A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

PASZTERNÁK István: Árpád-kori falu és temető Szentes-Szentilona-dombon

AZ ARPAD-KORI FAL U 1955. április 3-án Kovalovszki Júlia Szentes régészeti topográfiájának elkészítése során terepbejárást végzett Szentilonán. A domb keleti szegélyén, a Kurca partján, közvetlenül a leszakadt part mentén, a hát egész hosszában Árpád-kori edénycserepeket, köztük feltűnően sok cserépbogrács-töredéket talált (KOVALOVSZKI 1957, 66, 40).

20 Munkáját megkönnyíthette, hogy ekkoriban még a domb jelentős része mezőgazdasági művelés alatt állt, a kutatást csak néhány, itt álló tanyaépület zavarta. Csalog József, akkori szentesi múzeumigazgató-régész, aki ezután folyamatosan figyelemmel kísérte a Kovalovszki Júlia által megtalált lelőhelyet, 1955-ben és 1956 tavaszán, terepjárásai során szintén talált Árpád- és középkori töredékeket, cserépbográcsok, edények, kályhaszemek darabjait.

21 1. Fazékperem töredéke (4. kép 4). Csillámos homokkal soványított, jól iszapolt agyagból gyorskorongon formált, jól égetett, egyszínű törésfelületü, kihajló peremű, barna színű, kívül koromfoltos fazék peremének töredéke. Szá.: 21,3 cm. Ltsz.: 56.1.1.

22 2. Fazékperem töredéke (4. kép 5). Csillámos homokkal soványított, jól iszapolt agyagból gyorskorongon formált, jól égetett, vörösesbarna színű, egyrétegű, fekete törésfelületü, kihajló peremű fazék peremének töredéke. Szá.: 21,5 cm. Ltsz.: 56.1.2. 3. Cserépbogrács töredéke (5. kép 3). Csillámos homokkal soványított agyagból kézikorongon készült, közepesen égetett, vörösesbarna színű, külsején koromfoltos jellegzetes „hármas törésű" cserépbogrács peremének töredéke. Szá.: 24,8 cm. Ltsz.: 56.1.3. 4. Cserépbogrács töredéke (5. kép 10). Csillámos homokkal soványított agyagból kézikorongon készült, közepesen égetett, vörösesbarna színű, külsején koromfoltos, jellegzetes „hármas törésű" cserépbogrács peremének töredéke. Külsején nyomokban vörös festés(?) látható. Szá.: 24,6 cm. Ltsz.: 56.1.4. 5. Cserépbogrács töredéke (5. kép 8). Csillámos homokkal soványított agyagból kézikorongon készült, közepesen égetett, barnássárga színű, külsején koromfoltos, jellegzetes „hármas törésű" cserépbogrács peremének töredéke. A duzzadt peremet felülről lefelé kúposán szűkülő lyuk töri át. Külsején nyomokban vörös festés(?) látható. Szá.: 26 cm. Ltsz.: 56.1.5. 6. Cserépbogrács töredéke (5. kép 7). Csillámos homokkal és apró kaviccsal soványított agyagból kézikorongon készült, közepesen égetett, szürkésbarna színű jellegzetes „hármas törésű" cserépbogrács peremének felületén erősen sérült töredéke. Szá.: 24,4 cm. Ltsz.: 56.1.6. 7. Cserépbogrács töredéke (5. kép 1). Csillámos homokkal soványított agyagból kézikorongon készült, közepesen égetett, világosbarna színű, külsején koromfoltos, jellegzetes „hármas törésű" cserépbogrács peremének töredéke. A duzzadt peremet felülről lefelé kúposán szűkülő lyuk tört át. Szá.: 24,2 cm. Ltsz.: 56.1.7. 8. Kúpos fedő peremtöredéke (2. kép 14). Jól iszapolt, csillámos homokkal soványított agyagból gyorskorongon készült, közepesen kiégetett, egyszínű fekete törésfelületű, sötét-, illetve szürkésbarna színű peremtöredék. Szá.: 17 cm. Ltsz.: 56.1.8. 9. Fazék peremtöredéke (4. kép 2). Jól iszapolt, csillámos homokkal soványított agyagból gyorskorongon formált, közepesen kiégetett, jellegzetes „hármas törésű", világosbarna színű, koromfoltos edénytöredék. Szá.: 15,6 cm. Ltsz.: 56.1.9.

23 1 0. Fazék alj töredéke (4. kép 9). Csillámos homokkal soványított agyagból gyorskorongon formált, közepesen égetett, kívül sárgásbarna, belső oldalán narancssárga színű töredék, erős korongnyomokkal. Fá.: 9,5 cm. Ltsz.: 56.1.12. 11. Fazék oldaltöredéke (2. kép 8). Homokkal soványított agyagból gyorskorongon formált, közepesen égetett, „hármas törésű", sárgásbarna színű oldaltöredék. Külső oldalán sekélyen bekarcolt csigavonal-díszítés látható. Ltsz.: 56.1.13. 12. Fazék oldaltöredéke (2. kép 6). Csillámos homokkal soványított agyagból gyorskorongon formált, közepesen kiégetett, egynemű fekete törésfelületű oldaltöredék. Külső oldalán sekélyen bekarcolt spirális díszítés két, egymással párhuzamos vonala látható. Ltsz.: 56.1.14. 1960-ban a domb északi, legmagasabb részén a Rákóczi Tsz egy szarvasmarha-telep építését kezdte el. Az elsők között megépített, legészakibb, nagyméretű, ún. „szerfás" szerkezetű istállóépület alapozása során, a tartóoszlopok kb. lxl méteres göd20 KJM RégAd 191-84/13, 159-84. Az itt gyűjtött leleteket — hasonlóan a több évadon keresztül folytatott terepbejárásainak egyéb leleteihez — Kovalovszki Júlia a szentesi múzeumban helyezte el. E leletek nem kerültek beleltározásra, mára pedig az utolsó darabig elvesztek. Kéziratom lezárása után volt lehetőségem áttanulmányozni Kovalovszki J. terepbejárásairól 1955 áprilisában készített és 2000 novemberében a KJM Régészeti Adattárának ajándékozott, kéziratos feljegyzéseit, melyben néhány Szentilonán általa gyűjtött, de időközben elveszett edénytöredék szabadkézi rajza is szerepel. Itt is szeretném megköszönni Kovalovszki Júliának dolgozatom elkészítéséhez nyújtott bátorító támogatását. 21 KJM RégAd 159-84. 22 Mint ismeretes, a szentesi múzeumban 1953-tól egészen 1983-ig korszakonként külön leltárkönyveket vezettek: „ Őskor", „Szarmata", „Avar-germán", illetve „Magyar" néven. E nehézkes rendszer hátrányainak tipikus példája a lelőhelyünkről előkerült Árpád-kori cserepek esete, melyeket az „ Őskor I. " leltárkönyvbe vezettek be! Az itt felsorolt, 56.1.1-14. alatti tárgyak a leltárkönyv adatai szerint Csalog József 1956. április 15-i felszíni gyűjtéséből származnak 23 Az itt következő, KJM Őskor I. leltárkönyv 56.1.10-11. leltári számú, az előzővel kidolgozásában teljesen megegyező 2 db, nem összeillő, igen apró töredék bemutatását mellőzöm.