A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

69 későbbi leltári számra utaló bejegyzést, melyek közül azonban természetesen nem mindegyik vonatkozik középkori kályhatartozékra (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 501-534, 539-579). Ha azonban csak ezeket vesszük számba, azt találjuk, hogy a líceumi jegyzék oldaláról nézve az első publikációból nemcsak több tárgy kimaradt, hanem a közöltekre vonatkozóan is szolgál új, kiegészítő információkkal. A publikáció felől tekintve ugyanakkor az állapítható meg, hogy a Márki-féle jegyzék több tárggyal kapcsolatban mindenképpen eredeti információs forrásnak számít, s ilyen alapon a közölt adatokat — meghagyva helyességüket — újabb részletekkel egészíti ki, illetve esetenként — részben vagy egészben — módosítja is azokat. Kiegészíti a közölt adatokat a líceumi lajstrom például az egyik simándi (Çimand) négyszögletes szájú, tál alakú kályhaszemre vonatkozóan (HUREZAN-SZATMARI 1998, 279, 3. kép 1, 7. kép 5; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 88-89, Pl. XVII, Fig. I, 2), elárulva, hogy eredetileg ez a tárgy is — több más lelettel együtt — Török Béla ajándékaként, 1881. május 17-én került az aradi líceum gyűjteményébe (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 501, No. 5, 17. j., 539, No. 5). A másik, szintén simándi és négyszögletes szájú, tál alakú kályhaszem (HUREZAN-SZATMARI 1998, 279, 2. kép 8, 7. kép 4; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 88, Pl. XVI, Fig. l, 2) két másik — alább látni fogjuk, hogy két pohár alakú kályhaszemmel (CMA ltsz.: M.F. 18, 21) -— együtt Simánd Török-kert nevű részén, 1879-ben került elő (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 514, No. 103, 41. j., 559, No. 103). A líceumi leltárból az is kiderül, hogy a 103. sorszámú tárgy a közölt M.F. 33. leltári számú, az előbb említett simándi lelettel azonos, nem pedig a M.F. 33/A és M.F. 33/B leltári számú, egyébként Arad megyei, közelebbről viszont ismeretlen lelőhelyű leletekkel (HUREZAN-SZATMARI 1998, 280, 3. kép 4, 6, 7. kép 9-10; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 89-90, Pl. XXI, Fig. 1, 2, Pl. XXII, Fig. 1, 2). Az erdőhegyi (Pádureni) kerek, tálka alakú kályhaszem (HUREZAN-SZATMARI 1998, 277, 1. kép 8, 6. kép 8; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 86, Pl. VIII, Fig. 1, 2) a lista alapján eredetileg szintén a líceum régiséggyűjteményének része volt (BARBU-HUREZANSZATMÁRI 1999, 512, No. 89, 33. j., 557, No. 89), S onnan került át később a mai múzeumba. Két pankotai (Píncota) kályhacsempe-töredékről (HUREZAN-SZATMARI 1998, 277-278, 2. kép 1-2, 6. kép 9-10; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 86-87, Pl. IX, Fig. l, 2, Pl. X, Fig. l, 2) ugyancsak megtudtuk, hogy eredetileg az aradi líceum gyűjteményét gazdagították. A bejegyzés szerint bizonyos, hogy mindkettő a pankotai apátság romjainál került elő, s Medgyaszay Lajos pankotai pékmester 1885. december 24-én ajándékozta a líceum régiségtárának (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 532, No. 306, 308, 56, 58. j., 578, No. 306, 308). Az aradi líceum múlt század végi régiséggyűjteményének jegyzéke a fentiekben említett kiegészítő adatokon kívül több olyan információt is tartalmaz, amelyek részben vagy egészben módosítják, vagy esetleg többé-kevésbé bizonytalanná teszik azokat a megállapításokat, amelyeket az aradi múzeum kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteményének korábbi közlése tartalmaz. Ismeretlen lelőhelyű, valószínűleg Arad megyei leletként szerepelt eddig a M.F. 642. leltári számú tárgy (HUREZAN-SZATMARI 1998, 280, 3. kép 7, 7. kép 11; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 90, PI. XXIII, Fig. 1, 2), de későbbi bejegyzés formájában e leltári számmal jelölték a líceumi lajstrom 88. sorszámú leletét is (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 512, No. 88, 32. j., 557, No. 88). Ez utóbbi leírása azonban távolról sem felel meg az ezen a számon ma megtalálható tárgynak, következésképpen a líceumi gyűjteményben egykor 88. számon nyilvántartásba vett — egyébként simándi (Çimand) — lelet még nem került elő. Ugyanez mondható el az egyik, korábban szintén közölt simándi (Çimand), kupa alakú kályhaszemről is (HUREZAN-SZATMARI 1998, 279, 2. kép 7, 7. kép 3; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 88, Pl. XV, Fig. 1, 2), mivel a líceumi lajstrom eredeti és utólagos bejegyzései, illetve az aradi múzeum gyűjteményében a megjelölt leltári számon most megtalálható tárgy egymásnak ellentmondó adatokat közölnek (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 513, No. 95, 39. j., 558, No. 95). Keveredésre utalnak az előkerült adatok az egyik pécskai (Pecica), hagyma alakú kályhaszemmel kapcsolatban is (HUREZAN-SZATMARI 1998, 278-279, 2. kép 5, 7. kép 1; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 88, Pl. XIII, Fig. 1, 2), hiszen a líceumi jegyzék leírása biztosan pohár alakú kályhaszemre vonatkozott, s a feltüntetett adatok az előkerülés és múzeumba jutás módjában sem egyeznek (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 519, No. 161, 48. j., 564, No. 161). Az eredeti leírásnak megfelelő tárgy azonosítása ez esetben is várat még magára. A pankotai (Píncota) apátság romjai közül is előkerült egy „ bábsütő-mintá "-nak nevezett tárgy, amely a líceumi leltár későbbi bejegyzése szerint új leltári számot (M.F. 30) kapott. Ez a szám azon-