A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén
mezőben ötágú palmettacsokor, melynek felső, nagy levele csúcsos, ugyanúgy mint a szélesebb véreteknél, csak ezeknél a keskeny daraboknál a mintát a nyúlánkabb felületre alakították át. Az ötágú palmettacsokor itt megnyúlt, keskeny. A veretek kopottak, igaz nem annyira, mint azok a széles veretek, melyek a derékra kerültek. A veretek hosszában gerinceltek. 49. 1 db bronzból öntött szíjvég (12. kép 33). Hosszúkás, kettős ívelésű felső, csúcsba futó alsó véggel. A nyúlánkabb veretek mintázata ismétlődik meg a sima kerettel övezett mezejében. Erősen kopott a mintázata. Hossztengelyében gerinceit, mint a fentebbi nyúlánkabb veretek. Hátlapján, felül két oldalt, egy-egy; a hossztengelyében középen és a végén ismét egy-egy közel 7 mm hosszú tüske. Ezek közül a hossztengelyében lévőknek a hegye letört. A szíjvég a sírlap tanúsága szerint már eleve kettétörve került elő. H.: 5,7 cm, sz.: felül 1,8 cm, alul 1,6 cm. 50. Csikózabla karikájának két apró töredéke (13. kép 6) a lábszárak között, félig a lábszáron. H.: 3,1 cm, 2,1 cm. Ltsz.: 78.8.2. 3. Egy kovácsoltvas kengyelpár 8 db töredéke (13. kép 5,7) ajobb és a bal lábszár külső oldala mellett. Az egyik kengyelből 6 db töredék maradt meg: kerekded fülének legfelső darabkája, a szár két összeillő, lapos darabja, a másik szár kis darabja, a talp indulása, valamint a talp egy töredéke. A töredékek h.: 3,5-5,5 cm. A másik kengyelnél két töredék maradt meg: a lapos szár és a talp indulásának a töredéke. H.: 6,2 cm, 5,4 cm. Ltsz.: 78.8.3. 9. sír (9. kép 4): T.: DNy-ÉK. M.: 93 cm, csvh.: 163 cm. A felnőtt nőt egy közel 200 cm hosszú gödörbe temették. A bolygatatlan, háton fekvő, nyújtott helyzetű váz jó megtartású. A karok a test mellett, kinyújtva feküdtek, a jobb kar könyökben kissé be volt hajlítva. Mell.: 1. Kerek átmetszetü ezüstkarika (13. kép 1) a koponya alatt. Rosszezüst huzalból kialakított darab, melynek az egyik vége letört és hiányzik. A karika oválisra nyomódott. Átm.: 2,4x2 cm. Ltsz.: 78.9.1. 2-A. 3 db öntött ezüstveret (13. kép 2-4), melyek közül egy a bal kulcscsont alatt, kettő pedig a bal mellkason, a 9-11. csigolyák között került elő. A pitykék oldalt lehajló peremét belül mélyebb körgyűrű övezi, közepük pedig erősen kidomborított. A mélyebben fekvő körgyűrű aranyozott. A hátoldalukon, középen visszahajtott szalagfül található, melyet utólag forrasztottak a véretekre. Átm.: 1,2-1,3 cm. Ltsz.: 78.9.2. 10. sír: 17 T.:Ny-K.M.:65 cm. Felnőtt nő háton fekvő, nyújtott helyzetű váza. A karok a test mellett, nyújtva voltak, míg a koponya jobb oldalára fordult. Mell.: 1. 2 db kauricsiga. Az egyik a bal kulcscsont felett, a másik a bal medencelapát külső oldalán került elő. 11. sír: 18 T.: DNy-ÉK. M.: 50 cm. Háton fekvő, nyújtott helyzetű gyermek sírja, az előző sírtól 80 cm-re. Szarvas-Velki-halom 10-11. századi temetője (14. kép 1-2) A lelőhely Szarvastól északkeletre húzódik, azon az Oszolok nevü zártkerti településen, melynek közepén fut a „kifli alakú" homokhát. Krecsmarik Endre a századelő régésze, „képezdei tanár" szemléletes leírását adja a határrésznek: „A kutatás területe egy délről kiinduló homokvonulat, mely párhuzamosan halad az egykori folyónak világosan kivehető medrével, de ettől 1 kilométer távolságban keletre fordul s egy kilométer hosszúságban emelkedvén a síkságba olvad. E homokhát hossza tehát 11 kilométer. E vonulat tetején helyenként külön halmok is emelkednek, melyek anyaga agyagos televény" (KRECSMARIK 1910, 64-65). Ebben a határrészben három, egymástól pár száz méterre fekvő temető is előkerült a 20. század legelején. A legészakibb, a homokhát nyugati végén, az endrődi országút közelében húzódó Filyóhalmon, ahol már Krecsmarik Endre 1909-ben 4 sírt mentett meg. A korábban előkerült, s a helyi tanító gyűjteményét gazdagító 10-11. századi leletek helyét is azonosította (KRECSMARIK 1910, 67; KRECSMARIK 1910a, 175-176). A lelőhelyre később Kovalovszki Júlia kutatásai hívták fel újólag a régészet figyelmét (KOVALOVSZKI 1960a, 33). A második, e korszakra eső temetőt az MTA Régészeti Intézetének a munkatársai azonosították (MRT 8, 410-411). Ez a sírmező, a már említett Filyó-halomtól délre, attól mintegy 300 méterre, a dombhát közepén található. Az első sírokat itt is „Szarvas régésze", Krecsmarik Endre tárta fel, miután több sírlelet is bekerült a szarvasi gimnázium régiségtárába (KRECSMARIK 1910a, 176; MRT 8, 411. 3. j., 417; JUHÁSZ 1996, 160). Az átkutatott területen 1908-ban szarmata sírt, valamint több Árpád-kori, majd 1909ben újabb 9, Árpád-kori sírt tárt fel (KRECSMARIK 1910, 66-67; KRECSMARIK 1910a, 174-175; KRECSMARIK 1910b, 352-353). A Velki-halom messziről kitűnik, s mint magassági pont szerepel a térképeken is. Ez a területen elhelyezkedő harmadik temető, amely a három sírmező legdélebbi tagja is, és mintegy 500 méter távolságra esik a Lómer-halom mellett talált síroktól. Egyben ez a képződmény zárja a homokhát keleti végét. 17 A 10-11. sírt Juhász Irén tárta fel 1988-ban a Tessedik Sámuel utca 54. alatt, Sebestyén János portáján. A sírok ismertetésének lehetőségéért Juhász Irénnek tartozom köszönettel 18 A sír mellett minden bizonnyal egy másik felnőtt váza volt, amely azonban az 1967-1968-as vízvezeték ásásakor semmisülhetett meg.
