A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

VÉKONY Gábor: László Gyula 90. születésnapjára

ták, ezt persze Magyarországon később már nem igen értették, különösen nem nevének itt alakult változatában, a Ladislausban. Volt azonban ennek a névalaknak is tudós magyarázata, Lászlóhoz illő tudós magyarázata: 'dicsőség, amely a népnek ada­tot'. Mint a Képes krónika írja: „nagy volt ő, sőt neve szerint a legnagyobb". Vagy ahogy a 15. szá­zad végi Szent László-énekben olvashatjuk: „ Te arcul teljes, szép piros valál, Tekintetedben embereknél kedvesb, Beszédedben ékes, karodban erős, Lám mendent te ejtesz, ki teveled küzdik. Tagodban ékes, termetedben díszes, Vállatul fogva, mendeneknél magasb. " Ha hihetjük, az e sorokban mondottak némelyi­ke nem csak Szent László királyra, hanem László Gyulára is talál, aki méltó arra, hogy nevét meg­őrizzük, hogy nevével például szolgáljon. Jelképes, hogy erre éppen itt, Felgyőn kerül sor, annak az al­földi magyar falunak polgárai által kezdeménye­zetten, amelyet Szent László bátyja, Géza kirá­lyunk 1075-ben a Garam menti Szent Benedek apátság birtokába adott, s amely nevében az Ár­pád-háziak Géza nevét is megörökíti. A nevek má­gikus jelrendszerében így fonódik össze a lovagki­rály Szent László, Géza fejedelmünk és királyaink, fonódnak ők össze László Gyula nevével, s rajta keresztül a keresztény hitre tért erdélyi fejedelem­mel, Szent István nagyapjával, a székelyek 10. szá­zadban volt urával. De e névadás köti össze a Szent Benedek-apátság jobbágyait, a gehgieket, s mai felgyöí leszármazottaikat szent királyaikkal. Ki le­hetett volna méltóbb okot adni erre, mint éppen a „szegény ember régésze", László Gyula, aki „a magyar népet, a mindennapok munkáját, tapaszta­latát, izzadságát, szépségét és szomorúságát" kísé­Vékony Gábor ELTE BTK Régészettudományi Intézet 1088 Budapest Múzeum krt. 4/B reite felidézni munkáiban. Ki lehetett volna mél­tóbb erre, mint az a László Gyula, akinek két évtizeden keresztül teltek nyarai Felgyőn, ásatásán, aki közelről ismerte a Vidre vizét, járt a Dada-par­ton, régészeti leleteket keresett a Majsai út mentén, ásatott a Geda-halmon, s feltárta az Ürmös-tanya melletti Árpád kori települést. A hetenkénti átszál­lások Félegyházán Csongrád felé a vonatra, a Csongrád és Felgyő közötti busz-út, az Ürmös-ta­nya melletti sátrazás révén László Gyula e vidék lakosává vált, Felgyő munkás magyar emberei kö­zött egy munkás magyar ember. Barátságai szö­vődtek itt, emlékei kötötték ide, méltó hát, ha más­ként nem, nevében itt is maradjon, legyen példa, magyarságával, emberségével, emlékeztessen ben­nünket munkában robotos őseinkre, régi magya­rokra, figyelmeztessen bennünket, mai magyaro­kat, a magunk tisztaságára. Hadd hívom most segítségül a Könyvet, a Bib­liát, hogy megtörténtté tegyem szándékunkat, a névadást. Boáz szavainak átírását idézem Ruth könyvéből, a legrégibb magyar fordítás felhaszná­lásával: „ 37 vagytok ma a tanúi annak, hogy megszerez­tem ... mindazt, mi ... volt ... hogy feltámasszam a megholtnak nevét ő öröklétében, hogy ő nevezete ő neméből és ő atyafiáéból és a népből le ne törtessék. Mondom, ti vagytok e dolog tanúi. " (Ruth 4, 9-10) Felgyőn, 2000. március 14-én, László Gyula 90. születésnapján. Vékony Gábor (Elhangzott a felgyői László Gyula Általános Isko­la névadó ünnepségén.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom