A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

lyukakat alakítottak ki rajta. A sír további leletei: egy ara­nyozott ezüst, mandula alakú veret, kéttagú csüngős ruha­veretek, csizmaveretek (HORVÁTH 1993, 325, 339; HOR­VÁTH 1996). A viszonylag kevés lelet szórtan, a magyar szál­lásterület különböző pontjain került elő. A sírokba eltemetett nők a mellékleteik alapján a honfoglaló magyarok középrétegéhez tartoztak. Az ilyen dí­szeket viselő asszonyok gyakran kéttagú csüngős kaftánvéretekkel díszítették ruháikat, és veretes lábbelit viseltek, s ahogy a sírok egy része jelzi, nem egy esetben kedvenc hátasukat is velük temet­ték. Az ingnyakdíszekkel előkerült tárgyak alapján ezek a sírok a 10. század középső harmadára, an­nak is inkább a második felére tehetők. Erre utal a buji sírban talált kéttagú csüngős kaftánveret vagy a szarvasi sír temetőn belüli helyzete is. A szarvasi sírban talált 5 db vékony aranyle­mezből préselt ingnyakdíszen kívül a leletek közt volt még egy ezüstlemezből kialakított darab is. Ezt a darabot a leltározáskor Dienes István még az 1. sírhoz kötötte, később azonban elbizonytalano­dott, s a kérdéses leletek közé sorolta (DIENES 1989, 419). Az ezüstből préselt darab kialakításában ugyanolyan, mint az aranylemezből készítettek. Az aranyakhoz hasonlóan hosszában gerinceit, s sze­gélyét is ugyanolyan gömbsorból álló díszítés öve­zi. A kialakítása mellett az 1. sírhoz köti az ezüst darabot az is, hogy a 2. sírban az ingnyakat kétta­gú csüngős veretek díszítették. A 2. sírban eltérő volt a ruha nyakának a díszítése, mivel a kéttagú csüngős veretek általában nem keveredtek rombusz alakú ingnyakdíszekkel. Egyetlen kivétel talán a Mezőtúrról közölt leletanyagban volt, Szőke Béla szerint (SZŐKE 1962, 76). A mezőtúri református gimnázium diákjai és tanárai által megtalált le­letegyüttes azonban nem egy sírhoz tartozott. Erre utal, Supka Géza közlésén kívül, a trapéz alakú, vállas kengyel és a különböző gyűrűtípusok is. Va­lószínűleg tehát itt sem egy sírhoz tartozott a rom­busz alakú ingnyakdísz és a kéttagú csüngős veret (SUPKA 1909, 266-267). A veret tehát mindenképpen az 1. sír leletei közé tartozott. Azt azonban már soha nem tudjuk meg pontosan, hogy az ezüstdísz egy elveszett aranyveret pótlására készült-e utólag, vagy pedig az aranylemezekkel együtt préselték, és mint középső veret az aranyból készült ingnyak­veretek megosztását jelölte-e a ruhán. Ez utóbbi el­képzelés mellett szól az is, hogy a rombusz alakú ingnyakdísz-veretsorok, ha formájukra és kialakí­tásukra nézve hasonlóak is voltak egymáshoz, a különböző lelőhelyekről előkerült darabok csak rit­kán egyeztek meg teljesen. Ezt a megfigyelést jól alátámasztja a szarvasi, illetve a közelben előkerült békésszentandrási ve­retsor. A szarvasi veretsorhoz nem a területileg és időrendileg is talán közelebb eső, Békésszentand­rás-Pálinkás ér lelőhelyről, szórvány leletként mú­zeumba került veretek hasonlítanak. A bronzból készült békésszentandrási daraboknál az ingnyak­dísz közepén egy kiemelkedő dudor látható, melyet egy lekerekített rombusz alakú keret szegélyez. A szegélyt nyitott, hosszúkás, lekerekített téglalap alakú gyöngysor díszíti, amely a rombusz két, ol­dalsó sarkán félkörré terebélyesedik. Az alsó és a felső sarkot szintén egy-egy félkörös sáv díszíti. Az ingnyakdíszek közepén végigfutó gerinc kevés­bé kiemelkedő, nem úgy, mint a szarvasi darabok­nál (MRT 8, 64-65, 88; JUHÁSZ 1996, 157, 167, 1. kép 8). A bronz ingnyakdíszek viszonylag ritkán fordultak elő az eddig feltárt leletek közt, ilyen bronz veret­sor csak Szeged-Makkos erdő 64. sírjából ismert (FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, No. 959; RÉVÉSZ 1996, 94, 366. j.). A szarvasi darabokhoz talán a Szentes-Nagy­hegy-Kispatéi út leleteihez tartozó ingnyakveretek állnak a legközelebb, azonban a szentesi darabokat nem csak hosszában, hanem keresztirányt is ge­rinceitek (BÁLINT 1991, 254, Taf. LXIV 31-35). A békésszentandrási veretsor előképei legin­kább a Kiskunhalas-Inoka-pusztán előkerült rom­busz alakú ingnyakdíszekben találhatók meg, amint arra már Krecsmarik Endre is felhívta a fi­gyelmet (KRECSMARIK 1913, 32). A Kiskunhalason előkerült veretsor jóval finomabb kidolgozású, mint a békésszentandrási. Addig, amíg a békés­szentandrási daraboknál a középső, dudoros gom­bot csak egy szabálytalan keret veszi körül, a kis­kunhalasi véreteknél a gombdísz kerete szabályo­san kialakított, amely hosszában mindkét oldalon végigfut a tárgyakon. A szegélyt díszítő gömbsor a békésszentandrási daraboknál elnagyolt, a kiskun­halasiaknál legtöbb esetben szabályos, kör alakú. A Kiskunhalason lelt ingnyakveretek alsó és fel­ső végét lezáró kör alakú gyöngydísz is jól kive­hető, s egyben mutatja, hogy a békésszentandrási véreteket készítő, kevésbé képzett mester honnan másolta a rombusz két végét lezáró, félkörré si­lányuló díszítést (HAMPEL 1902; WICKER 1989 I, 24; WICKER 1989 II, 107-108). Az eltérések alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a rombusz alakú ingnyak­díszek esetében is egyedi sorozatokat készítettek a hajdani mesterek, s nem voltak tömegtermékek

Next

/
Oldalképek
Tartalom