A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

létnek (4. kép 6; 5. kép 2; 9. kép 1; 10. kép 2). Díszítésük jellege és hasonlósága megerősíti lelőhelyük azonosságát. Nagyon hasonló az anyaga, kidolgozása és díszítéstechnikája három pécskai kályhacsempe-töredéknek is, melyek közös jellemzője a kályhacsempe sarkában és/vagy az előlap más részén elhelyezett, küllősen bemélyített felületű rozetta (2. kép 10; 3. kép 1 ; 4. kép 4; 7. kép 4-5; 8. kép 11 ). Jellegüknél fogva szintén egymáshoz közel álló darabok a Simándról és a Pécskáról származó, tálka alakú kályhaszemek (3. kép 7; 4. kép 8; 7. kép 11; 9. kép 3), s ezekhez sorolhatjuk a már közölt erdőhegyi darabot is (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 277, 1. kép 8, 6. kép 8; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 86, Pl. VIII, Fig. 1,2). Az azonos típusú illetve jellegüknél fogva hasonló töredékek csoportosításai után egyetlen szempont — az adatgyűjtés teljességének kérdése — maradt, amire az aradi múzeum régészeti gyűjteményében található, s többnyire Arad megyei lelőhelyekről származó késő középkori kályhacsempékkel és kályhaszemekkel vagy azok töredékeivel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet. Ez pedig egyrészt az adatgyűjtés ma elvégezhető teljességére vonatkozik, másrészt viszont meg kell állapítani azt is, hogy a múzeumi gyűjtemény több mint százéves története szempontjából ez az adatgyűjtés ma már több tekintetben csupán részleges eredményeket hozhatott. Több olyan adat nyomára bukkantunk ugyanis, amelyek egyértelműen vagy kevésbé határozottan különböző kályhacsempékre és kályhaszemekre vagy többnyire azok töredékeire utalnak, de az adatok ellenőrzésére nem nyílott már lehetőségünk. A régi, még a múlt századi aradi líceum régiséggyűjteményére vonatkozó adatok bejegyzése óta ezek a tárgyak elkallódtak, vagy jobb esetben valahol még ma is lappangnak, s azonosításukra még nem került sor. Nem szerepelhetett gyűjtésünkben az a kevés, típusában viszont ide tartozó tárgy sem, amely az utóbbi évtizedekben elkerült az aradi múzeumból. Az alábbiakban ezért azokat az adatokat vesszük sorra, amelyekkel kapcsolatban — többkevesebb valószínűséggel — felmerült a középkori kályhacsempével vagy kályhaszemmel való azonosítás lehetősége. Márki Sándor jegyzékében találkozunk például két „ cserépmécses "-nek meghatározott tárggyal, amelyeket a megjelölésükre kiosztott későbbi leltári számok (M.F. 22. és M.F. 23) alapján vissza lehetett keresni a mai nyilvántartásban. Az így szerzett információk szerint ezek 1970-ben a bukaresti Nemzeti Múzeumba kerültek. Az aradi átadási dokumentáció is mécsesként nyilvántartott tárgyként említi ugyan mindkettőt, de a líceumi jegyzék összefüggései alapján a leletek funkciójának ellenőrzése mégis indokolt. Nem zárható ki ugyanis, hogy valójában nem mécsesekről, hanem hagyma alakú kályhaszemekről van szó (BARBU-HUREZANSZATMÁRI 1999, 501, No. 6, 18. j., 514, No. 105, 43. j., 540, No. 6, 559, No. 105). Ugyanez mondható el arról az „agyagurnáról" is (CMA ltsz.: M.F. 21), amely minden bizonnyal szintén kályhaszem, s amely az előző tételhez hasonlóan ugyancsak Bukarestbe került (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 511, No. 85, 30. j., 557, No. 85). Egy simándi „bábsütő-minta töredék" eredeti leírása (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 512, No. 88, 32. j., 557, No. 88) nem a mellette feltüntetett, később kiosztott M.F. 642. leltári számú, s ez alatt ma is megtalálható tárgyra (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 280, 3. kép 7, 7. kép 11; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 90, Pl. XXIII, Fig. l, 2) vonatkozik. Azt a tárgyat pedig — vélhetően kályhacsempedarabot —, aminek Márki Sándor leírása megfelelne, nem találtuk meg, s a meglévők egyikével sem tudtuk azonosítani. Bizonytalan az azonosítása annak a simándi „mézeskalács-sütőminta" töredékének is, amelynek eredeti leírása (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 512, No. 92, 558, No. 92) nem teljesen felel meg a mellette feltüntetett mai (M.F. 599) leltári szám alatt szereplő, s a fentiekben ismertetett kályhacsempedarabnak (5. kép 3; 10. kép 3). Ugyanez érvényes két másik simándi tárgyra is (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 513, No. 94-95, 38-39. j., 558, No. 94-95): Márki Sándor leírása nem egyezik az azonosításra szolgáló későbbi leltári számokkal, illetve a későbbi leltári számokon található tárgyakkal. Az egyik tárgyat (M.F. 44) fentebb ismertettük (4. kép 14; 10. kép 1), a másikat (M.F. 76) pedig korábban közöltük (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 279, 2. kép 7, 7. kép 3; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 88, Pl. XV, Fig. 1, 2). Azok a leletek viszont, amelyekre az eredeti leírás tökéletesen megfelelne, még nem kerültek elő, vagy nem lehetett őket azonosítani. Nem találtuk meg illetve nem tudtuk azonosítani azt a két pécskai „agyagurnát" sem, amelyek mellett a későbbi bejegyzés a M.F. 28. és M.F. 29. leltári számot tüntette fel (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 519, No. 160-161, 48. j., 564, No. 160-161). Az előbbi leltári számnak megfelelő tétel ma nincs a