A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

NAGY Margit – NEUMANN, Günter – POHL, Walter – B. TÓTH Ágnes: A gepidák

menyeinél, a női viselet szalagos csüngődíszeinél (cingula), szelenceborításoknál. A gepida ötvösség technikai eljárásának egy részét az avar kori ötvösök is alkalmazták (öntés, poncolás, vas övgarnitúrák készítése, tausírozás, préselt szalagdíszek stb.). Ötvössírok: Csongrád-Kenderföldek, Mezőbánd 10. SÍr (PÁRDUCZ 1959; KOVÁCS 1913; BÓNA 1976). Társadalom (N. M.) A jelenleg ismert gepida temetők többségét kéthárom nemzedék használta, az 5. század utolsó harmadától a 6. század középső harmadáig. A temetők népességének társadalmi megoszlása — a sírok teljes kirablottsága miatt — biztonsággal nem állapítható meg; a jelenleg rendelkezésre álló adatok csak hozzávetőleges becslésnek minősülhetnek. A legmagasabb rangú nemesi réteget a teljes fegyverzetű harcosok és a nemesfém ékszereket viselő asszonyok alkották. A fegyveres férfisírok aránya Szentes-Nagyhegyen a legmagasabb (a férfisírok 66%-a), ezt követi Szőreg (61%) és Szentes-Berekhát (56%). Lényegesen alacsonyabb arányokat mutat Kiszombor (31%), Szentes-Kökényzug (24%) és Hódmezővásárhely-Kishomok (12%). A fegyveresek aránya a társadalmi rétegződés mellett egy-egy település stratégiai helyét is jelezheti (BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993). Temetkezési szokások, vallás. A 4-5. századi, etnikailag bizonyára erősen kevert népesség szokásai nem egységesek, a tájolás különféle változatai hasonlóak az alföldi szarmatáknál korábban előforduló változatokhoz (PÁRDUCZ 1963; BÓNA 1971). A hun kor után létesült temetőkben, az egész Kárpát-medencében végbement folyamat részeként, egységes a Ny-K-i tájolás, amitől többnyire csak kisebb eltérések figyelhetők meg. Ritkán előfordul a fordított, K-Ny-i tájolás, melynél felmerült az avar kori keltezés lehetősége (Szentes-Nagyhegy, Kiszombor). Altalános szokás, hogy a gazdagabb sírokat mélyebbre ásták, a legmélyebbre a fegyveres férfiakat temették. Egyes temetőkben gyakori a koporsós temetkezés. A koporsók különféle formái: fatörzsből kivájt, faszeges koporsók, vaskapcsos fatörzskoporsók és vaspántos deszkakoporsók. Az étel-italfélét tartalmazó edénymellékleteket általában a lábakhoz, a koporsón kívül helyezték el. Ritkán előfordul a sír oldalfalába az edény számára kivájt fülke. Néhány esetben a sírgödör aljának kiégetését vagy kitapasztását figyelték meg (Kiszombor, Szőreg). A kettős, illetve hármas temetkezés ritka (Kiszombor, More§ti/Malomfalva-Hula). A fegyveres férfiak mellé olykor a lószerszám egy részét is eltemették (pl. Hódmezővásárhely-Kishomok, 1., 7. sír, Apahida II. sír — vasveretes faládában). Részleges lótemetés és különálló lósír az erdélyi temetőkből került elő (BÓNA-CSEH-NAGYTOMKA-TÓTH 1993). A temetők egy részénél a férfi- és a női sírok, valamint a gyermeksírok különálló csoportot alkotnak. Egyes temetőkben feltűnő az étel-italáldozat gyakorisága (Mezőbánd), a viseletben a pogány Donar-csüngők (Kiszombor, Tápé) előfordulása (B. TÓTH 1994). A kereszténységre való áttérés a forrásadatok szerint már a 4. század végén megindult. A leletanyagban a keresztek és a Christogram-jelek az 5. század második felétől mutathatók ki, elsősorban a bizánci eredetű tárgyaknál (WERNER 1950; KAZANSKI 1994). A helyi ékszerek díszítésénél a pogány-keresztény jelképek sajátos szinkretizmusa figyelhető meg, mely a kereszténység elfogadásának és a régi hittel való összeegyeztetésének a felső társadalmi réteg által elért szintjét mutatja (pl. a sasos csatok Tisza-vidéki csoportjának keresztábrázolásai) (2. kép) (BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993). IRODALOM AMBROZ 1966 Ambroz, A. K.: Fibuly juga-jevropejskoj — cas ti SSSR II v. do n. e. IV. v. n. e. SvodArhlst 1966. AMBROZ 1968 Ambroz, A. K.: Dunajskie elementy v rannesrednevekovoj kuVture Kryma. KSIA 113 (1968) 10-23. AMBROZ 1982 Ambroz, A. K.: O dvuhplastincatyh fibulah s nakladkami. In: Drevnosti epohi pereselenija narodov V-VIII. vekov. Red.: Ambroz, A. K. -Erdélyi, I. Moskva 1982, 107-121. AMBROZ 1988 Ambroz, A. K.: Osnovy periodizacii juzno-krimskih mogil'nikov dpa Suuk Su. In: Drevnosti slavjan i Rusi. Red: Timoscuk, V. A. Moskva 1988, 5-12. ANNIBALDI-WERNER 1963 Annibaldi, G. - Werner, J.: Ostgotische Grabfunde aus Acquasanta, Prov. Ascoli Piceno (Marche). Germania 41 (1963) 356-373. ARBMAN 1945 Arbman, H.: Stildrag i folkvanringstidens konst. — Style Features in the Art of the Migration Period. Fornvännen 40 (1945) 88-101.