A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

D. MATUZ Edit: A Szeged-Algyő 258. kútkörzet területén feltárt preszkíta temető

határozását ismerjük, ott női és gyereksírokból kerültek elő ilyen típusú csüngők. Szabó János Győző feltételezte, hogy a nők jobb kezén (ritkábban mindkettőn) lemezcsüngőkkel vagy bronzpitykékkel kivarrt kesztyű, jobb lábán pedig bronzgombokkal díszes cipő volt (SZABÓ 1969, 75). A Dnyeszter, Dnyeper, Észak-Kaukázus, Káma-Volga vidékén gyakori az övdísz, a ruhadísz a sírokban. Algyőn viszont a váz nyakában lógó láncra lehetett felfűzve, a többi gyereksírnál is hasonló helyzetben a vállon, az állcsont alatt voltak a csüngők. Ezek szintén láncon lóghattak, vagy a ruha nyakára voltak felvarrva. A kúp alakú bronzlemez csüngőket nagy számban készítették a késő halomsíros, korai urnamezős időszakban, de ezek általában nagyobb méretű és sok esetben díszített darabok voltak (PATEK 1968, Taf. II. 17. típus, Taf. XLVII. 8, Taf. LXII. 11; KEMENCZEI 1984, 32, Taf. LVIII b. 2-5, LVIII c 1-4, Taf. LXVb 7; MOZSOLICS 1985, Taf. 24. 18-25; HANSEL 1997, 77, Taf. 22. 14 stb.). A késő bronzkori leletanyagra nem jellemző, a gávai kultúra anyagából, Debrecenből származik három kisméretű darab (KEMENCZEI 1984, 84, Taf. CXCII. 19-21). Az urnamezős kultúra budapest-békásmegyeri temetőjének 303. sírjában találtak két ilyen csüngőt (SCHREIBER I99i, Abb. 24. 9). Az urnamezős kultúra szerémségi anyagából Poderkavije-Slavonski Brodból és a Ha B-C korú sarengradi raktárleletből ismert néhány darab (VINSKI-GASPARINI 1973, Tab. 67. 19-21, Tab. 130. B. 5-7). A preszkíta időszakban vált gyakorivá a használata, s bár az északnyugat-balkáni területeken is megjelenik, helyi eredetűnek tekinthető (KEMENCZEI 1988a, 105-107). Vas karperec került elő két sírból Algyőn, a 63. sírba temetett gyerek (lány) bal karján (6. kép 4) és a 83. sírban nyugvó gyerek (fiú) bal karján (7. kép 9) . Mindkettő kerek átmetszetü, vashuzalból készített, egymásra hajló végű típus. A vas karperecek analógiái ismertek a füzesabonyi 63. női sírból (PATEK 1990,12. t. 10), ott a jobb alkaron volt. Mezöcsáton is találtak vas karkarikákat (PATEK 1968a, 102, Taf. I. 12), 31. SÍr (PATEK 1993, 145, Abb. 21. 2, Abb. 27. 10) , 52. SÍr (PATEK 1993, 146, Abb. 22. 3, Abb. 29. 4), 57. SÍr (PATEK 1993, 146, Abb. 29. 9, 10), 60. SÍr (PATEK 1993, 146, Abb. 23. 5, Abb. 30. 2), 65. SÍr (PATEK 1993, 146, Abb. 30. 10-11, Taf. 4. 2). A 31. gyereksír és az 52. férfisír jobb karján volt a karperec, a 60. női váz bal karját, a 65. női sír mindkét karját ékesítette egy-egy darab. Az 57., feldúlt női sírból szintén két karperec került elő. Tehát ékszerként döntően női és gyereksírok dísze volt. A vas karperecek gyártását a preszkíta időszakban kezdték el, és a vasmüvesség fejlődésével terjedt el más területeken, tovább élt a szkíta időszakban is. A sándorfalvi szkíta temető három sírjában találtak az algyőihez hasonló típust, két esetben zsugorított gyereksírból, egyben pedig urnasírból került elő.

11 Szabó János Győző a hevesi szkíta temetőben talált három vas karperec kapcsán felvetette azt a lehetőséget, hogy nem ékszerként funkcionáltak, hanem kultikus szerepet töltöttek be (SZABÓ 1969,67, XII. 1.1, 8, XIII. t. 7). Ezt arra alapozta, hogy a zsugorított csontvázas női és gyereksír mellett egy férfi sírjában — akit összekötözve temettek el, és egyéb melléklete nem volt — a váz jobb alkarján volt a karperec. A mezőcsáti férfisírban a halott szintén a jobb karján viselte ezt a díszt, de ez az adat kevés messzemenő következtetések levonására. A bronzgyöngyök két típusa ismert az algyői temetőből, a 82. sírban találtak egy tömör bronzgyöngyöt (7. kép 6), ugyancsak itt (7. kép 4-5) és szórványként (10. kép 5) vékony bronzlemezből hajlított, díszített bronzgyöngy vagy csüngő került elő. A tömör bronzgyöngy általános típus, a díszített bronzlemezből hajlított változata viszont nem fordul elő a hazai preszkíta anyagban. A bevésett párhuzamos, ferde, ívelt vagy háromszög alakú motívummal díszített lemezkarperecek, lemeztöredékek általánosan és széles körben elterjedtek a Kárpát-medencében és környékén a késő bronzkor, kora vaskor folyamán (KEMENCZEI 1984, Taf. CLXVI. 23-24, 27, 33, Taf. CLXXV. 49, 51; MOZSOLICS 1985, 65, Taf. 92. 12-14, 16-17, 19, 20, Taf. 137. 6—11 stb). Leginkább ezek mintájára készülhettek az algyői díszített csüngők. A 82. sírban talált vastöredékek talán vasból készült gyöngyök lehettek. Bronzkarikák: bronzhuzalból hajlított, szabálytalan alakú „karika" került elő a 82. sírból (7. kép 7). Zárt, kerek bronzkarikákat találtak többek között Szeged-Öthalmon (KEMENCZEI 1989, 8. ábra 4), a füzesabonyi sírokban (PATEK 1990, 8. t. 5-12, 11. t. 1-8) és MezŐCSáton (PATEK 1993, Abb. 31. l-20, Abb. 32. 1-20), ezek a preszkíta sírokra jellemző típusok. A mi „karikánk" viszont különböző variációkban, sok helyütt megtalálható, általánosan elterjedt típus a késő bronzkor, kora vaskor folyamán. Ugyanez 11 Galántha M.: A sándorfalva-eperjesi szkíta kori temető. Bölcsészdoktori értekezés. Szeged 1987. (Kézirat.) 3. t. 5, 16. t. 2, 49. t. 3, 50. t. 6.