A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

alsó karok nyújtva feküdtek a test mellett. A koponya kissé jobbra billent. 9. sír: M.: 60 cm. Bolygatott sír töredékei. A rigolírozás során a sír csaknem teljesen megsemmisült, csak jobb felkarcsonton felfordítva előkerült koponya jelezte a sírt az apró csonttöredékeken kívül. 10. sír (20. kép 4): T.: Ny-K, 270-90°. M: 60 cm, csvh.: 153 cm. Háton fekvő, nyújtott helyzetű férfisír. A halott mindkét karja a medencére hajlítva, a koponyája bal oldalára billent. A temető 6-9. sírja, melyek a VII. szelvényben kerültek elő egy E-D-irányú sírsort alkottak. Dienes István véleménye szerint, hasonló sírsorok töredékének tekinthetők a II. és III: szelvényben előkerült 1-3. sír, valamint a IV. szelvényben előkerült 4-5. sír. A LELETEK ELEMZÉSE Lovas, lószerszámos sírok A lóval való temetés, illetve a lószerszámos sírmellékletek gyakorta megtalálhatók a 10. századi magyar temetőkben. A jelenségnek már Nagy Géza több tanulmányt szentelt, majd őt követően Munkácsi Bernát volt az, aki a rítus keleti kapcsolatait boncolgatta (NAGY 1893; NAGY 1893a; MUNKÁCSI 1896). A későbbi kutatás eredményeit László Gyula foglalta össze (LÁSZLÓ 1943,46-60). A mellékletadás meglétét újabban a hitvilággal kapcsolták össze a kutatók (DIENES 1978, 109-111; RÉVÉSZ 1996, 39-41), de vannak, akik épp ellenkezőleg, úgy vélik, hogy a lóval való temetkezés erre az időszakra már elveszti vallási jellegét, és a kedvenc paripa mint vagyontárgy került a sírba (BÁLINT 1969,112). Szarvason, a vizsgált két lelőhelyen összesen négy lovastemetkezést sikerült megfigyelni, valamint két lószerszámos sírt. Lóval temették el a Tessedik Sámuel utcában az 1., 2., 6. sírban nyugvó halottakat, a Velki-halomnál feltárt temetőben pedig a Dienes István ásatását megelőzően előkerült, bolygatott 1. sír halottját. A két lószerszámos sír közül az egyik a Tessedik Sámuel utcai temető 8. sírjában nyugvó férfi temetkezése, a másik a Velki-halom területén még Krecsmarik Endre által, 1910-ben feltárt 7. sír. Az eltemetett férfiak, a megfigyelt mellékletek alapján, a Tessedik Sámuel utcában, még a feldúlt 1. sírban is, fegyveres, a hadakozásokban résztvevő, felnőtt harcosok voltak. Az első sír halottjának kiemelkedő mivoltára utalhat a sírban lévő szablya töredéke, a 2. és a 6. sírban pedig a tegezmaradványok, nyílcsúcsok. Minden egyes megfigyelés lábhoz tett lóbőrös temetkezésről számolt be. Ilyen lehetett a Velkihalmon, a Petrovics János által megtalált és felszedett 1. sír is, igaz erről maradt meg a legkevesebb információ. Azt, hogy mégis ugyanígy temették el az itt nyugvó hölgyet, részben a megtalálást követően a helyszínt megtekintő Palov József leírásából sejthetjük. Palov ugyanis beszámol a ló koponyáján lévő kerek véretekről, melyeket később Dienes István csizmaveretekként leltározott be. Ezek a veretek, mint a leírásból kiderül, a ló koponyáján voltak, ami pedig az eltemetett lába mellett helyezkedett el, s ezért vélhette azt Dienes, hogy a veretek valójában az eltemetett ruhájához, pontosabban lábbelijéhez tartoztak, s csak a bolygatás következtében kerültek máshová. Biztosan lábhoz tett lóbőrös lovas temetkezés volt a Tessedik Sámuel utcai 1. sír, amelynek a maradványait Gazdapusztai Gyula gyűjtötte össze a későbbi ásatása során. E temető 2. és 6. sírjában az elhantolt paripák csontjai mindkét esetben az eltemetettek bal lába mellől kerültek elő (BÁLINT 1969).

25 Mindkét sírban a lócsontok közvetlenül az emberi holttest felett helyezkedtek el. A lelőhelyeken feltárt sírokban a lóáldozattal és lószerszámmal eltemetettek jórészt férfiak voltak. Az egyetlen lóval és lószerszámmal eltemetett nő a Velki-halom 1. sírjában nyugodott. E sír leletanyaga részben keveredett a szintén megbolygatott 2. sír mellékleteivel. Az 1. sírba eltemetett nő lova korosabb jószág lehetett, amire a csontokon látható ízületi betegségek alapján már Dienes István is gondolt.

26 A két női sír leleteit a leltározáskor Dienes István válogatta szét. Az 1. sírban nyugvó 25 Más temetőkben, így például Karoson a ló csontjai éppoly gyakran megtalálhatók az elhunyt lábai közt, mint a bal vagy a jobb oldalán (RÉVÉSZ 1996, 39). 26 A honfoglaló magyarok mellé temetett lovak valószínűleg számos esetben gazdáik kedvelt vagy valamilyen szempontból kiemelt hátasai lehettek amint azt többek között az izsák-balázspusztai sírba tett lelet is mutatja (H. TÓTH 1976, 183-184; MATOLCSI1976, 222-223).