A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

VÖRÖS István: A zsombói honfoglalás kori sír lova

A ló neme: a fejlett caninus (C) alapján — mén. A ló életkora: a fogazat statusa és a rágófelületek kopása alapján — 5-5'/2 év. A félkör alakú I3 rágólap (a lingualis fal még nem kopott) alapján inkább az életkorcsoport fiatalabb szakaszába, ca. 5 V4—5 V3 évre lehet keltezni az állat életkorát. Ezt a „finomítást" azonban az egyedek között tapasztalható eltérések elimitálják. A ló marmagassága, testalkata: a négy metapodium (mc/mt) hosszméretéből számított (VITT 1952) marmagassági érték 145,6 cm, magas testmagasságú. A metapodiumok és az első ujjpercek (os. ph. I.) hosszúak, a diaphysisek középkarcsúak. Mindkét mc. ventralis oldal alsó kétharmadában a felület mélyen benyomott. A mt-oknál ugyanezen a helyen a csontfelület egyenes, sík. A mc-ok karcsúsági index-értékei: 15,53 (sin.) — 15,16 (dext.). A jobb oldali mc. és a mt. is vékonyabb a bal oldalinál. A mc/mt hosszúsági méretarány 0,839. A tuber calcanei nagy, a processus cal. vékony. A patacsontok (os. ph. III.) rövidek, szélesek. A postcranial is csontok méreteit a 3. táblázat tartalmazza. A ló mortalitása: nyári (április/május-október) időszak. A honfoglalás kori lóállományban a magas testmagasságú mén igen ritka. Tenyésztési foka alapján valószínűsíthető, hogy mediterrán területről származó, muszlim hatást mutató, egyedi példány volt. LOVASTEMETKEZES A temetés során a lekerekített végű, teknős aljú sírgödör aljára helyezett elhunyt lábait a sír DNy-i falához tolták. A ló fejét kb. E-i tájolásban a bal oldalára fektetve az elhunyt bal lábfeje-lábszára fölé helyezték. A jobb oldali hátulsó lábvéget a sír DK-i végén a magas padka közepére és a ló fejére (állkapcsára) tették. A bal oldali hátulsó lábvéget a ló feje (állkapcsa) mellé, vele párhuzamosan helyezték el. Rajta voltak a farokcsigolyák. A két mellső lábvéget egymásra rakva a sír E-i fala mellé, illetve ajobb oldali lábfejét az E-i padkára tették. A ló részleges csontváza kb. 25-30 cm-rel lehetett a sír alja fölött. A ló feje le volt kantározva. A ló fejének és a lábvégeinek sírbeli helyzetéből, azok volaris (talpi), illetve dorsalis (háti) oldalukra való fektetéséből valószínűsíthető, hogy Zsombón lóbőr nélküli lovastemetkezés típusa fordul elő. Azaz a temetés során a lónak csak a levágott feje (bőrben! lásd koponya, mandibula-pár, nyelvcsont), — az ízületeknél gondosan kibontott — lábvégei és egy le/ki/vágott farokrész kerül a sírba. A temetés a ló mortalitása alapján nyáron (április/május-október) történhetett. Lőszerszámzat A zsombói honfoglalás kori sír lószerszámai közül csak a nyeregszerszámzathoz tartozó két kengyel került elő, vagy csak ez maradt meg. A kengyelekre jellemző, hogy eltérő típusúak és aszimmetrikus szárúak. 1. Ovális (ívelt vállú és szárú), egyenes, széles talpú kengyel (1. kép 1). Max. ma.: 16 cm, max. sz.: 12 cm. A vastag fül téglalap alakú, nyakánál bemetszett (sz.: 4,1 cm, ma.: 3 cm) (LŐRINCZY-SZALONTAI 1993, XIII. t. 9). 2. Gombos nyakú, kúp alakú (enyhén ívelt vállú és szárú), egyenes, széles talpú kengyel (1. kép 2). Ma.: 18 cm, sz.: 11,8 cm. A lapos fúl téglalap alakú (sz.: 4,1 cm, ma.: 2,8 cm) (LŐRINCZY-SZALONTAI 1993, XIII. t. 10). Az egyenes talpalójú kengyelek egy részét — jobb használhatóságuk miatt — úgy készítették el, hogy vagy az egyik szárat rövidebbre, ívét laposabbra alakították, vagy a fület nem középre kovácsolták. Ezáltal a hosszabb (kengyelszíjú) kengyel jobban simul a ló oldalához, továbbá a kengyelben álló lovas biztonságosabban tarthatta magát. A zsombói kúp alakú kengyel egyik szára laposabb, az ovális kengyel füle pedig az — egyik — váll irányába oldalt kialakított.