A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

MFMÉ-StudArch VI (2000) 287-347 HONFOGLALÁS KORI TEMETŐK SZARVAS TERÜLETÉN LANGÓ Péter BEVEZETÉS Szarvas környékéről, a Körös bal partján számos 10-11. századi temetőtöredék vált ismertté az elmúlt 150 év alatt. E lelőhelyek jó része a mezőgazdasági munkák nyomán került elő, s kezdetben régiséggyűjtők, kereskedők őrizték meg a leleteket. A szarvasi gimnázium régiséggyűjteményének a létrehozását követően ide került a megmentett tárgyak nagy része (BANNER 1940,5). Krecsmarik Endre tevékenysége és ásatásai jelentik az újabb állomást az általunk vizsgált korszak kutatását illetően, aki számos, azóta megsemmisült temetőről adott hírt munkáiban (TÓTH 1969). Kutatásait később a Békés megyei múzeumi szervezet régészei, a Magyar Nemzeti Múzeum és a MTA Régészeti Intézetének munkatársai folytatták (PALOV 1996; MRT 8). Munkájuk nyomán mára jól kirajzolódik a régió területén, a 10—11. században élő magyarság szállásterülete. A dolgozatban vizsgált két temetőtöredék is e területen került elő. Együttes közlésük oka nem az egymással való közvetlen kapcsolatuk, hanem az, hogy az itt előkerült sírokról — szemben a Krecsmarik által feltárt temetőtöredékekkel, melyeket a szerző, a kor gyakorlatát követve, temetőtérkép és rajzok nélkül adott közre — részletes leírás és dokumentáció készült. Ezt az információanyagot a Régészeti Topográfia vonatkozó kötete, minden bizonnyal terjedelmi okok miatt, nem tartalmazta, s így csak a sírok és a leletek rövid leírása került be a munkába. A temetők teljesebb értelmezését talán elősegíti azok részletes közlése. Jelentőségük mellett szól az is, hogy az Öcsöd-Kováshalom lelőhelyen feltárt, 11-12. században használt temetőt leszámítva, e két töredék a régió legnagyobb ismert, a honfoglaló eleink által használt sírmezői közé tartozik. A LELETANYAG ISMERTETÉSE A Szarvas-Tessedik Sámuel utcai honfoglalás kori temető A temető Békés megye nyugati szélén, az egykori járásközpontban, Szarvason található. A honfoglalás kori leletek a város belterületén, a volt Lenin utcában, a jelenlegi Tessedik Sámuel utcában kerültek elő. A lelőhely a mai település északi peremén egy alacsony, kelet-nyugati irányú partvonulaton található. Az első sírok előkerülését már 1915-ben jelezték, a később feltárt síroktól nyugati irányba. Ekkor Farkas Mihály (Szent István utcai, a mai Béke utcai) portáján, egy kerítésoszlop gödrének ásásakor egy csontvázat találtak 1 méter mélyen. A sírról Krecsmarik Endre tudósította a helyi újságolvasókat, igaz ö nem tartotta túl „réginek" a csontvázat, 150-200 évesnek vélte azt (JANKÓVICH 1989,447). 1957 augusztusa elején Fazekas Sándor csizmadia agyagkitermelő gödör ásása közben 90 cm mélyen megbolygatott egy honfoglalás kori sírt, amely mellett vastöredékek, valamint egy lókoponya került elő. A meglepődött tulajdonosok értesítették Palov József múzeumigazgatót. Az ásatások 1957 novemberében el is kezdődtek Gazdapusztai Gyula, a hódmezővásárhelyi múzeum régészének vezetésével. A feltárások, melyek párhuzamosan folytak egyszerre a honfoglalás kori temetőben és a Szarvas-Szappanos lelőhelyen található neolit telepen, 1957. október 28. és november 6. közötti időszakot ölelték fel. Gazdapusztai Gyula kutatóárkok segítségével átvizsgálta azt a portát, ahonnét az első sír előkerült, majd pedig újabb árkokkal a szomszédos házak kertjeit is felásta (1. kép). Ezek során további 8