A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

A tárgy eredetére vonatkozó megállapításokat az aradi líceum régiséggyűjteményét összegző leltár 1883. évi bejegyzései is megerősítik, illetve pontosítják, hiszen Török Béla ebben az esztendőben a tárgyat eredendően a líceumnak ajándékozta, s az csak az aradi múzeum felépülése után került mai helyére. Márki Sándornak a lajstromban 102. szám alatti tárgyleírása ugyan még „vörös-baboscifrázatokkal" ellátott „ török edény "-ként jelöli a kályhaszemet, de sajátkezű, kitűnően értelmezhető rajza és a leltár későbbi, a mai leltári számra utaló bejegyzése alapján az azonosításhoz semmi kétség sem férhet. Az első leltárba vétel szerint a kályhaszem Simánd Török-puszta nevű részén, még 1881-ben került elő (BARBU-HUREZANSZATMÁRI 1999,5l4,No. 102,40.j.,559,No. 102). Az 1957. évi simándi gyűjtésből és összeállított listából ez a tárgy is kimaradt (11. kép).

60 A simándi leletekhez kapcsolódva említést kell tenni a ma érvényben lévő nyilvántartás szerint ugyan ismeretlen lelőhelyűként nyilvántartott, de több-kevesebb bizonyíték alapján szintén simándinak vélt vagy biztosan annak tartható leletről is. Ide tartozik például a M.F. 18, 36, 44, 567, 599, 634. leltári számú darab, melyek közül biztosan simándi a M.F. 18. jelzetű kályhaszem, de egyes adatok (az aradi líceum múlt századi régiségjegyzékének eredeti megjegyzései, illetve a múzeum 1957. évi — kifejezetten középkori kályhacsempékre és kályhaszemekre irányuló gyűjtést összefoglaló — levelének állításai) a többivel kapcsolatban is felvetik a simándi azonosítás lehetőségét. Ismeretlen lelőhely (valószínűleg Arad megye területéről) 1. Kályhaszem (4. kép 11; 9. kép 6). Pohár alakú, sárgásbarna színű, szemcsés anyagú, enyhén kihajló peremű, középen kissé öblösödő, ez alatt ívesen összeszűkülő aljú kályhaszem. Teljesen ép, pereme viszont több helyen repedt. Külső felületét nagy foltokban vörösre égett agyag borítja. Lekerekített pereme alatt a belső oldalán széles és éles borda fut körbe. Szabálytalanul kiszélesedő alja enyhén homorú. Külső felülete egyenletes, a korongozásból eredő bordák a belső felületén is csak alig érzékelhetők. Ma.: 12,8 cm, szá.: 11 cm, fá.: 5 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 18. (Jelenleg a gyoroki bor és szőlő múzeumának állandó kiállításában.) Az érvényben lévő nyilvántartás szerint a múzeum régi anyagából származik.

61 A jelenleg ismeretlen lelőhelyű tárgyként kezelt kályhaszem az aradi líceum régiséggyűjteményének Márki Sándor által vezetett leltárkönyve, az ott lévő rajz, illetve a tárgyak átsorolásakor ide tett későbbi bejegyzések alapján egyértelműen azonosítható. Ezek szerint a kályhaszemet — amit Márki Sándor még „agyagurnának" és „virágcserépnek " határozott meg — a simándi földbirtokos, Török Béla adományozta 1883-ban az aradi líceum régiségtárának. Az eredeti, korabeli leltári számbavétel pontosan megemlíti, hogy a tárgy Simándon, a Török-kertben került elő, még 1879 folyamán. A kályhaszemnek az előző közleményünk utáni előkerülése azért is fontos, mert most már biztosan állítható, hogy Simándról — és vélhetően ugyanazon lelőhelyről — Török Béla adományaként 1883-ban a líceumi gyűjteménybe nemcsak négyszögletes szájú és kupa alakú kályhaszemek kerültek, hanem pohár alakúak is. Ez pedig a lelőhelyre és az ott előkerült kályhatartozékokra vonatkozó eddigi megjegyzéseket egyaránt kiegészíti (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 511, No. 84, 29. j., 557, No. 84). 2. Kályhaszem (4. kép 12; 9. kép 7). Pohár alakú, sárgásbarna színű, szemcsés anyagú, enyhén kihajló peremű, lekerekített szélű kályhaszem. A felső harmadában öblösödő teste lefelé egyenletesen összeszűkül, alul viszont kissé kiszélesedik. Nyakának belső oldalán lekerekített borda fut körbe, ezáltal a perem hornyosan kialakított hatást kelt. Pereme kissé csorba, alja egyenesen levágott, de enyhén homorú. Külső oldala foltosán kormos, belül pedig a korongozás erős bordái is jól követhetők. Csorbaságát leszámítva teljesen ép. Ma.: 11,6 cm, szá.: 10,1 cm, fá.: 5,7 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 19. (A gyoroki állandó kiállítás része.) A múzeum nyilvántartása szerint a régi gyűjteményi anyagból származik, de sem a lelőhelye, sem pedig az előkerülésének körülményei nem ismertek.

62 Ezt a hiányt azonban feloldja az aradi líceum múlt század végi régiséggyűjteményének Márki Sándor által gondozott leltári jegyzéke, amely alapján a kályhaszem a korábban nyilvántartásba vett egyik Pécskán előkerült kályhaszemmel minden kétséget kizáróan azonosítható. Bizonyos tehát, hogy az első leltárbavételkor ugyan még „szegényebb sorsú emberek hamwedrének" tartott tárgy Pécskán, dr. Schwester Illés

63 házának alapozásakor, csaknem félszáz hasonló darabbal együtt, 1881-ben került elő, s a ház tulajdonosának adományaként eredetileg a líceumi régiséggyűjteményt gazdagította. Innen jutott azután a mai múzeum régészeti anyagába, a következő, 60 MMM RégAd 2325-2000. 61 A hasonló leletekhez illetve párhuzamokhoz — az itt részletezett ismeretlen lelőhelyű darabokon (4. kép 11-13; 5. kép 8; 9. kép 6-8; 10. kép 8) kívül — VÖ. HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 279, 25. j., 3. kép 2, 7. kép 6; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 89, 25. j., Pl. XVIII, Fig. 1, 21 62 Analóg példákhoz ld. az előző jegyzetet! 63 A korábban megjelent feldolgozásban e név pontatlanul „ Schuszter Illés "formában szerepel; a bizonytalan olvasatot viszont Márki Sándornak a jegyzék bevezetőjében tett jól olvasható felsorolása egyértelművé teszi (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 500, 506. No. 40, 549, No. 40).