A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

lete szintén megmaradt, s ez alapján az ívelt oldalú rombuszforma mellett összesen négy körívet feltételezhetünk (9. kép 9). A ma megtalálható kályhacsempe-töredék hátoldalának széléhez 5-5,4 cm széles és 1,1 cm vastag agyagszalagoí ragasztottak, melynek sarkát ujjbenyomás tagolja. A töredék hátoldala és az agyagszalag belső felülete foltosán kormos. Mérhető h.: 11,4 cm, sz.: 7,5 cm, hátmélysége: 5,4 cm (16-17. század). CMA ltsz.: M.F. 36. Az aradi múzeum nyilvántartása szerint a gyűjtemény régi anyagából származik, előkerülésének illetve múzeumba jutásának körülményei ismeretlenek.

67 A származási helyére vonatkozó bővebb információkhoz azon régi számok („899.55. " illetve „ 138. ") segítségével sem jutottunk, amelyek a letörött részen voltak ugyan, de amelyek a tárgy hátoldaláról 1957-ben készített fotón még láthatók. A számok jelentését nem tudtuk kinyomozni. Arra sincsen semmilyen bizonyíték, hogy a tárgy Simándról került a gyűjteménybe, mint ahogy azt az aradi múzeum 1957. évi levelében olvashatjuk (11. kép: a 7. pontra vonatkozóan).

68 A tárgy számára kiosztott M.F. 36. leltári szám ezenfelül önmagában nem bizonyítja — éppúgy, mint a M.F. 24. leltári számú pécskai kályhaszem esetében sem

69 —, hogy a líceumi jegyzékben lévő tárgyak bármelyikével is azonosítható lenne. Látszólag erre utal ugyanis, hogy néhány közeli leltári szám bizonyíthatóan a líceumi jegyzékre vonatkozik: pl. a M.F. 30. megfelel a líceumi jegyzék 307. sorszámának, és ugyanígy a M.F. 32. a No. 308-nak, aM.F. 35. aNo. 242-nek, aM.F. 33. aNo. 103-nak, aM.F. 34. a No. 306-nak (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999 — vonatkozó részek). Máshonnan és már az államosítás idején került viszont a gyűjteménybe például a M.F. 38. leltári számú, ismeretlen lelőhelyű kályhaszem (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 280, 4. kép 1, 7. kép 12; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 90, Pl. XXIV, Fig. 1,2), S így ez is jelzi azt, hogy a mai kis leltári számokkal jelölt tárgyak csak kellő fenntartással vezethetők vissza múlt századi gyűjteményekhez illetve azonosíthatók kizárólag a régi líceum tárgyaival. 6. Kályhacsempe (5. kép 2; 10. kép 2). Négyszögletes, mázatlan, sárgásbarna színű és ugyanilyen törésfelületű, igen finoman iszapolt, vastag falú, de ennek ellenére egyenletesen kiégetett, valószínűleg zárt előlapú kályhacsempe egyik — minden bizonnyal jobb felső — sarkának töredéke. Széles, előreugró, kettős tagolású léckerettel határolt előlapjának mélyebb felületű tükörmezőjében dús szirmokkal nyíló, bimbós közepű virág részlete látható, amely az előlap egész sarkát kitölti. Alatta talán másik virág szélének kicsiny részlete helyezkedik el, de ennek formáját már nem lehet meghatározni. A csempe külső széle ferdén levágott, az előlaphoz ragasztott hátoldalának pedig csupán töredékes széle maradt meg. A hátoldal felületén jelenleg nincsenek koromnyomok, így csak feltételezhetjük, hogy a töredék zárt előlapú csempéhez tartozott. Mérhető ma.: 7,5 cm, sz.: 5,3 cm, hátmélysége: 3,1 cm, előlapjának v.: 1,5 cm (16-17. század). CMA ltsz.: M.F. 567. A leltári nyilvántartás szerint a múzeum régi anyagából származik, előkerülésének vagy múzeumbaj utásának körülményei ismeretlenek.

70 Azonosítása szempontjából azonban mindenképpen figyelemre méltó az, hogy e töredékhez jellegében illetve kidolgozásában (anyag, égetés, vastagság, díszítés) nagyon hasonló a fentebb ismertetett, M.F. 25. leltári számú, simándi kályhacsempe-darab (4. kép 6; 9. kép 1), amely Török Béla adományaként került eredetileg a líceum régiséggyűjteményébe. Másrészt meg kell említeni a most részletezett tárgyon látható „ T" betűt, amely szintén utalhat Török Béla nevére, s így szintén simándi eredetre. Ezzel szemben viszont a líceumi jegyzékben a M.F. 567. leltári szám semmilyen formában nem fordul elő, sőt az ott kályhacsempeként vagy kályhacsempe-töredékként számításbajöhető tárgyakkal való azonosításához sincs többnyire elég információnk.

71 A tárgynak a líceumi gyűjteményből való eredetét az említett két szempont alapján mégis valószínűnek tarthatjuk. Az azonosítással kapcsolatban — az előző jegyzetben említett lehetőségek mellett — megemlíthetjük még a líceumi lajstrom 88. tételét is. Láttuk ugyanis egyrészt, hogy a töredékhez kidolgozásában és jellegében nagyon hasonló M.F. 25. leltári számú darab a líceumi jegyzék 87. sorszámával azonos, másrészt pedig igen feltűnő, hogy a líceumi jegyzékben ezzel szomszédos 88. tétel is egy olyan kályhacsempe-töredékre vonatkozik, amely — leszámítva a tárgyleírás szerinti derékszögű voltát — akár e töredéknek (a M.F. 567. leltári számú darabnak) is megfelelhet. Az azonosítás mellett szól, hogy e két tárgyat már a líceumi jegyzékben is vélhetően szembetűnő hasonlóságuk, valamint származási helyük és múzeumba jutásuk egyezése miatt sorolták egymás mellé (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999,512, No. 87-88,31 -32. j., 557, No. 87-88). Ez esetben pedig a fenti tárgy lelőhelyeként szintén csak Simándjöhet számításba. Ezt—ti. a lelet simándi származását — igazolja az 1957-ben papírra vetett, egyértelmű, de sajnos csak önmagában megfogalmazott állítás is, ame67 Szinte teljesen megegyező kályhacsempe nagyobb töredéke ismert a szomszédos Hunyad megyéből (BATAR1UC-PESCARU 1996, 409, Fig. U). A két töredék közti hasonlóság olyan feltűnő, hogy ha — a két darab aprólékos, párhuzamosan végzett összehasonlító vizsgálatának hiánya miatt — azonos negatív használatában esetleg nem is lehetünk biztosak, közös műhelyre viszont mindenképpen gondolhatunk. Felületének a környék leletanyagában ritkán előforduló csillámos bevonata erősen hasonlít a CMA M.F. 34. leltári számú, korábban közölt egyik pankotai kályhacsempe-töredék csillámos bevonatához is (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 277-278, 14. j., 2. kép 2, 6. kép 10; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 86-87, 14. j., Pl. X, Fig. I, 2). 68 MMMRégAd 2325-2000. 69 Ld. a 20. jegyzetet! 70 Pontos analógiáját nem találtuk. 71 A líceumi jegyzék 307 vagy 309-310. tételére egyaránt gondolhatunk (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 532, No. 307, 309-310, 578, No. 307, 309-310).