A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.
már a múlt századi líceumi gyűjteményben is megvoltak, vagy éppen más korai gyűjteményekből kerültek a későbbi múzeumba (BARBU-HUREZANSZATMÁRI 1999, 498), de azonosításukra alkalmas adatok, ismertetőjegyek hiányában ezek meghatározására ma már nincs mód (pl. CMA ltsz.: M.F. 600; M.F. 604; M.F. 606). Az alábbi anyagközlésben ezért azt az utat követtük, hogy a ma érvényben lévő nyilvántartásból s az ott bejegyzett adatokból indultunk ki, viszont ha az azonosításra — például a lelőhelyre vagy az előkerülés körülményeire, esetleg a múzeumba jutás módjára — vonatkozó vagy az azonosítás lehetőségére csak közvetetten is utaló adat felbukkant, akkor ezekről is a ma érvényes és eredetileg is választott besorolás szerint teszünk említést. A ma ismeretlen lelőhelyről származó leletként nyilvántartott tárgyak között így előfordulhat olyan, amelynek a lelőhelye az előkerült korábbi adatok alapján biztosan azonosítható (pl. CMA ltsz.: M.F. 18: Simánd; M.F. 19-20: Pécska), illetve olyan is, amelynél az azonosítás csak kisebb-nagyobb valószínűséggel végezhető el (pl. CMA ltsz.: M.F. 36: Simánd (?); M.F. 44: Simánd (?); M.F. 567: Simánd (?), M.F. 599: Simánd (?), M.F. 634: Simánd (?), M.F. 12451: Pécska (?). Az áttekinthetőség kedvéért a ma ismeretlen lelőhelyűként nyilvántartott, de biztosan vagy legalább feltételesen azonosítható, tehát egy adott lelőhelynél is figyelembe vehető leletekre az adott lelőhelynél is teszünk utalást. Bodrog/Bodrog Kályhaszem (1. kép 1; 6. kép 1). Kupa alakú, sárgásbarna színű, szemcsés tapintású, oldala lefelé egyenletesen összeszűkülő. Befelé kissé megvastagodó pereme ferdén lekerekített, belső szélét homorú mélyedés kíséri körbe. Külső oldalának alsó kétharmada kormosán foltos. A korongozás bordái főleg a belső felületén látszanak jól. Alja egyenes, kissé kiszélesedő. Csaknem teljesen ép, mindössze egy helyen repedt. Ma.: 18 cm, szá.: 11,9 cm, fá.: 6 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4469. (A gyoroki szőlő és bor múzeuma kiállításában.) Maté Iuliutól 1967-ben vásárolta meg a múzeum. A leltárkönyvi bejegyzés szerint ez a tárgy is a Bodrogon ismert templomhely környékéről (Locul „Bisericufa") származik. 8 Borosjenő/Ineu Kályhacsempe (1. kép 2; 6. kép 2). Vályú alakú, sárgásbarna színű, szürke törésfelületű, mázatlan sarokcsempe töredéke. A vályús része hosszabb oldalához kiugró perem csatlakozik, melynek két szélén egy-egy széles borda halad. A csempe végét ugyanilyen borda zárja le. A vályús rész vége töredékes, itt valószínűleg zárt lehetett. A széles perem külső szélének felületén és a belső borda külső szélén vörösesbarna színű földfesték nyomai láthatók. A csempe hátoldala kormos. Mérhető ma.: 7,4 cm, sz.: 7,8 cm, hátmélysége: 4,5 cm, a peremének sz.: 4,7 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 2957. Azonos típust képvisel a már közölt másik két Arad megyei kályhacsempével (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 277, 1. kép 7, 6. kép 7, 279-280, 3. kép 5, 7. kép 7; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 85-86, 89, Pl. VII, Fig. 1,2, Pl. XIX, Fig. 1,2), melyek — mint azt fentebb láthattuk — ezzel együtt, ugyanazon lelőhelyen, Borosjenő és Sikula között, 1955-ben, csatornaásás során kerültek elő. 9 Csigérszőllős 10 / Seleus Kályhacsempe (1. kép 3; 6. kép 3). Zárt előlapú, mázatlan, világosbarna színű, csillámos, apró kavicsos soványítású kályhacsempe közepének töredéke. Az előlap megmaradt darabján a középkori és még későbbi ábrázolásokból jól ismert jelenet, a kicsinyeit saját vérével tápláló pelikán jelképes megformálásának részlete azonosítható. A pelikánnak csupán a teljesen lehajló feje és csőre, valamint két lábának részlete maradt meg. A madár domborúan megformált, íves szélű fészekben áll, melyben három fióka látható. Ezek nyakukat egyformán fölfelé nyújtják, csőrüket szélesre nyitják. Testük felülete érdes, szárnyuk csukott. A fészek oldalát rövid, párhuzamos rovátkolásokkal kialakított sakktáblamintával díszítették. 8 A hasonló bodrogi leletekhez, illetve a párhuzamokhoz vö. HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 276-277, 6-7. j., 1. kép 5-6, 6. kép 5-6; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 85, 6-7. j., Pl. V, Fig. 1, 2, Pl. VI, Fig. 1, 2l 9 Pontos párhuzamuk más lelőhelyről nem ismert. Egyszerű vályús kályhacsempékhez vö. HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 277, 9.j., 280, 27. j.; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 97, 9.J., 98, 27.J.I 10 LIPSZKY1987, 38, 144, 164, mappa XXII (22) V 47. IIA témának gazdag irodalma van, középkori és néprajzi vonatkozásaival már sok helyen foglalkoztak (Vö. pl. : KMLex 1986, 262 — pelikán címszó; LLex 1989, 240-241, 40. ábra F— szimbólumok címszó; MNLex 1979, 302-303 — gödény címszó; MNLex 1981, 225-226—pelikán címszó; TOMBOR 1968, 49, 62-63, 13. ábra, XIV. t. 2; FÉL-HOFER-CS1LLÉRI1969, 86. kép; HOFER-FÉL 1981, 31-32, 27. kép, 39. kép; GYÖRFFY 1984, 32-33!) A térségben a pelikán (régebbi általános neve szerint gödény) elterjedt vízimadár volt a múltban, s csak a 19. században tűnt el az Alföldről. Erre utalnak a még mindig élő alföldi helynevek (pl. Gödény-halom, Gödény-lapos, Gödény-oldal stb.), de Sarkad címerében és régi pecsétjein ugyanígy megtaláljuk a pelikán klasszikus jelenetének ábrázolását. (Vö.: Magyarország Földrajzinév-tára II. Békés megye. Budapest 1980, 11, KI; Tanulmányok Sarkad múltjából. Szerk: Komoróczy Gy. H. é. n. 58, 11. kép, 14. kép és borító; Békés Megye Kézikönyve. Főszerk.: Kőváry E. P. Szeged 1999, 443!)
