A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
VÖRÖS István: Az algyői honfoglalás kori temető archaeozoológiai vizsgálata
alábbi feltételezésekkel függhet össze: 1. a nyershús és a sülthús nem volt azonos rangú adomány; 2. a nyers állatrész nem az elhunyt személyéhez köthető „útravaló"; 3. az áldozati állatból kivágott testrész nyersen temetési áldozatként került a sírba; 4. a temetési áldozatot az ősöknek, természetfeletti lényeknek, isteneknek ajánlhatták fel. Algyőn két ilyen áldozati állat volt, a szarvasmarha (25., 32., 106. sír) és a juh (33., 34., 38. sír). Ezen állatok többi részét a halotti torra dolgozhatták fel, de az elhunyt a szarvasmarhából nem kapott útravalót. A halotti toron fogyasztott rituális húsból adtak az elhunytnak is. Ezek Algyőn juhborda, -lapocka és -comb (18. sír), sertéslapocka és mezeinyúl-lapocka és -comb (l-l sír). A baromfiak esetében a szárny, a mell és a comb elkészített ételadománynak tekinthető (1., 65., 79., 96., 107. sír). Két férfisírban, a 80. sírban házilúd, a 100. sírban házityúk részleges csontváza — a korábbi megfigyelések szerint (BÖKÖNYI 1973, 119) — azt jelzi, hogy nem ételként kerültek a sírba. A temetési rítusban temetési áldozat vagy — a tojáshoz hasonlóan 6 — bajelhárító szerepük volt. Ezt igazolhatja Takács István megfigyelése is, aki a 100. sír házityúkjának egyes csontjain csak bontáskor ejthető sérüléseket talált. 7 A honfoglaló magyarok hitvilágában a másvilágra vezető út hosszának vagy időtartamának a mértéke és a temetési szertartáson adott ételadomány mennyisége között nem lehet ok-okozati összefüggést találni. A honfoglaló magyarok másvilágra vezető útját Dienes István először rövidebbnek (DIENES 1957, 30), később — Bálint Csanádot követve (BÁLINT 1974, 88) — az „alsó világot" messzinek, távolinak fogalmazta meg (DIENES 1978, 37-38). A temetkezésekre (MUNKÁCSI 1896) és későbbi néprajzi megfigyelésekre (LÁSZLÓ 1943,45-47) alapozott véleménye — úgy tűnik — a magyaroktó! idegen, eltérő társadalmi hierarchián és kulturális hagyományokon alapszik. EGYÉB ALLA TLELETEK Állatfogamulett: lófog (d P 3 ): 39. sír (nő), szarvasmarhafog (d M 3 ): 87. sír (férfi). Csontkocka — juh-astragalus: 25. sír (férfi 1 db), 102. sír (férfi 2 db — 1 sin. csiszolt, 1 dext.), 52. sír (férfi 3 db — 2 sin. az egyik csiszolt és átfúrt, 1 dext.) és a 64. sír (nő 3 db — 1 sin., 2 dext.) Állatattribútum? — ló ín- vagy egyenlítőcsont: 51. sír (nő 1 db — ló sesamoideum prox.), 90. sír (férfi 4 db — 1 db ló sesamoideum prox. + 3 db farokcsigolya). Fegyverzetrészlet — agancslapok — 11 sírban kerültek elő: 11., 15., 17., 25., 26., 37., 38., 90., 92., 94., 97. sír. A sírokban előforduló ló/szarvasmarhafogakat általában a népi hiedelemmel hozzák kapcsolatba. Az áldozatiállat-hierarchiában az első két állatnak, a lónak és a szarvasmarhának az attribútuma baj elhárító, óvó-védő funkciót tölthetett be. Hogy a — feltételezhetően — bőr/vászon? zacskóba rakott amulett temetési kellék vagy a hétköznapon is hordott tárgy volt-e, nem tudható. Lófog ismert Karos III. temető 4., 8. (VÖRÖS 1996, 471), Szentes-Borbásföld 19. (VÖRÖS 1996b, 340), Szabadkígyós-II. (Pálliget) 10. (BÁLINT 1971. 67), Piliny-Sirmány II. 38. (NYÁRY 1904, 54, 66) és Ibrány-Esbóhalom 249. sírjából. Szarvasmarhafog ez idáig csak Karos III. 3. sírjából (VÖRÖS 1996, 471) és Halimba-Cseres Árpád-kori temető 427. sírjából ismert (BÖKÖNYI 1974, 367). Török Gyula a leletről nem tesz említést (TÖRÖK 1962, 153). A ló lábközépcsontjának alsó végénél található egy-egy egyeníítőcsont sírbeli előfordulása nehezen értelmezhető. A lábvég csontos vázának teljes hiánya kizárja az ún. részleges lovastemetkezés lehetőségét. Mivel ezek a leletek az emberi csontvázzal együtt lettek begyűjtve, valószínűsíti, hogy az elhunyton vagy közvetlen közelében voltak. Hasonló, de alsó három (sesamoideum dist.) nyírcsontot találtak Szarvas-Tessedik S. u. 57. telken talált 1. sírban, az emberi csontváz mellkasán. Az egyik nyírcsont át volt fúrva (MRT 1989, 447, 68. t. 1-3). Ez állatattribútumnak tekinthető. A másik kettő a részleges lócsontvázhoz tartozhatott. 6 Vörös /.: A csákberényi kora avarkori temető archaeozoológiai vizsgálata. Kézirat. Budapest 1995. 7 Ld. l.j.l
