan töredék is, melyek falát a vállnál erősen megvastagították (13. kép 3, 6, 8). Előfordulnak sima, egyenes peremű (7. kép 5; 8. kép 8; 11. kép 1; 17. kép 7), valamint befelé megvastagított, belül enyhén tagolt (7. kép 7) vagy lekerekített peremű (14. kép 7) fonnák is. Egyedi az anyagban egy rövid, ívelt nyakú, kihajló peremű tál töredéke, melynek nyaka megvastagított, válla lekerekített (7. kép 8). Díszítés a tálakon is ritkán fordul elő. Három töredék megvastagított vállát mély bevagdalásokkal díszítették (13. kép 3, 6, 8). A váll bevagdalása vagy ujjbenyomkodásokkal tagolt bordával való díszítése a Makó-Kosihy-Caka-kultúra táljain nem túl gyakran fordul elő.

18 Az egyik töredéken a bevagdalások alatt plasztikus, félhold alakú borda látható (13. kép 8). Ez a díszítés a kultúra jellegzetes díszítőmotívuma, teljes elterjedési területén megjelenik, leggyakrabban tálakon és fazekakon.

19 Találkozhatunk vele a Harangedény-kultúrában is (ENDRŐDI 1992, 32. kép 1). A kora bronzkor I. fázisának vezérleletei a belsődíszes, talpas tálak, gyakran kerülnek elő mind a Makó-Kosihy-Caka-kultúrában, mind a Somogyvár- Vinkovci-kultúrában. Eredetüket a késő vucedoli tálakkal hozhatjuk kapcsolatba. Tipológiai alapon, felületesebb kidolgozásuk és eltérő díszítési technikájuk alapján Ecsedy István különítette el a postvucedoli korú tálakat a késő vucedoli kordáktól (ECSEDY 1979, 106-107; ECSEDY 1980, 96). A lelőhelyen 3 belsődíszes táltöredék került elő. A díszítéseket — melyek ívelt vonalakból, valamint párhuzamos vonalkázásokkal kitöltött háromszögekből és rombuszokból állnak — mindhárom töredéken beszurkálásokkal alakították ki (7. kép 5; 15. kép 1), egyiken mészbetét maradványa látszik (11. kép 1). Legutóbb Kulcsár Gabriella foglalkozott részletesen a tárgytipussal, összegyűjtötte és elemezte a Dunántúlról ismert példányokat (KULCSÁR 1999).

20 Korsók, bögrék Viszonylag kis számban (14 db) kerültek elő a településen bögrék és korsók töredékei. A bögrék többsége öblösödö testű, rövid, ívelt nyakú, kihajló peremű forma, jól eldolgozott felülettel (8. kép 2). Két töredék vállán szalagfül indul (18. kép 2, 4). Ugyanez a forma megjelenik durva felülettel is, vállán kisméretű, gömbölyű bütyökkel (8. kép 5). A fonnát általános kora bronzkori fonnának tekinthetjük, előfordul a Makó-Kosihy-Caka-kultúrában is, bár nem túl gyakran.

21 Egy töredék képvisel egy magasabb, kónikus nyakú, kihajló peremű formát a 18 Bevagdalásokkal tagolt bordával díszített vállú tálakat ismerünk például Tiszalúc-Sarkadról (SZATHMÁRI 1999, Taf. V. 9, Taf. X. 3) és Tiszakürtről (CSÁNYI 1996, IV. t. 1, 3). 19 Előfordul Makó-Vöröskereszten (BANNER 1939, 79, 6. kép 5), Hódmezővásárhely, Diószegi Imre földjén (BANNER 1939, 75, 2. kép 7; KALICZ 1968, Taf. II. 8), Magyarcsanád-Bökényen (KÜRTI 1974, 39), Táp-Borbapusztán (FIGLER 1994, 21), Veszprém megyében (KALICZ 1968, Taf.X. 6), Budaörsön (SCHREIBER 1972, 1. kép 11; KALICZ 1984, Taf. XII. 8), Domonyban (KALICZ 1968, Taf. VI. 11), Tiszalúc-Sarkadon (SZATHMÁRI 1999, Taf. 11. 4, Taf. XV. 7), Budapest-Aranyhegyi úton (KA LICZ-SCHRE IBER 1994, Abb. 3. I), Piscolt-Nisipärie/Piskolt-Homokos domb (NÉMETI 1979, Fig. 2. 5), Abda-Hármasok (FIGLER 1996, 15, I. t. 2), Kamenica nad Hronom (VLADÁR 1966, 257, Abb. 17. 2) és Ziersdorf (HASENHÜNDL 1997, 771, Abb. 395-396) lelőhelyen. 20 Megállapította, hogy a Makó-kultúra észak-dunántúli táljainak többsége meglehetősen elnagyolt díszítésű, vékonyan bekarcolt és tűzdelt vonalakból áll. A hitelesen feltárt objektumokból származó példányok többsége a kultúra késői időszakára jellemző leletekkel együtt került elő. Ugyanakkor a Dunától keletre a tálak egy részének díszítése erős vucedoli hatásokat mutat (gondosan és változatosan, több esetben kívül és belül is díszített tálak, kereszttalpas tálak), ezek valószínűleg a kultúra korai időszakára keltezhetők. A csongrádi példányok egyszerűbb kidolgozást mutatnak. 21 Többé-kevésbé hasonló töredékek kerültek elő például Kunfehértó-Kovács-tanyán (TÓTH 1998, 62, 2. kép 4), Hódmezővásárhely-Barci-réten (KULCSÁR 1997. 26, VIII. t. 2) és Gyomaendrődön (BONDÁR 1999, 51, 7. kép 9).