A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

Az itt lakók visszaemlékezései szerint a szarvasi gimnázium 1904-es építésekor már kerültek elő sírok. A lelőhelyet a régészet számára Krecsmarik Endre felfedezte 1909-ben, amikor a homokhát közepén, a szomszédos Lómer-halmon ásott. Krecsmarik ez év augusztusában tovább folytatta ásatásit a Lómer-halomtól 500 méterrel keletre. A kezdeti sikertelen próbálkozásokat követően végül Korbély István földjén 7 sírt talált.

19 A Krecsmarik által feltárt sírok: 1. sír: T.: NY-K. M.: 70 cm, csvh.: 122 cm. Az eltemetett nő kezei a medencére voltak hajlítva. Mell.: 1. Bronzhuzalból kialakított karika a koponya bal oldalán. Átm.: 1,5 cm. 2. sír: T.: NY-K. M.: 70 cm, csvh.: 182 cm. A halott az 1. sírtól 3 m-re került elő. Az eltemetett jobb karja a váz mellett nyújtva, míg a bal karja a mellre volt hajlítva. Mell.: 1. A koponya bal oldalán „pántolás töredékei kerültek elő" (Krecsmarik leírása alapján valószínűleg tegez töredékei lehettek.) 3. sír: T.: Ny-K. M.: 50 cm, csvh.: 150 cm. Krecsmarik leírása alapján: 22-23 év körüli nő feküdt a sírban. Az eltemetett karjai a test mellett, nyújtva helyezkedtek el. Mell.: 1. Kutya combcsontja a koponya felett. 2. 1 db kerek átmetszetü, hegyesedő végű bronz huzal karperec a bal alkaron. Átm.: 6 cm. 3. 1 db fonott, töredékes bronz karperec ajobb kar felső harmadában. Átm.: 7 cm. 4. sír: Bolygatott csontváz. A koponya már az előkerülésekor hiányzott. Krecsmarik a „nagy, s erős csontok után ítélve" férfiváz töredékeinek sejtette. 5. sír: T.: NY-K. M.: 70 cm, csvh.: 115 cm. Az eltemetett gyermek jobb karja nyújtva a váz mellett volt, míg a bal a medencére hajtva feküdt. 6. sír: T.: Ny-K. M.: 40 cm. Bolygatott gyermekcsontváz. 7. sír: M.: 70 cm. Az előző sírsorral párhuzamosan haladó sorban lévő halott. Krecsmarik 40 év körüli férfiként határozta meg. Mell.: 1. Körte alakú kengyel a térdek között. 2. Vas csikózabla töredékei, melyek a lábfej közelében kerültek elő. 3. Vas nyílcsúcsok töredékei, melyek a bal vállnál kerültek elő. 4. Vasmerevítésű tegez maradványai, melyek szintén az eltemetett bal oldalán helyezkedtek el. 5. Egy vaskarika. 1955-ben Palov József az 1960-as leletmentés során előkerült síroktól mintegy 15-20 m-re, attól keleti irányba, egy nyitott homokgödörben már talált embercsontokat. A gödörből egy teljes csontvázat is elvitt a közeli középhalmi általános iskola igazgatója az iskolába szemléltetési céllal. Az 1955-ben kiemelt csontváz „koponyájának két oldalán zöld patinanyomok" voltak megfigyelhetők, melyek valószínűleg a felszedéskor megsemmisült, vagy pedig elkallódott hajkarikák nyomai. A homokdombról újabb leletek a Petrovics János tanyájához tartozó háztáji földterületen kerültek elő 1960. április 13-án. A tavaszi földmunka során a föld tulajdonosa két sírra bukkant, az egyikben lócsontokkal. Petrovics a leletek egy részét összeszedte, és elvitte a közeli középhalmi általános iskolába, átadta az iskola igazgatójának. Dana Mihály igazgató azon nyomban értesítette a szarvasi múzeumot, ahonnan másnap Palov József múzeumigazgató ki is ment a helyszínre. Palov feltárta a megbolygatott két sírt, lefényképezte a lólábcsontokat, és összeszedte azokat az apróbb leleteket is, melyek elkerülték a találó gazda figyelmét, majd levélben értesítette a sírokról Dienes Istvánt. Ezek nyomán Dienes István 1960. május 9-14. között ásatást vezetett a lelőhelyen. Az ásatás megkezdése előtt derült ki, mikor Dienes István és Palov József megtekintette a területet, hogy Palov első kiszállása óta a föld tulajdonosa az előkerült síroktól nyugatra lévő, közel 800 négyszögölnyi részre szőlőt telepített. A területet a telepítés előtt Petrovics 80-100 cm mélyen felszántotta a rigolírozó ekével. Az eke több helyen sírokat bolygatott meg, különösen a szőlővel betelepített sáv nyugati részén. Dienes „ a lócsontok hiánya és az emberi csontok zsúfoltsága, valamint egyéb körülmények miatt" már az ásatás kezdetén arra gyanakodott, hogy a temetőnek ez a terület az „Árpád-házi királyok idején telepített része lehetett". Az első sírok előkerülése után már biztosnak látszott, hogy itt egy hosszú időn keresztül, a 10. századtól a 11. századig, s nem lehetetlen, hogy még a 12. század elején is használt, nagy kiterjedésű köznépi temető maradványai kerültek elő. A szőlő telepítésével a temető leletekben leggazdagabb, korai része pusztulhatott el. Kelet felé, a lapályosabb dombszegélyre, Dienes megfigyelései alapján, a temető széle eshetett (15. kép). Mivel a telepítés miatt nagyobb feltárásra nem volt lehetőség, ezért Dienes István a Petrovics által már korábban megtalált sírok közvetlen környékét kutatta át, ezenkívül kijelölt egy kutatóárkot a Petrovics János és Velki Jánosné földje közötti „mes19 Jankovich B. Dénes a leletek újraközlésekor Krecsmarik nyomán K-NY tájolást említ, azonban ásatási jelentéseiből, valamint más leírásai alapján kiderül, hogy ezek a sírok nem fordított tájolásúak voltak, hanem az ásató számára voltfontos viszonyítási pont a keleti irány. Vö.: KRECSMARIK 1910, 65; KRECSMARIK 1910b, 351; JANKOVICH 1989, 418; Krecsmarik E.: Ásatási beszámolók Szarvas környéki lelőhelyeken végzett munkálatokról, kézirat, MNM Ad 27. I. 1-4.