A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.
Az anyamadár és a fiókák csőre közötti felületet a saját testét felsebző pelikán cseppekben lehulló, fiait tápláló vérét jelölő, apró, rombusz alakú díszek töltik ki. A jelenet és a fészek jobb oldalán dús lombú, hegyes levelű fa részlete bontakozik ki. A kályhacsempe hátoldalából semmi sem maradt meg. A töredékes előlap hátsó felülete kormos, a fészek helyén erőteljesen, az előlap domború formájának megfelelően benyomott, öblösen kialakított. A fiókák alakjait is külön-külön benyomkodták. Mérhető ma.: 13,2 cm, mérhető sz.: 10 cm (15-16. század). MMM ltsz.: 2000.39.1. 12 A kályhacsempe-töredék Ciacis Gheorge elmondása szerint 2000 februárjában került elő Csigérszőllőstől kb. 2 km-re nyugatra, a Zaránd felé vezető országút és a Matkó-patak (Canalul Matca) metszéspontjának északkeleti szögletében. Az adatközlőtől tudjuk, hogy ezen a területen 1990-ben szántottak először, s a felszínen igen sok edénytöredék gyűjthető, sőt egy cserépedényben elrejtett éremkincslelet is előkerült már ugyanitt. Ez utóbbi több száz darabból állt, melyek között 25 tallér és három, Báthori Gábor korából való garas is előfordult. Az éremlelet 1540-1635 között vert érmeket tartalmazott. Az 1999 őszén végzett szántást követően a felszínen gyűjtött kályhacsempén kívül Ciacis Gheorge néhány edénytöredéket is bemutatott 2000 március legelején, az aradi múzeumban. Ezek között voltak az érem leletet rejtő cserépedény aljának darabjai, melyeken az érmek zöld oxidjának nyomaitjói meg lehetett figyelni. Öt töredékből egy világosbarna színű, vékony falú, szemcsés anyagú, alul mázatlan edény csaknem teljes, egyenes alját lehetett összeilleszteni, melynek alsó átmérője 8,7 cm volt (1. kép 4). Talán ehhez az edényhez tartozott — anyaga és színe alapján — egy külső oldalán vörösesbarna sávos festéssel díszített oldaltöredék is (1. kép 6). A lelőhelyen került még elő egy sárgásdrapp fedőgombon és két világosbarna színű, szemcsés anyagú oldaltöredéken kívül három egyszerű, szintén szemcsés anyagú fenéktöredék is. Az egyik aljtöredék ugyanolyan színű és anyagú volt, mint az éremleletet tartalmazó edény töredéke, s ráadásul ennek belső felületén is ugyanolyan zöld színű oxidnyomok voltak láthatók, mint a másik edény fenéktöredékén (1. kép 5). Ennek alapján az is elképzelhető, hogy az éremkincset eredetileg két, egymáshoz hasonló edényben rejtették el. A lelőhelyen előkerült leletek azt bizonyítják, hogy a területen kétségkívül egy középkori faluhely található. 13 Feltót N /Tau{ 1. Kályhaszem (1. kép 8; 6. kép 4). Négyszögletes szájú, tál alakú, sárgásbarna színű, szemcsés anyagú. Pereme nagyrészt hiányos, csak egyik sarka maradt meg. A korongozás nyomai enyhén látszanak oldalának külső és belső oldalán is. Alja egyenes. Belső oldalán, a perem alatt 2,5 cm-rel, mély árok fut körbe, amely szintén a korongozásból ered. A kályhaszem egész belső felületét, egészen az aljáig, barna, vonalas festés díszíti. A festett vonalak a perem felső szélének tetejére is kinyúlnak. A motívumok négy, az egyenes oldalak közepén szimmetrikusan elhelyezkedő fenyőágat, a sarkokban pedig egy tőből fölfelé terebélyesedő, leginkább fához vagy bokorhoz hasonló mintát utánoznak, stilizált formában. Az utóbbiak lombját egymást ferdén keresztező, s így rombusz alakú négyszögekből hálómintát alkotó vonalak jelképezik. Ma.: 8 cm, kiszerkesztett szá.: kb. 17* 17 cm, fá.: 7,2 cm (16-17. század). Jelenleg Eugen Pädureanu aradi tanár magángyűjteményének része, jelzet nélküli. A korábbi Miloi-féle magángyűjteményből származik. Az összegyűjtött információk szerint 1976-ban Feltót falu belterületén került elő. 15 2. Kályhaszem ( 1. kép 9; 6. kép 5). Négyszögletes szájú, tál alakú, sárgásbarna színű, szemcsés anyagú, mint az előző. Egyenes peremének szintén csak az egyik sarka maradt meg, máshol pereme és oldala is csorba. Egyenes alja, hátoldala viszont ép. Egyetlen épen maradt sarkát még az agyag nyers állapotában két oldalról összenyomták. Oldalának külső és belső oldalán a korongozás enyhe nyomai ugyancsak látszanak. Megtörve kihajló falának törésvonalában a belső oldalon bordával kísért, bemélyített vonal fut körbe. A keskeny borda széle helyenként töredezett. A kályhaszem kihajló falának belső felülete barna, vonalas festésű. A festett vonalak helyenként a perem felső szélén végződnek. A motívumok nagyon hasonlítanak az előző kályhaszem díszítéséhez, s itt is szimmetrikus elrendezésűek. A négy sarokban egy, illetve két tőből fölfelé terebélyesedő, fára vagy bokorra emlékeztető stilizált mintát láthatunk, melyeknél a lombot szintén egymást ferdén keresztező, rombuszokból álló hálóminta jelképezi. A kályhaszem egyenes oldalainak közepén ugyanilyen, de egy tőből kiinduló díszítések helyezkednek el, ellentétben az előző kályhaszem fenyőmintájával. Ennél a káiyhaszemnél viszont a festett díszítés csupán a bordával is hangsúlyozott törésvonalig terjed, ez alatt a henge12 Ciacis Gheorge aradi lakos ajándéka. Adatait ezúton is köszönjük A kályhacsempe pontos analógiáját nem ismerjük ugyan, de pelikános kályhacsempékre máshol is vannak példák (TAMÁSI 1989, 149-150, 1. 1. 1; PARADI 1990, 157, 160, 7. ábra 1; TAMÁSI 1995, Abb. /19-123). 13 A faluhelynek a középkori oklevelekben előforduló településekkel, esetleg az ott emlegetett Szőllős, Scelews, Zewlews, Zewles, Zolews nevekkel való azonosítása nem egyértelmű (MÁRKI 1892,217; CSÁNKI1890, 779; GYÖRFFY 1987,186), így a pontos meghatározás még további vizsgálódásokat igényel. 14 L1PSZKY1987, 167, mappa XXIII (23) X 48. 15 Ehhez és a következőfeltóti kályhaszemhez ( 1. kép 9; 6. kép 5), valamint az alább ismertetett lippai (1. kép 7; 6. kép 6), illetve a pécskai (2. kép 1; 6. kép 7) négyszögletes szájú, tál alakú kályhaszem párhuzamaihoz vö. HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 279, 22-23. j., 2. kép 8, 3. kép 1, 7. kép 4-5; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 88-89, 22-23. j., Pl. XVI, Fig. 1, 2, Pl. XVII, Fig. 1, 2; valamint KOZÁK 1972, 7-8, 14, 16-17, 22-24, 26, 29-32, 34-35. kép!
