A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

Búcsú Kőhegyi Mihálytól (Vörös Gabriella)

VÖRÖS Gabriella zcumban letöltött gyakornoksága után, 1958-ban visszatért Bajára. A múzeum lett az első és egyetlen munkahelye. Előtte itt csupán Zalotay Elemér dolgozott régészként rövid ideig, tehát Kőhegyi Mihály volt egyetlen olyan régésze az intézménynek, aki folyamatosan, több mint négy évtizeden át gondozta és gyarapította a gyűjteményt. 1986-tól nyugdíjazásáig az igazgatói teendőket is ellátta, bár nem túl nagy lelkesedéssel. Csak remélni tudjuk, hogy munkásságának lesz folytatója, hogy nem marad szakember nélkül ez a nagy múltú intézmény és gazdátlan a legfontosabb szakterület. Sokszínű tevékenységéből itt most szűkebb szakmánkra, a régészetre vonatkozókról szólok. Köztudott, és a 60. születésnapjára összeállított vaskos bibliográfiájából is kiolvasható, hogy elsősorban az Alföld római korával foglalkozott munkáiban. Doktori disszertációját is a legkorábban betelepült szarmata népcsoport anyagából írta Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön címmel. Mint ahogyan egy vidéki múzeumban törvényszerű volt, leletmentései térben a múzeum teljes gyűjtőterületét felölelték, időben pedig a felső paleolitikumtól a középkor végéig tartó időszakot. Legnagyobb ásatása azonban, amire méltán a legbüszkébb lehetett, a madarasi szarmata temető feltárása volt, melyet 1963-tól kezdve 13 évig kutatott szívós következetességgel. A feltárás közel százezer négyzetméteres területe, 666 sírja, a bajai múzeum régészeti leltárkönyvében sorakozó, a kézírásával megörökített több tízezer lelet az 0 igazi, maradandó emlékműve. „Szeretném, ha te dolgoznád fel, ha meghalok. " — végrendelkezett jó pár évvel ezelőtt, ami akkor mindkettőnknek távoli jövőnek tűnt. Régészeti munkásságának másik fontos vonulatát jelentik numizmatikai kutatásai. Különböző korszakok pénzleleteinek közzététele mellett öszszefoglaló munkákat publikált az alföldi szarmatáknál előforduló római pénzekről, ennek kapcsán elemezte többek között a kereskedelem kérdéseit, történeti következtetéseket fogalmazott meg. Munkái, melyek alapkutatásokat jelentenek e témakörökben, nélkülözhetetlenek a korszakkal foglalkozók számára. Kőhegyi Mihály munkássága — akármilyen különös is ez a kijelentés —, halálával nem zárult le. Hagyatékában félbe maradt cikkek, anyaggyűjtések, sok ezer cédula található. Leletmentései, ásatásai közül számosról rendelkezett, hogy ki dolgozza fel, ki legyen az, aki befejezi az általa megkezdett munkát. Döntésében — mint ahogyan a madarasi temetőnél is — nem kizárólag csak a szakmai szempontok érvényesültek. „ Tudod, nekem fontos, hogy aki emberileg is közel áll hozzám, annak adjam az anyagaimat, azt támogassam. " — mondta számtalanszor. Bennünk, akik örökösei vagyunk, tovább él hűsége a múzeumhoz, a szakmánkhoz, következetes szigorúsága és konoksága a munkában. Tanítványai is vagyunk, munkájának folytatói. És mert közülünk sokan tanítanak — nem csupán a katedrán, hanem mindennapi helytállásukkal is —, tudása és szeretete apró hajszálereken továbbadódik az utódoknak. Vörös Gabriella