A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
NAGY Margit – NEUMANN, Günter – POHL, Walter – B. TÓTH Ágnes: A gepidák
A felső réteg női temetkezései a Tisza-vidéken (N. M). Az Alföldről gazdag nemesasszonyok temetkezéseinek egész sorozata ismert az 5. század közepéről, illetve középső harmadából. Jellemzőik: nagyméretű, lemezrátétes díszű, ezüst lemezfibulák a vállakon (Peplosfibeln), a ruhán elől kisebb fibulák, széles övhöz való, ékvéséses díszű övcsatok, sokszögvégű, kőbetétes fülbevalók, nemesfém karperecek, a nyakon borostyán- karneol-, kalcedonés üveggyöngyök, mellékletként fémtükör. (Balsa, Barabás, korábban: Mezőkászony, Dengeleg/Érdengeleg (Ro), Oradea/Nagyvárad (Ro), Periam/ Perjámos (Ro), Tiszalök, Mád, Hódmezővásárhely-Sóshalom, Gyula, Makó stb.). A gepida nemesasszonyok viselete megegyezik a keleti gótoknál, a krími gótoknál, a vandáloknál, a skíreknél, a Fekete-tengertől Hispániáig és Észak-Afrikáig a hun kor után elterjedt női viselettel (KOVRIG 1951; WERNER 1955; KOVRIG 1959; BIERBRAUER 1978; KISS 1980; BÓNA 1986; BÓNA 1988). A nagy lemezfibulák pontosan kidolgozott tipológiai és időrendi csoportjaiban a gepida lemezfibulák a korai és a középső időrendi sávban helyezkednek el (AMBROZ 1966; AMBROZ 1982; MENKE 1987; TEJRAL 1988). A legkésőbbi síregyüttesek közé tartozik a gazdag gávai sírlelet, melynek rendkívüli méretű (33,2 cm) fibulapárja érdekes példája annak az átmeneti stádiumnak, amikor a lemezfibulákhoz hasonló formájú, késő római spirálmeander díszítésű kengyelfibulára utólag állatfej alakú gombokat szegecseltek. A sírlelet aranygyöngyei feltehetően erdélyi gepida ötvösmühelyben készültek (BÓNA 1993). A Tisza-vidéki nemesi udvarházakhoz tartozó magányos temetkezések vagy a néhány sírból álló családi temetők az 5. század középső harmadával lezárultak (BÓNA 1986; BÓNA 1988; BÓNA 1993). A gepida településterület súlypontja egy negyedszázadra Erdélybe került. Az erdélyi királyi központ és a soros temetők (N. M.). A 454 utáni erdélyi gepida szállásterület meghatározása Jordanes (Getica, 264) leírásán alapszik: „...totius Daciae fines..." (DICULESCU 1922; SEVIN 1955; CSALLÁNY 1961; BÓNA 1986a; HARHOIU 1994). A Szamos folyó völgyében, Apahidán előkerült királysírokkal (I-III. lelet) és a Cluj-Someseni/Kolozsvár-Szamosfalván 1963-ban előkerült kincslelettel kapcsolatban felmerült Erdély keleti gót megszállásának hipotézise a hun korban, majd ezután három rövid időszakban (453—455, 471^73, illetve 488-489) (HOREDT-PROTASE 1970; HOREDT-PROTASE 1972). Az említett leletegyüttesek gepida meghatározása a történeti és a régészeti elemzések hatására mind a magyar, mind a nemzetközi kutatásban elfogadottá vált. Az apahidai 5. század második feléből való sírok, feltehetően Ardarichnak vagy utódainak temetkezései, az erdélyi királyi székhelyet jelzik (WERNER 1966; BÓNA 1986a; HOREDT 1986; KISS 1986; KISS 1987; KISS 1987a; HOREDT 1988; HARHOIU 1994; KISS 1996). A II. sírlelet bizonyos tárgytípusai a Tisza-vidék és a Duna-Tisza-köz 5. századi leleteivel (Oros, Tiszavid, Tiszaföldvár) (1. kép 2-3) is kapcsolatba hozhatók (KOVRIG 1979; BÓNA 1991; KISS 1995). A II. fejedelmi sírlelet (1968-1969) és a III. lelet (1978) rekeszdíszes aranytárgyai szintén fejedelmi rangú temetkezésre utalnak, bár a rendkívüli gazdagságú II. sírból a méltóságjelvények (regalia) nem kerültek elő (KISS 1987). A gepida királyi központ áthelyezésével, s az ezzel összefüggő dinasztikus válsággal hozható kapcsolatba a Kis-Szamos folyó északi oldalán, 1963-ban előkerült kincslelet — Cluj-Someseni (Ro) — elrejtése az 5-6. század fordulóján (HOREDT-PROTASE 1970; BÓNA 1986a). Az erdélyi gepida Meroving-kultúra soros temetőit általában az 5-6. század fordulóján nyitották meg, és többségüket az avar kor első évszázadáig használták. Az erdélyi gepida leletanyag értelmezése és keltezése erősen vitatott; a román kutatás a Tisza-vidéki hasonló korú leletanyagtól való eltéréseket hangsúlyozza, míg a magyar kutatók a hasonlóságokat bizonyítják. 3 Soros temetők a Tisza-vidéken (N. M.). A Tisza-vidéki szállásterület súlypontja az 5. század második felétől az Alföld középső részeire került, a 6. századi településterület észak felé már nem terjed túl az egykori szarmata sánc vonalán (BÓNA 1976). A Tisza-vidéki soros temetők többségét az 5. század második felében nyitották meg. A szolnok-szandai 222 sírós, nem teljesen feltárt temető a korszak egyik legjelentősebb lelőhelye, még publikálatlan. A temető gazdag leletanyagából a 154. sír sasfejes csatja (2. kép 3) és a 124. sír négyszögletes fejlemezü fibulája ismert, utóbbi I. germán állatstílusú díszítése miatt érdemel figyelmet (BÓNA 3 Összefoglalóan: BÓNA 1979; HOREDT 1981; BÓNA 1986a; CSEH 1990; BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993). Temetők CSALLÁNY 1961; NESTOR-ZAHARIA 1973; HOREDT 1979; BARZU 1991; KOVÁCS 1913, összefoglalóan: BÓNA 1979; HOREDT 1986; CSEH 1990.
