A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

PASZTERNÁK István: Árpád-kori falu és temető Szentes-Szentilona-dombon

gyorskorongon formált, jól égetett, vékony falú, fehér színű, koromfoltos oldaltöredék. Külső oldalán változó sűrűségű, bekarcolt csigavonal-díszítés látható. Ltsz.: 99.3.5.1-2. 8. Fazék perem- és oldaltöredékei (4. kép 1). Apró szemű homokkal és piritőrleménnyel soványított agyagból gyors korongon készült, rosszul égetett, vörös-fekete törésfelületű, sötétbarna színű fazék részben összeillő 6 db töredéke. A kihajló peremen enyhe fedőhornyot alakítottak ki. A fazék oldalán lentről felfelé sűrűsödő, bekarcolt csigavonal-díszítés fut körbe. Az edény vállából származó töredékek belső felületén vastag koromlerakódás, illetve ráégett élelmiszer maradványai figyelhetőek meg. Ltsz.: 99.3.6.1-6. 1. objektum (kemence):

28 A földbe ásott kemence egyrétegű sütőfelülete ovális alakú, erősen átégett, átmérője 100-120 cm (2. kép 4; 3. kép 1, 3). Alacsonyan megmaradt fala 5-7 cm vastagságban égett át. Szájának szélessége 46 cm. A kemence munkagödre „körte alakú", a száj résznél széles, ettől távolodva szűkülő méretű. Oldalfala rézsűs, alja teknőszerűen kiképzett. Legnagyobb mélységét a szájrésznél éri el, itt 20 cm-rel mélyül a sütőfelület szintje alá. A munkagödörnek a kemence szája és a gödör alja közötti része erősen átégett. Az objektum hossztengelyének tájolása ENy-DK, szája DK felé néz. Teljes mérhető hossza a nyesés szintjén 320 cm. A kemence betöltésében nagy számban voltak patics- és agyagrögök, a betöltés alja erősen hamus, illetve kormos volt. Lelet sem a kemence betöltéséből, sem a sütőfelület tapasztásából nem került elő. Az objektumot metszette a tőle részben északkeletre megásott 2. objektum. 2. objektum (kemence): A földbe mélyített kemence sütőfelülete ovális alakú, aszimmetrikus, átmérője 100-120 cm, felülete enyhén homorú (2. kép 1, 7; 3. kép 2-3). A kemenceboltozat oldalfalai 5-7 cm magasságig maradtak meg. A kemence szája 54 cm széles. A sütőfelületet egy alkalommal megújították. Ekkor a már korábban átégett, eredeti felületre agyagból egyenletes, 5-7 cm vastagságú réteget tapasztottak. A kemence későbbi használata során e felület teljes vastagságában kiégett. A sütőlaphoz tört síkban csatlakozó, szabálytalan alakú munkagödör legnagyobb szélességét és mélységét a kemenceszáj előtti részén éri el. Itt mintegy 40 cm-rel mélyül a sütőfelület szintje alá. E résztől a gödör átellenes végének irányában teknőszerűen kiképzett alja ívesen emelkedik, illetve szűkül. A munkagödör kialakításával elmetszették az 1. objektum munkagödrét. A 2. objektum hossztengelyének tájolása ÉÉNy-DDK, a kemenceszáj DK felé néz. Teljes mérhető hossza a nyesés szintjén 340 cm volt. Az objektum betöltéséből igen sok paticsos törmelék, illetve agyagrög került ki. Leletek ebből az objektumból sem kerültek elő. A 3/a és 3/b jelű gödrök a kemencéktől délre kerültek elő. Foltjuk alapján (3. kép 4) egyértelmű volt, hogy vágják egymást, de hogy melyik a korábbi és melyik a későbbi, azt a gondos nyeséssel sem lehetett megállapítani, mivel betöltésük egymáshoz igen hasonló volt: humuszban gazdag, benne „jellegzetes Árpád-kori kerámiaanyag, közte bográcsperem töredékkel". A föld felső rétegének elhordása miatt mindkét gödörnek csak a legalsó, ívelt fenékrésze maradt meg. 3/a objektum (gödör): Szabálytalan kör alaprajzú, ívelt aljú gödör (2. kép 10-11; 3. kép 4). Foltja a nyesési szinten 165-170 cm átmérőjű volt. E szintből még további 40 cm-re mélyedt az altalajba. 3/b objektum (gödör): Szabálytalan ovális alaprajzú, ívelt aljú, sekély gödör (2. kép 10-11; 3. kép 4). Foltja a nyesési szinten 90-122 cm átmérőjű volt. E szintből még további 31 cm-re mélyedt a talajba. A két gödör betöltéséből a következő leletanyag került elő: 1. Fazék (?) oldaltöredéke (2. kép 3). Apró szemű homokkal és piritőrleménnyel soványított agyagból lassú korongon készült, rosszul égetett, egynemű, fekete törésfelületű, sötétbarna színű oldaltöredék. Ltsz.: 99.3.7. 2. Fazék (?) oldaltöredéke (2. kép 1). Apró szemű, csillámos homokkal soványított agyagból gyorskorongon készült, rosszul égetett, egynemű, fekete törésfelületű, barna, illetve barnás-szürke színű oldaltöredék. Ltsz.: 99.3.8. 3. Edény fenéktöredéke. Apró szemű homokkal és cserépőrleménnyel soványított agyagból kézzel formált, rosszul égetett, belül sötétszürke, kívül vörös színű, erősen lepusztult felületű edénytöredék. Az újkőkorba sorolható edénytöredék másodlagosan került a középkori gödör betöltésébe. Ltsz.: 99.3.9. 4. Edény oldaltöredéke (2. kép 2). Apró szemű homokkal soványított agyagból korongon formált, közepesen égetett, barnásvörös színű oldaltöredék. A tárgy típusa a töredék kis mérete miatt nem állapítható meg. Ltsz.: 99.3.10. 4. Allatcsontok. 7 db kisméretű, erősen töredékes állatcsont. Meghatározatlanok. Ltsz.: 99.11.1-7. 28 Az ásatás dokumentációi: KJM RégAd 154-84, illetve MFM RégAd 914-83. A feltárt teleprészletről bemérés vagy összesítő rajz nem készült, így az ásatás alaprajzát nem tudom bemutatni. Az ásató a feltárt telepjelenségeket dokumentációjában típusonként külön-külön számozta, római, illetve arab számmal (I. sz. kemence, 1. sz. gödör). Az alábbi feldolgozásban az objektumokat egységesen, folyamatos arab számmal láttam el. Kettéválasztva tárgyalom az eddig „ 1. sz. gödör" néven nyilvántartott két, egymásba ásott gödröt (3/a, 3/b objektum). 29 KJM RégAd 241-84.