A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

kép 8) pedig — az előbbiekhez való nagyfokú hasonlósága miatt — feltételezhetően ugyancsak pécskai eredetű. Simánd/Cimand 1. Kályhacsempe (4. kép 6; 9. kép 1). Világosbarna színű, ugyanilyen törésfelületű, eredetileg minden bizonnyal négyszögletes és zárt előlapú, mázatlan kályhacsempe jobb szélének vastag falú töredéke. Anyaga kifejezetten jól iszapolt, és feltűnő módon egyenletesen átégett. Igen sima, de lépcsősen tagolt léckeretének belső, a tükörmező felőli széle ferde, lejtősen kialakított. E felületet a léckerettel párhuzamosan haladó, kopott borda tagolja, melynek élét két oldalról szabályos közönként ujjbenyomkodások teszik szaggatottá. A kályhacsempe előlapjának megmaradt darabján domború megformálású virágmotívum látható, amely függőleges szárból jobbra, illetve balra kiágazó levelekből és kisebb szárak végén ülő, bazsarózsára emlékeztető, kinyílt vagy nyílófélben lévő virágokból áll. A domború részeken jól látszik, hogy a kályhacsempe agyaglapját fából kifaragott negatívba préselték, legalábbis erre utalnak a csempe felületén azonosítható, eltérő vastagságú, és a fanegatív repedéseiről illetve anyagának szálirányáról tanúskodó függőleges vonalak. A kályhacsempe előlapjának hátoldalán ma is kitűnően látszanak az agyaglap negatívba nyomkodásakor keletkezett ujjnyomok. A csempe „kályharészének" csak az előlaphoz ragasztott széle maradt meg. A két rész összeragasztásának szélét belül ujjhúzással simították el, kívül pedig a kályhacsempe szélét egyenes, de kissé ferde vonal mentén levágták. A töredék mérhető ma.: 11,4 cm, sz.: 8,9 cm, hátmélysége: 3,4 cm, az előlap v.: 1,5 cm (16—17. század). CMA ltsz.: M.F. 25. Az érvényben lévő múzeumi nyilvántartás szerint a töredék lelőhelye Cs. Simánd, s Török Béla simándi földbirtokos 1883. évi adományának köszönhetően került múzeumi gyűjteménybe.

51 A tárgy származási helye egyértelmű és bizonyos, hiszen e darabot először Márki Sándor vette leltárba az aradi líceum régiséggyűjteménye számára, s ekkor pontosan feljegyezte a hozzá fűződő és rendelkezésre álló adatokat. Az első tárgyleírásból tudjuk azt is, hogy a múzeumba kerüléskor a csempe „párkányzatán mész nyoma" is megfigyelhető volt még (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 512,No. 87,31.j., 557,No. 87), s ez a megállapítás minden bizonnyal a mázatlan csempe egyfajta (eredeti) díszítésére, fehérre meszelésére utal. A lelőhely megjelöléséből illetve az adományozó személyéből feltételezhető ezenkívül, hogy — mint annyi sok más hasonló jellegű középkori lelet — ez a tárgy is a középkori Simánd falu (a 15-16. században mezőváros) területéről származik (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 511, 29. j.; BLAZOVICH-HÉVVÍZI-SZATMÁRI 1996). Később, a líceumi gyűjteménnyel és annak leltári jegyzékével együtt, a töredék a felépülő aradi múzeum gyűjteményébe került, így 1957-ben bár új leltári szám alatt, de továbbra is simándi leletként írták és fotózták le (11. kép: a 3. pont alatt).

52 2. Kályhacsempe (4. kép 7; 9. kép 2). Világos sárgásdrapp, szemcsés anyagú, mázatlan kályhacsempe pártázatának és oromdíszének töredéke. A csempe négyszögletes előlapú lehetett, de előlapjából lényegében semmi sem maradt meg. A töredék alapján a kályhacsempe előreugró pártázatából négyszögletes, téglalap alakú bástyadíszek emelkedtek ki, azonban ezek közül ma már mindössze egy látható. Ennek két oldala egyenesen, teteje pedig hátrafelé ferdén levágott. Előoldalát két domború, keskeny léckeretben átlósan elhelyezett, egyenes borda osztja négy egyforma, háromszög alakú részre. Mindegyik rész felületét egy-egy, szintén domború megformálású és háromszög alakú minta tölti ki. A bástyatag alatti pártázat homorú, szabályosan ívelődő felületének közepén egyenlő szárú háromszög alakú, domború dísz foglal helyet, melynek két oldalán két-két ferde, a háromszög oldalaival párhuzamos borda is látható. Ezektől jobbra és balra kisebb domború, ék alakú díszek, illetve további ferde, kettős bordák következnek. Az utóbbiakat a középső, ferde, kettős bordákkal szintén háromszögekbe rendezték. A díszítés elrendezéséből ítélve a megmaradt bástyatag a kályhacsempe öt hasonló részlete közül a középső lehetett. A pártázatot díszítő mintasor alsó szélét keskeny, vízszintes borda határolta, s a töredék még azt is elárulja, hogy ez alatt a kályhacsempe előlapján háromszög alakú áttörések sorakoztak, amelyekből kettőnek a csúcsa vehető ki. Bizonyos tehát, hogy a kályhacsempe áttört előlapú volt. Hátoldala nagyon töredékes, mindössze az előlaphoz ragasztott szélének nyoma azonosítható. A csempe előlapjának negatívba nyomkodásakor keletkezett ujjnyomok az agyaglap hátoldalán jól megfigyelhetők. A töredék mérhető ma.: 9,5 cm, sz.: 8,2 cm, v.: 1,5 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 27. Lelőhelyét a töredék hátoldalára írott „ Cs. Simándi kert ", valamint az előlapján látható „ 93 " és „ 12430 "jelzet egyértelművé teszi, hiszen a múzeum mai nyilvántartása szerint az előző kályhacsempéhez hasonlóan ez a tárgy is Török Béla adományaként került Simándról, még 1883-ban múzeumi gyűjteménybe.

53 A kályhacsempe-töredékre vonatkozó bejegyzéseket megtaláljuk ezenkívül az aradi líceum régiséggyűjteményének lajstromában is, sőt Márki Sándor gondos leltáro51 Pontos analógiáját nem ismerjük, viszont jellegében hasonló díszítőmotívumra Kiskadácsról is találunk példát (BENKŐ-UGHY1984, 21. rajz). 52 MMM RégAd 2325-2000. 53 Jellegét tekintve e darab a 34. jegyzetben említett párhuzamok sorában szintén elhelyezhető (ld. fentebb), viszont ennél a töredéknél a pártázat és a bástyatagok díszítésmódjához és az előlap áttöréseihez hasonló, területileg szintén közel előkerült, közölt (SZATMÁRI 1985,1. t. 1; SZATMÁRI 1997, 4. kép 1-3, 8. kép 1-3; MRT 10, 153. t. 1-2, 154. t. 1, 155. t. 2, 156. t. 3, 157. t. 1-2; SZATMÁRI 1999, 20. kép 1) és mind ez idáig közöletlen (pl. EFM ltsz.: 80.12.2) töredékek is megemlíthetők (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 512, 37. j).