A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

VISTY Lilla: A Gizella-kereszt ötvösszemmel

mánclapokhoz készültek a foglalatok, gyöngydrótkeret nélkül, a már fentebb leírt módon. A Gizella-kereszt zománcainak főbb mintái növényi motívumokat ábrázolnak: liliom, liliomos szív, apró virágok, levelek. A zománcokat az ötvösök kristályüveg és ólomoxid vagy borax — átlátszó, színtelen zománc — összeolvasztásával vagy ón-oxid hozzáadásával — opák, fehér zománc — készítették. Ezeket különféle fémoxidok hozzáolvasztásával színezték: a vörös színű zománcot arany-klorid, a sárgát antimon, a kéket kobalt, a smaragdzöldet nikkel, a zöldet réz, króm és vas, a barnát vas, a feketét réz, kobalt és mangán hozzáadásával érték el. A Gizella-kereszten lévő zománcok színei: zöld, fehér, sárga, piros, kék, világos türkiz kék. Ezek közül csak a zöld átlátszó, a kéknél nehéz eldönteni, így opáknak sorolom be, a többi zománc opák. A minták hátterének felváltva használták az opák kék színt és az átlátszó zöldet, melyek sorrendje önkényes, elrendezésükben semmiféle ritmus vagy szimmetria nem fedezhető fel, sem körbe nézve, sem a szárakon önmagukon vagy a kereszt két felét illetően. Az első oldal rombusz alakú zománcainak mindegyikén látható fehér tűzzománccal kitöltött liliom vagy liliomos szív alakú minta, melyek a többi, sötétebb színekből kiemelkednek, de a ritmikusság vagy a szimmetria rendszere itt sem tűnik ki. A kereszt zománclapjait formájuk alapján megvizsgálva feltűnik ezek szabálytalansága, nagyságuk különbözősége. Az első oldal rombikus zománcai közül feltűnően szabályosakat csak néhányat találunk (Nr. 3., 5., 15., 16., 22., 27., 29.). A többi szabálytalan parallelogramma vagy téglalap alakú. A háromszögű zománcok is szabálytalan alakúak. A hátoldal zománcai sem térnek el az előoldalétól, előkészítési folyamatuk megegyezik, bár ezek felosztásában már egyfajta rendszer észlelhető: a négyszögletes zománcok elosztása szisztematikus, ezeket a szárak közepén és végén helyezték el. Kivétel a jobb szár, ahol csak egy négyszögletes zománc van és volt is. Következésképpen a hátsó oldal díszes keretét egymás után, a felső szár jobb oldalától kezdve az óramutató járásával megegyező irányban készíthették el, a felső jobb szárközéptől fölfelé haladva a zománcok elhelyezésével: két háromszög alakút követ egy négyszög alakú zománc, majd ugyanez ismétlődik. A felső szár bal oldala tükörképe ennek. így helyezkednek el a bal száron is a zománcok, majd az alsó szár- hosszúsága miatt négy-egy-négy-egy a felosztás, ami az alsó szár mind a két oldalára érvényes a szártalálkozásoktól számítva. A jobb száron a zománcok ilyen határozott váltakozása már nem figyelhető meg, ott csak az alsó kereten van még egy négyszögletes zománc, a szárvégnél. Ez a hiányosság a hátsó oldal zománclapjainak egyébként akkurátus elhelyezésében csak megerősíti azt a feltételezést, hogy nem a zománcokat készítették a foglalatokhoz, hanem a foglalatokat a már kész zománcokhoz. A szárvégek zománcainak elhelyezése is szabályosságot mutat. Az alsó és felső szárvéget három-három, a jobbat és a balt öt-öt háromszögű zománc díszíti. A kereszt széleit díszítő majdani keretre az aranylemezek leszabása után a következő módon helyezték föl az alkotóelemeket. „Végy egy vékony, fakalapáccsal síkra kalapált aranydarabot, helyezz rá közepes drótokat úgy rendezve el, hogy ne érintkezzenek, hanem közöttük hézag legyen!' A Gizella-kereszt esetében a gyöngydrótokat az első oldal szalagján a külső széleken és a hátsó oldalon kb. 1,15 mm — mely gyöngydrót mérete lemezről lemezre változik, ami jól megfigyelhető az alsó és felső szár és a két oldalsó szár gyöngydrót szegélyén, de a hátsó oldalén is —, majd valamivel beljebb, a kőszegélyt elkülönítendő és a lemezek belső szélein 0,5 mm átmérővel használták. A gyöngydrótok felforrasztása után kerültek sorra a már elkészített foglalatok. „ Végy búzalisztet, kis edényben keverd össze vízzel, és állítsd tűzre, hogy egy kissé felmelegedjék. Ebbe mártsd be egy kissé a foglalatok alsó részeit, és ragaszd fel őket a helyükre. Amikor mind felerősítetted, tedd tűzre az aranydarabot, amelyen rögzítetted, amíg a liszt nedvességtartalma kiszárad, és azok mentén megtapadnak. Végy még finom drótokat, üllőn kissé kalapáld őket, hogy egész vékonyak legyenek, de se fenn, se lenn ne képződjenek szemcsék, és ne veszítsék el az alakjukat; formálj belőlük nagyobb és kisebb virágdíszeket, és azokkal töltsd ki a foglalatok közötti mezőket [filigránok]. Amikor ezeket finom fogóval megformáltad, mártsd be nedves lisztbe és illeszd a helyükre. Amikor ez megtörtént, állítsd tűzre, hogy a liszt megszáradjon, azonnal kend rá a forraszt, és forrassz úgy, mint előbb!' (Theophilus LII. fejezet). Theophilus leírása a mi esetünkben is megállja a helyét. Filigránnal viszont csak az előoldal szárvégein találkozunk, melyek laposra kalapált gyöngydrótból készültek. A Gizella-kereszten lévő filigránok találkozási pontjait megfigyelve feltűnik, hogy ezek a forrasztásoknál nem csak egy pontban érintkeznek, hanem 1-2 mm hosszan össze vannak egymással forrasztva.