A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

4. Kályhacsempe (2. kép 4; 6. kép 10). Négyszögletes, zárt előlapú, világosbarna színű, mázatlan kályhacsempe függőleges — valószínűleg bal oldali — szélének kékesszürke törésfelületű, szemcsés soványítású töredéke. Az előlapot keskeny, előreugró léckeret határolja, mellette pedig egy rövid bordákkal kicsiny kazettákra osztott, kör alakban haladó szalagdísz részlete látható. Az előlap felületén vörösesbarna színű földfesték nyomai maradtak meg: az egyik festett vonal függőlegesen, a léckerettel párhuzamosan fut, közvetlenül annak belső oldalán, a másik pedig az ívelődő szalagdísz külső szélét követi. A szalagdísz felületén és a csempe lapjának megmaradt középső részének kicsiny felületén festésnyomok nincsenek, s bizonyosan nem is voltak. A festés tehát eredetileg sem borította be az egész előlapot. Az agyaglap hátoldala foltosán kormos, széléhez pedig ezen az oldalon meglehetősen keskeny és 0,8 cm vastag agyagszalagot ragasztottak, amely egyben a csempe hátoldalának felelt meg. Mérhető ma.: 8,9 cm, mérhető sz.: 3,5 cm, hátmélysége: 4,4 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4474/1. Pécskáról származik, vétel Maté luliutól, 1967.

23 5. Kályhacsempe (2. kép 5; 6. kép 11). Három, egymástól eddig teljesen külön kezelt és eltérő leltári számokon nyilvántartott töredék legutóbbi összeragasztása alapján eredetileg négyszögletes, áttört előlapú, világosbarna színű, szürke törésfelületű, szemcsés anyagú kályhacsempe töredéke. Minden bizonnyal a téglalap alakú csempe középső, illetve alsó részéből származik. Ezek szerint a kályhacsempe szögletes léckerettel határolt előlapját középen széles szalagdísz oszthatta vízszintesen két részre. Ezt a 2,2 cm széles szalagdíszt két hosszú, egymással párhuzamos, vízszintes borda határolja, a közöttük lévő felületet pedig — a kályhacsempe teljes szélességében — rövid, függőleges bordák, illetve a bordák közötti mélyedések töltik ki. A vízszintes osztószalag alatt két, szimmetrikusan elhelyezkedő, félköríves áttörés látható. Az áttörések közötti oszloptagnak csak a felső fele maradt meg; az áttörések két oldalán, a kályhacsempe két szélén lévő tartóelemet utánzó motívumot pedig egy-egy levélmintával díszítették. A domború vonalakkal megformált díszítés föntről lefelé ívesen összeszűkülő szárból, s ennek végén egy hármaslevélből áll. Ez utóbbi közepét egy félgömböcske is díszíti. A kályhacsempe jobb szélén lévő levélmotívum alatt megmaradt apró töredékből a kályhacsempe alsó szélének formájára, díszítésére következtethetünk. Itt is bordával, illetve léckerettel határolt, vízszintes szalagdíszhaladhatott, melynek felületét vékony, háromszögekbe rendezett, egyenes bordák tagolták. A megmaradt töredék alapján a kályhacsempe felső felében csak az előlap két szélén, a hármas levelekben végződő díszek fölött van törésfelület, máshol a kályhacsempe vízszintes osztószalagjának felső széle egyenesen levágott. A középső oszlop vonalában az osztóléc felső széle szintén levágott, de itt kissé kidudorodó. Az előlap megmaradt részének felületét helyenként vörösesbarna sávos festéssel díszítették. Ilyen festett, 0,5 cm széles vonal kíséri a vízszintes osztóléc alsó szélét és a kályhacsempe jobb oldali függőleges léckeretének belső szélét. Ennél szélesebb (2 cm, illetve 2,5 cm széles), festett, függőleges sáv látszik a középső oszlop közepe fölött és ajobb oldali hármas levélben végződő íves szár közepén, sőt halványan ugyanilyen (2 cm széles) festett sáv látható a bal oldali ívelt vonalak között is. Nem lehet külső, felületi vizsgálatokkal megállapítani azoknak a fehér foltoknak az eredetét, amelyek szintén az előlapon látszanak, főként a hármas levéldíszek környékén — a mélyebb felületeken és a széleken egyaránt —, illetve a vízszintes osztólécen, néhol a vörösesbarna festés tetején is. A talajból eredő természetes meszes lerakódás és mesterséges meszelés nyomai egyformán lehetnek. A hármas levelekben végződő ívelt vonalak belső bordája tovább fut az előlap félköríves áttörésének szélén. E két félköríves áttörésnél az agyaglapot a hátoldala felé ferdén vágták ki, nem pedig vízszintesen, az előlapra merőlegesen. Ebből eredően a félköríves áttöréseknek alul éle van. A lekerekített felületeken kitűnően látszik, hogy a kályhásmester a nyers agyagot csak rövidke szakaszokban tudta késével félkörívesen kivágni. A hármas levelek belső tagjainak szélét szintén a hátoldal felé ferdén vágták le. Az előlap negatívját — az éles vonalakból ítélve — fába faraghatták, de a csempe felületén más jelek (pl. a fanegatív repedései) erre nem utalnak. Az előlap hátoldalán jól láthatók az ujjnyomok, melyek a nyers agyag negatívba nyomkodásakor keletkeztek. A kályhacsempe hátoldalából csupán az előlaphoz ragasztott félköríves rész két szélének részlete maradt meg. Az előlap és a hátoldal összeragasztásánál a híg agyag egyenes elsimításának a nyomai jól látszanak, mint ahogy a félköríves hátoldal korongozásának vízszintes bordái is. A félhengeres hátoldal alja lefelé összeszűkül, s ez jelzi, hogy a töredék alsó széle már csaknem elérte a kályhacsempe eredeti alsó szélét. A három darabból összeállított töredék a kályhacsempe teljes szélességét megadja, így ez eredetileg 17,7 cm volt. A töredék mérhető ma.: 11 cm, mérhető hátmélysége: 7,5 cm, az előlap v.: 1,5 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4474/2,4493/3,4539/6. A három — egymással összeilleszthető — töredékre vonatkozó különböző leltárkönyvi bejegyzések abban megegyeznek, hogy a tárgyak Pécska határából származnak, s Maté luliutól vásárolta meg mindegyiket a múzeum. A leltári számok sorrendjében az első és második darab vásárlásának évét azonban a leltárkönyv 1967-re, a harmadikét viszont 1969-re teszi. A másodiknál azt is megjegyzi továbbá, hogy a tárgy Pécska határában, a kanálisnál (Pecica la canal) került elő.

24 23 Az egyik korábban közölt pankotai kályhacsempével való rokonsága kézenfekvő. Vö.: HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 277,13. j., 2. kép l, 6. kép 9; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 86, 13. j., Pl. IX, Fig. 1,2 — hasonló darabokra való utalással együtt! 24 Az osztóléc és az előlap hasonló kialakításához közeli párhuzamként említhetők pl. a békéscsabai és a csorvási kályhacsempék (SZATMÁRI 1994, 496-497, 512, 4. kép 1-3; MRT 10, 253, 54. kép, 149. t. 1-4; GYUCHA-MEDGYESI-SZATMÁRI1999, 50, 37. kép, 123; SZATMÁRI 1999, 132, 20. kép 6, 9).