A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

ISTVÁNOVITS Eszter – KULCSÁR Valéria: Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László –T. Bíró Katalin – Florin Gogâltan – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér. Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely leletmentő ásatása az M3-as autópálya nyomvonalán

MFMÉ-StudArch VI (2000) 503-506 KÖNYVISMERTETÉS Vaday Andrea - Bánffy Eszter — Bartosiewicz László T. Bíró Katalin - Florin Gogâltan — Horváth Friderika — Nagy Andrea: Kompolt-Kistér. Új kőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely leletmentő ásatása az M3-as autópálya nyomvonalán. — A Neolithic, Bronze Age, Sarmatian and Avar site. Rescue excavation at the M3 motorway. Agria MCMXCIX. Heves Megyei Régészeti Közlemények. Szerk. : Petercsák T. - Szabó J. J. Dobó István Vármúzeum, Eger 1999, p. 367, 18 térkép, 99 rajz- és 14 fotótábla Amilyen gyorsan megjelent a kötet, olyan gyorsan jelent meg róla az első recenzió 1999-ben a Múzeumi Hírlevél XX. évfolyam 12. számában, Ilon Gábor tollából. Egyet is kell értenünk a recenzenssel, hogy „A hazai régészet történetében olyan mérföldkőhöz érkeztünk, ami példátlanul pozitív". Előre kell bocsátanunk, a recenzió minden szavával egyetértünk. Mégis fontosnak gondoltuk az alábbiak közzétételét, mivel a kötetet — kis példányszáma ellenére — alighanem sokan fogják további kutatásaik során használni. Talán nem árt, ha munkájuk — legyen az az egyes korszakok leleteinek értékelése vagy hasonló, nagy volumenű leletanyag publikációja — során figyelembe veszik a következőket. 1/ A kötet egészére vonatkozó általános megjegyzések: Örömmel láttuk, hogy Ilon Gábor számára egészen nyilvánvaló, hogy „a 14. sz. teljes és a 13. sz. lelőhely részbeni közzétételét tartalmazza a monográfia". Számunkra ugyanis egy darabig ez sem volt egészen világos. Többszöri elolvasás után mi is erre a megállapításra jutottunk, azzal a kitétellel, hogy az ásatás során tisztázódott — ahogyan az a térképeken is jól kivehető -, hogy a két számmal jelölt terület összefügg. A települések közül a császárkori nyugat felé továbbhúzódik (Id. XV. térkép). Ezt a szakaszt Domboróczki László tárta fel (8. o.). Sajnálatos, hogy egy feltárt településrészletnek is csak a részletét ismerteti a kötet: jól láthatóan épp azon a területen húzódik a szubjektív választóvonal a lelőhelyen belül, ahol az objektumok igencsak sűrűn jelentkeztek. 21 Az egyes fejezetek: Bevezetés, a lelőhely és az ásatási módszer leírása A kötet bevezető fejezetében nem sikerült a szerződnek eldöntenie, hogy tudományos népszerűsítés-e a cél vagy a szakemberek számára készített anyagközlés és értékelés. így sok a közhely és a felesleges leírás (pl. megszűnt a dülőút, az ásatási napló hosszú feljegyzései a tengely kitűzéséről stb.). A régészeti objektum- és anyagleírások A kötet legnagyobb érdeme a jól használható, áttekinthető katalógus. Ez már csak azért is külön kiemelendő, mivel Vaday Andrea legutóbbi hatalmas anyagközlő kötetére, a gyomaira (VADAY ET AL. 1996) ez korántsem voltjellemző. Talán az egyetlen, ami felett némileg elcsodálkozik az olvasó, hogy a „fontosabb és tipikusabb " (127. o. 4. j.) objektumok rajzai közül éppen a szarmatákkal foglalkozó Vaday Andrea a császárkori házakét (a 152. kivételével) kihagyta. A 186. és 268. számú objektumot szétszántották, s így ez érthető. Annál kevésbé magyarázható a 102., 211. és 212. ház illusztrációinak teljes hiánya, miután az értékelő részben külön fejezetben tér ki ezek szerkezetére újra megismételve, minden egyes ház leírását (196. o.). Statisztika A kötet legérthetetlenebb fejezete. Egyetlen érdemben használható részének a táblázatok közül a 3. és az 5-7. tűnik, mely nagy segítséget nyújt a különböző korú telepek leletanyagának, szerkezetének áttekintéséhez. Nem világos ezzel szemben, miért érdekes az, hogy egy mesterségesen kiválasztott felületen — amelyről nem tudjuk meg még azt sem, hogy az egyes időszakok településének melyik és hányad részére korlátozódott a feltárás — egymáshoz képest milyen arányban volt egyik vagy másik időszak gödreinek, házainak, sőt állatcsontjainak száma. Ráadásul figyelmetlenségek is előfordulnak. Pl. a szarmata kor százalékos összehasonlításából (131.0.) kifelejtették a szerzők a házakat, ami arra utal, hogy alighanem ők maguk sem igen használták e felesleges és öncélú adatokat. Sokkal hasznosabb lett volna az ásatás ( 1994) óta eltelt időszakban pótolni a terepbejárást a környéken, aminek szükségességét alighanem az ásatásvezető is érezte: „Az ásatás kezdetekor az utóbbiban [vagyis a feltárás egyik oldalán lévő napraforgóban — I.E. - K. V.] nem tudtuk bejárni a terepet. " (9. o.). Ha a terepbejárásra sor került volna, megtudhatnánk az egyes korszakokból származó települések megközelítő kiterjedését és azt, hogy az ásatás milyen mértékben és a lelőhelyek mely részét érintette. Az újkőkori, a bronzkori és az avar kori lelőhely, valamint a kő- és az állatcsontanyag értékelése Mivel e korszakok szűkebb kutatási területünktől távolabb állnak, e fejezetekre nem kívánunk részleteiben kitérni, csupán egy-egy mozzanatot emelünk ki. így a neolit lelőhely értékelése során Bánffy Eszter például azt állítja, hogy „A sírok minden esetben észak-déli tájolásiiak voltak. " (141. o.). Ha a sírleírásokkal összevetjük e megállapítást, a következőre derül fény: