A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
PASZTERNÁK István: Árpád-kori falu és temető Szentes-Szentilona-dombon
Amint láttuk, az Árpád-korban megtelepült falu elpusztulásának pontos ideje nem ismeretes. A felszíni leletgyűjtések cserépanyagában igen szórványosan, igen kis számban jelentkező, az Árpádkornál későbbre keltezhető kerámia és az 1570-es defter adata talán arra mutat, hogy a falu lakossága valamikor a török korban hagyta el végleg Szentilonát. Nyilván ekkoriban ásták meg elhunytjaik utolsó sírjait is. Ugyanakkor a vidék lakottságának és népességének kontinuitása — nem utolsó sorban a Szentilonától alig másfél kilométerre, a Kurca túlpartján álló és a késő középkorban mezővárosi fejlődése csúcsára jutó Szentes révén — sohasem szakadt meg. A Csalog József által feltárt Árpád-kori sírok egyikét (9/1961) az ásató — naplójába fel nem jegyzett okból — a török korra keltezte. E sír gödre metszette az alatta lévő 8/1961. sírt. Amennyiben Csalog korhatározását helyesnek fogadjuk el, ez azt bizonyíthatná, hogy az Árpád- és kora újkori temető egyazon helyen, szuperpozícióban helyezkedik el. Úgy vélem, a török kor végén, illetve a kora újkorban hosszabb-rövidebb ideig Szentilonán lakó és temetkező népesség ismerte őseinek évszázados temetkezési helyét és friss sírgödreit tudatosan ott, a megszentelt földön ásta ki. 52 Más kérdés, hogy tartós anyagú sírjelölések hiányában az egykori hantok helyei elenyésztek, így fordulhattak elő a régebbi sírokat bolygató rátemetkezések. Természetesen az utóbbi sorok mindaddig feltételezések maradnak, amíg további ásatások pontos adatai el nem döntik e kérdést. Összefoglalva megállapíthatom, hogy Szentilona falu minden bizonnyal az Árpád-korban, talán a 11-12. század fordulója körül keletkezett. Egyelőre nem ismerünk olyan leletanyagot, amely a települést vagy annak temetőjét ezen időszak elé keltezné. Intenzív lakottsága a 12-13. században bizonyítható, erre utalnak az előkerült sírok mellékletei és a felszínen gyűjthető cserépanyag éppúgy, mint a lelőhelyről múzeumba jutott szórvány fémtárgyak vagy a feltárt teleprészlet. A 14. századtól valószínűleg teljesen megszűnt az élet a faluban, esetleg egy néhány épületből álló, jelentéktelen (időszakos?) szállás lehetett itt. 53 52 A feltételezés jogosságát erősítik a Kristó Gyula által összegyűjtött, különféle „pogánys írókról", „leánysírokról" stb. megemlékező középkori oklevelek is (KRISTÓ 1981). Ezekből kitűnik, hogy a középkorban a különféle okokból ismertté vált, régi temetkezések, őstemetők helyei — épp közismert voltuk miatt — gyakran váltak a faluhatárok fontos tájékozódási, viszonyítási pontjaivá, határjárások feljegyzett fogódzóivá! 53 E helyen is szeretnék köszönetet mondani gondos lektoromnak, Béres Máriának dolgozatomhoz fűzött hasznos megjegyzéseiért és értékes támogatásáért. A dolgozatban szereplőfényképfelvételeket Kádas Tibor készítette. A táblák összeállításában Vaday Andrea és Osi Sándor volt segítségemre. Szívességükért szeretnék e helyen is köszönetet mondani nekik és minden kollégának, barátnak, akik e cikk megszületésénél segítségemre voltak! A rajzok a szerző munkái.
