A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

BARBU, Mircea – HUREZAN, Pascu – SZATMÁRI Imre: Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887)

A Királyi Főgimnáziumban történelmet és földrajzot, aradi éveinek vége felé pedig már csak történelmet tanított. Óriási munkabírását és szerteágazó érdeklődését a különböző írásai bizonyítják, melyeket folyamatosan publikált. Kilencéves aradi tartózkodása idején több mint harminc tanulmányt írt, s mintegy száz cikket közölt az országos folyóiratokban és az aradi lapokban (MÁRKI 1892, V. oldal; KOVÁCH 1976, 10, 12). Foglalkozott például — nem említve itt most valamennyi régészeti vonatkozású írását — különböző magyar és egyetemes történeti témákkal, a 17. századi magyar államnyelv kérdésével, a bihari román írókkal, s ekkor jelent meg először (1883-ban) a nagy port kavart és éles vitákat kiváltó könyve Dózsa Györgyről illetve egész mozgalmáról. írt ezenkívül pl. Kemény János fejedelemről, Eszterházy Miklós és Wesselényi Ferenc nádorról, Thököly Imréről és Hunyadi Mátyásról, Mária királyné 14. század végi uralkodásáról, Széchenyi Pál kalocsai érsekről, továbbá pedagógiai vonatkozású tanulmányt tett közzé a Századok 1885. évi számában, s beszámolt a középiskolai történettanításról rendezett magyar történeti kongresszusról is. Külön kell említést tenni néhány, szintén ekkor született helytörténeti írásáról: pl. az aradi vár foglyairól, a simándi országgyűlésről, az aradi lapok és az aradi színészet történetéről, a nagyváradi német színészekről, a bihari költészet történetéről, Arad 1848. évi eseményeiről és Kossuth Lajos utolsó aradi napjairól, valamint Arad megye középkori freskóiról és a megye legrégibb leírásáról, Arad régi térképéről, az aradi prépostság romjairól, a Gyulára került aradi régiségekről, de jórészt ezekre az évekre esik a később két vaskos kötetben megjelent Arad monográfiájához végzett adatgyűjtése is (SZINNYEI 1902, 618-619; FERENCZY 1927, 140; NÉMEDI-TELEK-ZIELBAUER 1970, 15-16, 23, 27-28; KOVÁCH 1976, 9-20, 52, 9. j.; KLUKOVITSNÉRÁCZ-SZABÓ 1992, vonatkozó részek). Aradon nősült meg, s 1879-ben Mária nevű lánya szintén itt született. Doktori címet 1878-ban szerzett. 1886 szeptemberében áthelyezéssel került a Budapest VII. kerületében lévő Barcsay utcai állami főgimnáziumba, ahol hat éven át csak történelmet tanított. Emellett sorra jelentette meg földrajzi és történelemmel foglalkozó tankönyveit, s ekkor került ki az aradi nyomdából az Aradvármegye és Arad szabad királyi város története című könyvének első része is, amely a térség történetét a legrégibb időktől a török hódításig öleli föl. Már 1887 márciusában beadta magántanári habilitáció iránti kérelmét a budapesti egyetem bölcsészeti karára, de az első sikertelen próbálkozás után végül csak majd egy év múlva, 1888 elején vált az egyetem magántanárává. 1892 májusának elején az Akadémia levelező tagjainak sorába is beválasztották. Alig két hónap múlva, 1892 júniusának legvégén a kolozsvári egyetemre szóló tanári kinevezését vehette át. Az áttelepülés után ebben a városban töltötte el folyamatosan életének leghosszabb szakaszát. 1892 szeptemberétől majdnem harminc éven keresztül, egészen 1921-ig tanította itt az egyetemes történelmet. Egyetemi tanári évei alatt 1896/1897-ben, 1907/1908-ban és az 1919-1921. közötti tanévekben a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar dékánja volt, 1897/1898-ban, 1908/1909-ben és az 1921/1922. tanévben pedig prodékán, míg 1914/1915-ben a rector, 1915/ 1916-ban pedig a prorector szerepkörét töltötte be. 1912-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkálkodásának ebben a szakaszában több témában egyetemes történeti munkái jelentek meg leginkább — egyebek mellett, hiszen mindjárt Kolozsvárra kerülésének elején (1893) látott nyomtatásban napvilágot a Haan Lajos emlékezete c. munkája is. Foglalkozott még például a Péró- és a Hóra-lázadással, a Martinovics-mozgalommal, az 1848-1849-es szabadságharccal, Temesvár történetével, Erdély helyneveivel, Arad és Zaránd megye 16. századi történetével, Erzsébet, Magyarország királynéja életével és I. Ferenc József király emlékezetével, a longobárdok kárpát-medencei vonatkozásaival, a kolozsvári tanári körrel, az első magyarországi népoktatási törvénnyel, a magyarországi felső közoktatásüggyel, az első állami tanítóképzővel, a történettanítás problémáival stb. Ez időben (1895) jelent meg az Aradvármegye és Arad szabad királyi város története c. monográfiája második része, amely a török hódítástól a 19. század végéig tárgyalja a térség történetét. Ezenkívül nagyjelentőségű volt a három kötetben kiadott, II. Rákóczi Ferenc életútját feldolgozó műve is, de több tankönyv megjelenése szintén a Kolozsváron töltött évtizedekhez köthető (NÉMEDI-TELEK-ZIELBAUER 1970, 16-20, 28; KOVÁCH 1976, 24-27, 223-228). Itteni működésének ugyancsak figyelemre méltó momentuma például, hogy szakmai tanácsaival és egyéb dokumentációval Fadrusz Jánost is segítette a kolozsvári Mátyás szobor elkészítésében (KOVÁCH 1976, 23). Az első világháborút lezáró békeszerződések és politikai átalakulások időszakában Márki Sándor a