A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

FÓTHI Erzsébet – LŐRINCZY Gábor – MARCSIK Antónia: Régészeti és antropológiai kapcsolat az eurázsiai steppe és egy kora avar kori, kárpát-medencei népesség között

RÉGÉSZETI ES ANTROPOLÓGIAI KAPCSOLAT AZ EURÁZSIÁI STEPPE ÉS EGY KORA AVAR KORI, KÁRPÁT-MEDENCEI NÉPESSÉG KÖZÖTT

1 (ELŐZETES KÖZLEMÉNY) FÓTHI Erzsébet - LŐRINCZY Gábor - MARCSIK Antónia A Kárpát-medence történetében 568-ban új korszak kezdődött, a térséget az eurázsiai steppe felől érkező nomádok közé tartozó avarok foglalták el. A Kárpát-medence keleti felében, a Tiszától keletre, attól mintegy 2 km-re fekszik Szegvár. A szegvár-oromdűlői temető a község belterületétől keletre, a környezetéből 3-4 méterre kiemelkedő, eredetileg mintegy 2 km hosszú és 100 méter széles homokvonulaton helyezkedett el. A parti homokvonulat a Körös-vidék déli vízgyűjtőjén elterülő Kórógy-meder Tisza, illetve Kontra-tói torkolata előtt 2 km-re, a meder délkeleti oldalán, a mai szabályozott Kórógy-csatornától mintegy 500-800 méterre húzódik, a folyóvölggyel nagyjából párhuzamosan. 1980 és 1997 között, egyéb temetkezések mellett, 523 kora avar kori sír (6-7. század) került feltárásra Lőrinczy Gábor vezetésével. A NÉPESSÉG RÉGÉSZETI dELLEMZESE A temető legfőbb jellegzetességét a temetkezési szokások adják. Az északkelet-délnyugati tájolású temetkezések közel egyharmada volt akna, egyharmada fülke- és ugyanennyi padmalyos sír. Közel 50 temetkezés bizonyult kenotaphiumnak, vagyis ezek a sírok sem emberi, sem pedig állati maradványt nem tartalmaztak. A temetkezések 95%-ából került elő egész vagy részleges állattemetkezés maradványa. A sírokból hét egészben eltemetett lovon kívül közel 300 marha, illetve borjú, ugyanennyi juh, kecske és bárány, valamint több mint félszáz ló nyúzott maradványai kerültek elő. A részleges állattemetkezések esetében, az állatok megnyúzásakor sajátos az itt gyakorolt ún. csonkolt technika. Az állatok nyúzása során a hosszúcsontokat nem az ízületeknél bontották ki, hanem a femurokat és a humerusokat a disztális végükön kettévágták. így a koponyán kívül, a lábvégek mellett a fent említett csontok alsó végei is a bőrben maradtak. Ételmellékletként több mint 80 sírból került elő juh keresztcsontja, minden esetben a koponya mellől. Minden 5. sírban volt kerámia, vagyis közel 100 temetkezés tartalmazott edény mellékletet, amely döntő többségben szintén a sír fej felőli végén volt (LŐRINCZY 1992; LŐRINCZY 1994; LŐRINCZY 1996; LŐRINCZY 1998). A NÉPESSÉG EMBERTANI dELLEMZESE A feltárás 1992-ig tartó szakaszában előkerült 298 csontváz feldolgozásáról már korábban történt adatközlés (FARKAS-MARCSIK-OLÁH 1993). A jelen dolgozat a teljes feltárás, azaz az 1980-1997 közötti ásatás embertani anyagán alapul. Az embertani vizsgálatot 430 egyén csontvázmaradványán leheI Az írás a „ III. Mezdunarodnaá Arheologiceskaá Konferencia. Kul'tury Stepej Evrazii 2 —

pol. I TYS. N.E. Samara, 2000. március 14-18. " és a „ 12

th Congress of the European Anthropological Association. Millennial Perspectives: Past, Present and Future. Cambridge, 2000. szeptember 8-11. " címmel megrendezett konferenciákon elhangzott előadás irodalmi hivatkozásokkal kiegészített változata.