A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

TROGMAYER Ottó: Crux aurea reginae Giselae (Talányok és bizonyosságok)

Gerevich Tibor, ifj. Horváth János és Kovács Éva is felvetették annak a lehetőségét, hogy a kereszt a királyi ötvösműhelyben, Magyarországon készülhetett. A regensburgi Niedermünster temploma római kaszárnya romjain 700 körül épülhetett, valószínűleg hercegi tulajdon volt, egyidejűleg püspöki székhely is, hiszen a város első püspökét, Erhardot itt temették el. A korai 9. században Karoling, szögletes szentélyű csarnoktemplommá bővítették. A 10. század közepén I. Henrik bajor herceg, Ottó császár öccse építtette azt a háromhajós bazilikát, melynek szentélyében végső nyugalomra lelt többek között Burgundi Gizella is. Itt nyugszik I. Henrik herceg (919-955), aki Ottó mellett Lech mezei győztes volt, és felesége Judit, aki férje halála után Schleier kolostorának apátnője lett 987-ig, haláláig. Ide temették fiát, II. Civakodó Henriket (951-995) és annak feleségét Burgundi Gizellát. Az ő fiuk volt II. Henrik bajor herceg, majd német császár (973-1024), egyik lányuk pedig Gizella, magyar királyné. Ennek a templomnak az oltárán vagy az oltár mellett állhatott dolgozatunk tárgya, az az aranykereszt, melynek nyele, mely talán csavartra volt faragva vagy ezüsttel volt borítva, napjainkra elveszett. A KERESZT (1-4. kép/ Az aranylemezekkel borított 44,5 cm magas kereszt famagját tölgyfából készítették, s világossárga selyemszövettel burkolták. A műtárgy szélessége 33 cm, vastagsága 1,5 cm. Elő- és hátoldalán a fára feszített sárgás selyemre egy-egy kereszt alakú aranylemezt fektettek, majd e lemezeket ékkövekkel és foglalatba ágyazott zománc lem ezekkel díszített arany lemezcsíkokkal rögzítették. E rögzítő, szegélyező csíkokat pontosan a kereszt méreteihez szabták, sarkaik 45°-os szögre kiképezve meglehetősen pontosan illeszkednek. Az előlapon a szárvégeket félkörösre szabott lemezek zárják, míg a hátlapon e részen is szigorúan méretre készült 45°-os illesztésű lemezek záródnak, melyek díszítése eltér az előlapokétól. Az előlap ékkövei alakjukban is, anyagukban is meglehetősen következetes ritmust követnek éppúgy, mint az igazgyöngyökkel szegélyezett zománcok. Néhány ékkő és foglalata későbbi javításra, kiegészítésre utal. A hátlapon hiányoznak az eredeti igazgyöngyök. A hátlap fő borítólemeze munka közben eltörhetett, vagy munka közben módosítani kellett alakját. Az arany huzalkapcsokkal történt illesztés jól látszik, a felületet borító minta azonban folyamatos. A hátlapot hátulról domborított indamintázat borítja, melyet a poncolt háttér még jobban hangsúlyoz. Közepén a keresztre feszített Krisztus finom felületű, szinte csak körvonalakkal jelzett, az alapból alig domborodó alakja. A középső száron legalul a votív felirat. Felette Lukács evangélista jelképe, szárnyas emberalak. A kereszt felső szárán János evangélista (sas), bal szárán Márk evangélista (oroszlán), jobb szárán Máté evangélista (ökör) szárnyasjelképei domborodnak. Az előlap borítólemezének szárvégeit a később részletesen ismertetendő vers négy, hátulról domborított sora borítja. A keresztszárak sorai úgy vannak kiképezve, hogy helyet adjanak az öntött aranycorpusnak, azaz csak a corpus elkészülte után íródhattak. A lemezen, a corpus alatt, az ágyékkendő magasságában finom tűvel egy Jeruzsálem-kereszt van bekarcolva, alatta két betű „A" és „?". Maga a lapos hátú üreges corpus (magassága 16,6 cm) talán több — 5(?) — részből lett összeállítva. Külön önthettek a testet, a suppedaneumot, a nimbust, valamint a két Gizella figuráját (9. kép). A királynőt koronája is megkülönbözteti az apácák fátylát viselő anyjától. Ruházatuk, arckifejezésük eltérő. Túlzás lenne portréról beszélni, ámbár a szándék feltételezése nem lehetetlen. A külön öntött darabokat cizellálás után összeállították, összeforrasztották. A kereszt peremét eredetileg 1,5 cm széles aranyszalag fedte, melyen az óramutató járásával megegyező irányú felirat futott körbe, s eredetileg talán csak a kereszt talpánál szakadt meg. Az is lehetséges, hogy e szalag a kereszt tetején indult, s egy vagy két darabból állott. Mára, több helyen, felirat nélküli, más színű aranyból készített pótlásokkal egészítették ki a sérült részeket. Nehéz elképzelni, mi okozhatta épp a peremen a sérüléseket négy keresztszár hosszúságnyi felületen. A sérülés valószínűleg az előoldal néhány ékkövének cseréje előtt következett be, oly régen, hogy az elpusztult szövegrészt már nem tudták rekonstruálni. Az is lehetséges, hogy a reformáció viharai során érte műtárgyunkat a sérülés. 1 A rajzokat Szűcs Árpád, a fotókat Dömötör Mihály készítette.