A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

TROGMAYER Ottó: Crux aurea reginae Giselae (Talányok és bizonyosságok)

tőségét, hogy az előlap fő felirata a legrégibb magyarországi verses emlék. A koronázási palást feliratai ugyanis Ieoninusi hexameterben íródtak. E versforma előzményei Ovidiusig nyúlnak vissza, általánossá azonban all. század közepétől vált. A Ieoninusi vers olyan hexameter és pentameter (distichon), melyekben a két mérték végszava rímel. Esetünkben a felirat első sora: „Ecce salus vitae per quam mors mortua morte. " A másik három sorban már nem lelünk e költői formulára. Filológiailag határozott fejlődési sor állapítható meg a rímtelen (10. század) és a rímes, Ieoninusi hexameter között (11. század). A koronázási palást 103l-re készült el felirata szerint. Ha feltételezzük, hogy a Ieoninusi versforma itt már kiteljesedett, akkor jogosnak tűnik az a felvetés, hogy a kereszt ennél korábban készült. Nehéz is lenne arra gondolni, hogy az anya temetése után évtizedekkel ajándékozna leánya nagy értékű kegytárgyat a templom oltára előtti sírra. A keresztborítás zománcainak és szegélyének analógiája az Uta-evangeliárium tokja, 1020 körülinek tartott munka. Ezek alapján lehetséges, hogy nem tévedünk, ha az ötvösök munkájának idejét 1006 és 1020 közé szorítjuk. A MŰHELY A nyugati szakirodalom szinte egyöntetű bizonyossággal állítja, hogy a kereszt regensburgi ötvös vagy ötvösök terméke. A 955. évi Lech mezei győzelem (számunkra vereség), megszabadította Bajorországot, a Német-római Császárságot a portyázó magyar csapatok megjelenésének rémálmától. A Géza fejedelem által Quedlinburgba delegált csapat pedig egyértelműen a békét jelentette. Az Ottó-kori Regensburgban — a művészetek egyik fő központjává fejlődött püspöki székhely lévén — templomok, kolostorok sora emelkedett, s a császár jelenléte, különösen II. Henrik korában jelentőségét tovább emelte. Ez a szellemi gazdagság akkor sem szűnt meg, amikor II. Henrik a birodalom központját Bambergbe helyezte át. Ötvöstárgyak egész sora, remekművű kéziratok, miniatúrák, könyvek tanúskodnak mindmáig a regensburgi 10—11. századi művészet színvonaláról, mely a maga korában az európai művészet csúcsát jelentette. Ennek a kolostori művészetnek a bűvkörében nőtt fel Gizella, aki nagy valószínűséggel jártas volt a latin nyelvben, s olvasni is tudott. Jogos lehet tehát a feltételezés, hogy a regensburgi császári műhelyben rendelte meg az édesanyja sírjához szánt votív keresztet. Gerevich Tibor vetette fel először annak a lehetőségét, hogy a műtárgy Magyarországon is készülhetett. „Ahol oly remek miseruhát hímeztek, mint Gizella apácáival a jelenlegi koronázó-palástot, ott voltak mesterek, akik elkészíthették a műszerelő királyné számára anyja sírkeresztjét. " A kereszt művészi színvonalát vizsgálva, jobbnak tartja a Lothar-, a birodalmi vagy a Bernward-keresztnél. Megemlíti, hogy István aranykeresztet küldött szent Benedek sírjára Montecassinóba, s megajándékozta a cluny-i kolostort is. Végső soron számos közvetett adatunk van arra, hogy a királyi udvartartáshoz ötvös műhely is tartozhatott. A Czobor Béla által felsorolt tárgyak jelentős része itt készülhetett. Számolnunk kell azzal, hogy István uralkodásának éveiben a Magyarországon emelt templomok száma — a frissen alapított kolostorokkal együtt — jócskán meghaladhatta a másfélszázat, s ezeket is el kellett látni ötvöstárgyakkal. Nem lehetséges, hogy mindezt a szükségletet importból elégítették ki. Maga a pénzverés is, a verőtövek előállítása, fejlett ötvösségbeli tudást igényelt. Előzményt a fejedelmi udvarok ötvösmühelyei jelentettek, melyek olyan remekmüveket tudtak készíteni, mint a már említett bécsi szablya. A királyi udvar mesterei tudásukat Bizáncból vagy az Ottó-kori Németországból hozták magukkal. Műhelyük termékei magukon viselték a két nagy, sok vonásában közös, ám alapvető stílusában jelentősen eltérő kulturális központ jeleit. A műhely vagy talán műhelyek, hiszen Esztergom, Veszprém egyaránt szóba jöhet, egyetlen ránk maradt jelentős alkotása a Gizella-kereszt. Felvetődik annak a lehetősége is, bár ez erősen vitatható, hogy a jogar gömbjének foglalata is az említett műhely terméke. Nagy valószínűséggel itt készülhetett Gizella királyné koronája is, hiszen nem királynőként érkezett 996. évi esküvőjére, azaz a koronát nem hozta magával, s valószínűleg ezért nem vitte 1045-ben Passauba sem. A korona a királyi kincstáré volt, épp úgy, mint a bécsi szablya. Ezért volt lehetősége II. Andrásnak, hogy szentföldi hadjárata költségeinek fedezésére eladja a nehéz ötvöstárgyat. A királynéi koronának két ábrázolását ismerjük. Nagy valószínűséggel hiteles a palást Gizella-ábrázolása, ám nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy több királynéi korona is létezhetett. Ellenkező esetben arra kell gondolnunk,