A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori településrészlet Csongrád határában

A KERÁMIA ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI A kerámiatöredékek döntő többsége barna és szürke, ezek az égetés során közepes mennyiségű vagy kevés oxigént kaptak. Nagyon kevés (11 db) az oxigéndúsabb égetéssel előállított vörösesbarna töredék.

13 Viszonylag nagy számban (36 db) kerültek elő foltosra égett, valamint kívül barna, belül szürke töredékek (27 db), melyek az égetés során egyenetlen mennyiségű oxigént kaptak. Az edények többségét homokkal és kerámiazúzalékkal soványították, a jól eldolgozott felületű edények soványításához apróbb szemcséjű kerámiazúzalékot használtak. Nagyon kevés (11 db) a tisztán homokos soványítású cserép, ezek kivétel nélkül jól eldolgozott, esetenként fényezett felületű edényekhez tartoznak. A cseréptöredékeknek közel a fele jól eldolgozott, néhány (6 db) fényezett felületű. Többségük tálakhoz, korsókhoz és bögrékhez tartozik, de nagyobb számban találunk köztük fazék- és tárolóedény-töredékeket is. A durva felületű töredékek többsége fazekakhoz és tárolóedényekhez tartozik, de tál- és bögretöredékek is előfordulnak közöttük. A durván eldolgozott felületű cserepek több mint felénél a felületet szándékosan durvították, seprűzték vagy ráfröcskölt agyagbevonattal látták el. Ezek — amelyeknél a fonna meghatározható — fazekakhoz és tárolóedényekhez tartoznak. Láthatjuk tehát, hogy az egyes edényformákat nem sorolhatjuk egyértelműen a durva, illetve a finomkerámia kategóriájába. A bögrék, korsók és tálak többségének felülete jól eldolgozott, de kisebb számban akadnak köztük durva felületűek is. A fazekak és tárolóedények többségének felülete szándékosan durvított vagy durva, de nagyobb számban találunk köztük jól eldolgozott felületűeket is. A KERÁMIAANYAG FORMAKINCSE, DÍSZÍTÉSE ÉS ANALÓGIÁI Fazekak és tárolóedények

15 A fazekak zöme a kora bronzkorban általánosan előforduló tojástestű vagy zömökebb, kihajló peremű formához tartozik. Hengeres (7. kép 6; 8. kép 1, 3; 12. kép 3; 17. kép 11), kónikus (6. kép 2; 7. kép 1-2; 11. kép 2; 14. kép 8-10; 17. kép 2-3) vagy ívelt nyakúak (6. kép 1; 8. kép 7; 13. kép 2; 17. kép 1, 5; 17. kép 9; 18. kép 11), két esetben a peremből induló, vállra támaszkodó szalagfúllel (6. kép 1; 8. kép 7). A perem néhány alkalommal enyhén (7. kép 6; 14. kép 9) vagy erősebben (7. kép 1) megvastagított. Ki kell emelnünk egy hengeres nyakú, enyhén kihajló peremű, kissé nyomott gömbtestű fazekat, melynek vállvonalán két, szemben elhelyezett, kisívü szalagfül található (12. kép 1). Ez a fazéktípus meglehetősen ritka a Makó-Kosihy-Caka-kultúrában. Legjobb párhuzamait Hódmezővásárhely-Barci-rétről (KULCSÁR 1997, 26, X. t. l), Táp-Borbapusztáról (FIGLER 1994, 21, Abb. 6. 9), Létavértesről (DANI 1998, 57, Abb. l. l, Abb. 3. 4) és Kompolt-Kistérről (GOGÂLTAN 1999, vi. t. l, 17. t. 2) ismerjük. Vállon ülő fülekkel ellátott fazéktöredékek Domony (KALICZ 1968, Taf. vu. 13), Gyomaendrőd (BONDÁR 1999, 9. kép 1) és Mezőgyán-Gépműhely lelőhelyen (SZÉNÁSZKY 1988, 146, 9. kép 2, 8) is előkerültek. Pi§colt-Nisipärie/Piskolt-Homokos domb lelőhelyen nyúltabb testű, rövidebb, ívelt nyakú fazekakon fordul elő ez a fúlelhelyezés (NÉMETI 1979, Fig. 3. l, 5). A Somogyvár-Vinkovci-kultúrában is megjelenik a fülek vállon való elhelyezése, szintén kissé nyúltabb testű fazekakon (BONDÁR 1995, Fig. 15; ECSEDY 1979, Taf. IV. 6). Többé-kevésbé hasonló formájú edények igen gyakoriak a Nyírség-kultúrában (DANI 1999, 61, 19. t. 1, 25. t. l, 26. t. l, 35. t. 1). Dani János amforaszerü, kétfülü edényeknek nevezi, a Nyírség-kultúra egyik legjellemzőbb típusának tartja őket. Vélemé13 A népesség kerámiájára általánosan jellemző a redukciós égetés túlsúlya (KALICZ 1998, 10). 14 A kora bronzkorban vag}> a Makó-Kosihy-Caka-kultúrában általánosan előforduló formák és díszítések számtalan analógiájának felsorolását mellőzöm. A hangsúlyt a kerámiaanyag összetételének vizsgálatára és a leletegyüttesnek a kultúra más területein előkerült leletegyüttesekkel való összehasonlítására helyezem. 15 A két edényformát együtt tárgyalom, hiszen a töredékekről sok esetben nem dönthető el egyértelműen, hogy nagyobb méretű fazekakhoz vagy tárolóedényekhez tartoztak-e. Szintén nem mindig egyértelmű a tárolóedények között a víz tarolására szolgáló amforák elkülönítése.