A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KOREK József: Életem s korom. Irodalmi hivatkozásokkal és jegyzetekkel ellátta: Anders Alexandra és Kőhegyi Mihály

mint mindig, a munkakezdéstől a befejezésig. Mindig pontos volt, reggel ő köszöntötte az árkot. Most felületekkel ástunk. Bemutatta a Vénusz I-t, és Il-t, amely darabokban volt.

57 Még Vásárhelyen jártam, átszitáltatta a földet, hátha a hiányzó kis töredék előkerül a kihányt földből. Nem jött elő. A nagy csodálkozás után az eperfa alatt, kávé mellett beszélgetve azt mondta Banner János: „Bélám, a Vénuszok természetesen a tieitek. " Ekkor értettem meg a déli szótlanságát. Nyomta a gond, mert ebben az évben az egyetem adta a pénzt, míg máskor a város. Banner pedig dékán is volt,

58 döntenie kellett, intézete gyűjteménye és a vásárhelyi múzeum között. Győzött benne az ember. Nagyon nagy dolog ez!

59 Érdekes, hogy a háromszögű oltárt kisebbre tartotta, mint a Vénuszokat, pedig én azt éreztem nagyobbnak.

60 Ma már tudom, hogy az oltár a nagy lelet, az egyedülálló nagyság! Itt volt először szerencsém, ez volt a nagy nyár számomra. Még jobb lett a koszt, dőlt a nép Vásárhelyről és Szegedről. Gizi néni boldog volt. Este mindig megkérdezett bennünket, mi legyen az ebéd. Ha palacsinta vagy gombóc volt, a mennyiséget is be kellett mondanunk. Gombócból T. Gábor 25-öt, én csak 15-öt rendeltem, Juszti asszony nem győzte sütni a fenéken sült lepényt. Olyan káromkodós nővel még nem találkoztam, csak b-vel, k-val és sz-szel beszélt. Öt gyereket szült, de egy sem hasonlított tutyi-mutyi apjukra, a töpörödött Károly bácsira. Úgy látom, négy fészekaljból valók a gyerekek. Jancsi, a harmadik, éppen most esett el a Donnál, és a szép özvegy a kis tanyában siratja. Az első, a fiatal Jusztika, Kovácsné, akinek a földjén találtuk a Vénuszokat, de a ház átnyúlt a szomszéd Bezdán földre is. Juliska szakácsnő volt, a második lány; Zsuzsi, a negyedik, akit az ásatás után Bannerné húga, Gaál Ferencné Burnas Róza vitt el Szegedre a Kiss D. palotába

61 házvezetőnőnek. A vakarcs, a Miska gyerök volt, 14 éves. Tipikus vásárhelyi kisparaszt család, 8 hold földdel. Volt itt is élmény bőven! A legnagyobb az István-napi bál Gorzsán. Zsuzsát ketten kísértük testőrként Gabival. Nem volt senkije. Nagyot néztek a parasztlegények, amikor megjelentünk. Gábor deltas fiú volt, 50 körül dobált diszkosszal, 13 méteren felül súllyal. Én is gyakoroltam az ásatás során, s nem sokkal maradtam el tőle, nagy erőben voltam. Táncoltattuk Zsuzsát, felkértem más lányt is; egyszer csak belém kötött egy legény, s közölte, hogy úriembereknek nincs helyük a gazdafiúk bálján. Tovább táncoltam, s közölte, hogy jöjjek ki. Intettem Gábornak, és kimentünk. Voltak még négyen, ütött a koma. Aztán ütött Gábor, én is többször és nagyokat. Mint a hullák, úgy feküdtek a kocsma előtt a kötözködők, körülállva a többiektől. Akkor szólalt meg Gábor: „Kell-e még valakinek egy pofon, mert ha elég volt, folytathatjuk a táncot. " Folyt is az hajnalig, ki is húzta magár Zsuzsa a testőrök között, mintha ő lenne a hős. Nem mondom, lett becsületünk Kopáncson és Gorzsán, és Gizi néni azért volt büszke, hogy ilyen fiai vannak. Mindig elszörnyülködött, mikor a diszkoszt dobáltuk, vagy tusoltunk a jéghideg kútból. Pálinkás Jóska (válogatott magyar kapus) sem tudott úgy vetődni, mint én, aki akkor is megfogtam a csirkét, ha az nem ült az ól tetején. Később Foltiny is megjött, de pechünk lett. Augusztus vége olyan esős volt, hogy a tűzoltókocsi, amit Béla bácsi

62 küldött, nem tudta bevinni a sok ládát és felszerelést. Bannerék hazamentek, Zsuzska is beállt szeptember elsején, mi meg még egy hétig őrködtünk a tanyán, s vártuk a száradást. Akit eddig nem ismertem 6-8 km-es körzetben, azt mind meglátogattam nappal vagy este. Soha egy legénynek sem jutott eszébe, hogy törlesszen a báli pofonokért. Két portré kívánkozik ide. Az egyik a Radies Mihályé, Vásárhely újvárosi lakosé, aki ekkor hozta munkába 17 éves fiát, az ifjú Mihályt. Az apa volt Banner János Kotormány Jánosa. O is szórakoztatta a professzort mesékkel, adomákkal, és János bácsi népszokásokat kérdezett, és jegyzett fel tőle.

63 Ragyogó pofa volt, harcsabajusz, mosolygós, ravasz szemek, végtelen tisztesség és kitűnő kubikus. Be nem állt a szája, reggeltől estig szóra57 BANNER 1942a; BANNER 1959. 58 Banner János 1940-4l-ben dékán, 1941-43 között volt prodékán. 59 A történet kissé bővebben: KOREK 1989. 60 BANNER 1942b. 61 A Kiss Dávid-házról van szó, mely a Széchenyi tér, a Kiss utca, a Klauzál tér és a Kárász utca által határolt telken épült 1871-ben (NAGY 1991, 109, 21. kép). 62 Endrey Béla polgármester. Ld. 46. j. ! 63 Banner János a néprajz és a régészet szoros kapcsolatát tudatosan vallotta és munkásságában is megvalósította. Ilyen irányú tevékenysége és néprajzi cikkeinek felsorolása: BALASSA 1972.