A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

díszes pártázatának kisebb töredéke. A kályhacsempéből ez esetben is mindössze egyetlen bástyadísz és a pártázat kis darabja maradt meg. Az elől domborúan ívelődő bás­tyadísz felső szélét ezúttal is vízszintes bordával hangsú­lyozták. Ennek felületén azonban sehol sem látszanak fes­tésre utaló nyomok, holott a többi hasonló töredék bástyadíszének csaknem az egész felületét festés borítja. A bástyatag előoldalán ugyanakkor — valószínűleg a fes­tés hiányának köszönhetően — itt jól látszanak azok a fi­nom, függőleges vonalkák, amelyek csak a fanegatív re­pedéseitől keletkezhettek, tehát a csempe formázásához ebben az esetben bizonyosan fából faragott negatívot használtak. A kiugró bástyadísz alatt a csempe pártázatát ennél a darabnál is három vízszintes, párhuzamos, lekere­kített szélű borda díszítette; míg azonban az előbbiekben említett hasonló töredékeknek ezen részét nem borította festés, addig e darabnál éppen ezeket a bordákat festették be barnásvörös színnel. 38 A töredék homorú hátoldalához ragasztott csemperésznek mindössze a széle, pontosabban annak is csak a törésfelülete azonosítható. A töredék ma.: 6,3 cm, sz.: 2,9 cm, legnagyobb v.: 2,2 cm (15-16. szá­zad). CMA ltsz.: M.F. 4493/8. A leltárkönyv bejegyzése szerint Pécska határából származik, az egyik csatorna kör­nyékéről (zona „canal"), s Maté luliutól való vétel során került a múzeumba, 1967-ben. 39 20. Kályhacsempe (3. kép 10; 8. kép 2). A föntebb 5. sorszám alatt említett típusba tartozó, áttört előlapú, má­zatlan, világosbarna színű kályhacsempe szürkésbarna tö­résfelületű darabja. Felső szélét egyenesen, alsó szélét pe­dig félkörívesen vágták ki. Az azonos típust képviselő töredékek alapján ez a darab biztosan a kályhacsempe előlapjának közepéből származik. Az előoldalon itt is 2,2-2,3 cm széles, sűrű függőleges bordázassál tagolt, alul vízszintes bordával határolt szalagdísz, ez alatt pedig fél­köríves nyílás áttörése látható. A töredék felső szélét en­nél a darabnál is nagyjából vízszintesen, de kissé ívelt vo­nal mentén vágták le. Elképzelhető, hogy a szalagdísz és a szintén vékony bordával kísért félköríves áttörés között a csempe előlapjának felületét vörösesbarna festéssel díszí­tették, éppen úgy, mint az említett M.F. 4474/2, 4493/3, 4539/6. leltári számú töredékeken (2. kép 5; 6. kép 11); sőt az is lehetséges, hogy ennél az egy darabnál a teljes felüle­tet festés borította, s nem csak keskenyebb, illetve széle­sebb sávokban díszítették festéssel a felületet. Az említett három, hasonló típusba tartozó töredéktől ez a darab ab­ban is eltér, hogy a félköríves áttörés szélét az előlapra szinte merőlegesen alakították ki, s nem annyira ferdén le­vágott vonal mentén. A töredék hátoldala nagyjából egye­nes, csak a negatívba nyomkodás után maradt ujjnyomok teszik egyenetlenné a felületet. A töredék mérhető ma.: 4,4 cm, sz.: 6,3 cm, v.: 1,5 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/1. A leltárkönyv szerint a származási helye Pécska, s vétel útján került a múzeumba Maté luliutól, 1969-ben. 40 21. Kályhacsempe (3. kép 11; 8. kép 3). Világosbarna színű, szürke törésfelületű, szemcsés anyagú, valószínű­leg négyszögletes és zárt előlapú, mázatlan kályhacsempe egyik szélének töredéke. Nem lehet pontosan meghatároz­ni, hogy a csempének melyik széle lehetett, de a fanegatív repedéseiből eredő függőleges vonalkák alapján biztos­nak látszik, hogy csak valamelyik függőleges szél jöhet számításba. Az előlap széle tagolatlan, sima, egyenesen levágott. Felületét kopott, látszólag szabálytalan vonalve­zetésű, ívelt bordák díszítették, melyeknek csak kisebb részletei maradtak meg a töredéken. A csempe sima, leke­rekített szélén a hátoldal ragasztására utaló nyom nem lát­ható, így feltételezhető, hogy ez a kályhacsempe egysze­rű, hátrész nélküli agyaglap lehetett. Kitűnően láthatók viszont a csempe hátsó felületén a kályhásmester ujjle­nyomatai, még az agyaglap szélén is, melyek a nyers agyagnak a negatívba nyomkodásakor keletkeztek. A hát­oldala kormos. A töredék mérhető ma.: 9,1 cm, sz.: 7 cm, v.: 1,5 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/2. Pécska határából való, vétel Maté luliutól, 1969. 41 22. Kályhacsempe (3. kép 12; 8. kép 4). Világosbarna színű, szürke törésfelületű, szemcsés anyagú, mázatlan, zárt előlapú, valószínűleg négyszögletes kályhacsempe közepének töredéke. Díszítése szimmetrikusan elhelyez­kedő, végeiken levélszerüen összeérő, ívelt bordákból áll. A töredéken látható négy levél részlete alapján összesen hat levélmotívumra gondolhatunk. Mindegyiknek a bor­dák által határolt belső felületét vörösesbarna színű föld­festékkel díszítették, de kisebb festékfoltok a levéldíszek találkozásánál illetve a levélmotívumok között is előfor­dul. A vékony töredék hátoldala igen kormos, s itteni felü­letén az agyaglap negatívba nyomkodásakor ujjhúzások keletkeztek. A töredék mérhető h.: 8,3 cm, sz.: 7 cm, v.: 0,8 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/3. A nyil­vántartás szerint Pécska határában került elő, s Maté luliutól vásárolta meg a múzeum 1969-ben. 42 38 A vélhetően azonos típusba sorolható hasonló töredékeknél tehát megfigyelhető az egyes felületekfestéssel való kihangsú­lyozásának váltakozása, az egyes részletek ilyen módon való megerősítésének játéka. Kimutatható, hogy egyes kályha­csempéknél például csak a kiugró bástyadíszekjól látható felületeit emelték kifestessél s a pártázatot nem, máshol viszont éppen fordítva jártak el, a pártázatot festették, a bástyadíszeket pedig nem. Az azonos típusú kályhacsempék sorában így a színekés a festés ritmikájának változása is hozzájárult az embert körülvevő szűkebb térjelen esetben a szobabelső harmó­niájának kialakításához. 39 Ld. a 34. jegyzeteli 40 Ld. a 24. jegyzetet! 41 A díszítőmotívum pontos megfelelőjét nem ismerjük viszont hátrész nélküli csempék pl. Sarkadon is előkerültek (SZATMÁRI 1997, 4. kép 3, 5. kép 1-5, 6. kép 7). 42 Anyagának kidolgozásának és díszítésénekjellege alapján feltételezhető, hogy egy korábban közölt pankotai kályhacsem­pe, illetve a fentebb 12. sorszámnál ismertetett pécskai darab típusába tartozik ez is. Ld. a 31. jegyzetet! Hasonló mintájú részletek Székelykeresztúrról is említhetők (BENKŐ-UGHY1984, 62. raj:).

Next

/
Oldalképek
Tartalom