A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

RÁCZ Zsófia: A madaras-téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959-62)

féleképpen — középen átütött szegeccsel vagy ólommasszába ágyazott aklával — történt. A 44. sír kerek övveretei tönkrementek. Az 55. sír (11. kép 11) préselt kerek veretei és az őket kísérő félhold alakú díszek jellegzetes közép avar kori divatot képviselnek. Részletesen foglalkozik a típussal Kovrig Ilona a korong alakú övdíszek tárgyalásakor (KOVRIG 1963, 125). Megle­hetősen ritka viselet, tizennégy kárpát-medencei le­lőhelyről ismerem (1. lista). Az ezekből levonható általános tanulságok, amiknek a madarasi öv is megfelel: 3-6 kerek véreihez két ívelt oldalú társul. Az övet legtöbbször vascsat zárja, a nagy- és kis­szíjvégek pedig a sima kettőslemezes típusba tar­toznak (ritkábban préseltek), ívelt, hegyesedő, s gyakran egyenes véggel. 35 A kör alakú veretek az egyszerűbb kivitelű öveknél a madarasihoz hason­lóan, koncentrikus körökkel díszítettek. Ásatási megfigyelések szerint a két félhold ala­kú veret az övön hátul, a középső veret alá és fölé illeszkedik, így tüszőszerűen széles öv használatára enged következtetni. A madarasi 55. sír esetében az ásatási dokumentáció leírását követve helyez­tem el őket a képen látható módon, feltételesen. Fölerősítésük legtöbbször három szegeccsel tör­tént, a madarasi — töredékes — dísznél ez nem el­lenőrizhető. 36 Tiszakécskén préselt varkocsszorító, szablya valamint öntött bronzcsat és lemezes bújtató, a mosonszentjánosi sírokban széles karú íjak, az alattyáni 112. (KOVRIG 1963, Taf. X) és a madarasi sírban hengeres csont tarsolyzáró, a solymári 24., az alattyáni 472. és a gátéri 295. sírban a különbö­ző préselt szíjvégek is utalnak a típus használati idejére, ami a 7. század utolsó harmadának, 8. szá­zad elejének felel meg. A madarasi — stíluskritikai alapon és a vele talált esztergályozott hengeres tar­solyzáró alapján — a későbbiek közé tartozhat. A 73. sírban Inf. II korú fiú viselte a kerek vere­tes övet, ez okozhatja egyszerű szerkezetét is: az öt préselt díszhez egy bordázott, kettőslemezes szíj­vég és vascsat tartozott, mellékszíja nem volt. A 74., kirablott sírban ezüst, félgömbös bronz szegfejjel díszített kör alakú veret volt. 37 Kettős le­mezű, egyenes aljú ezüst kisszíj véggel volt az övre szerelve, amihez hasonló az 55. sír övét bronzból díszítette, valamint a következő pontban tárgyalt véretekkel szerepelt együtt a sírban: mind jellegze­tes közép avar kori típusok. 2.1.3. Rombusz alakú, négykaréjos préselt vere­tek a 74. sírból (13. kép 9) kerültek elő. Ritkán föl­bukkanó dísz, formailag elválaszthatatlan a hason­ló, háromszöges véretektől (2. lista). A madarasi 38 igen szép kivitelű rokonainak egyszerű, bronzból préselt változata. Jellegzetes közép avar kori dí­szek, az előbb tárgyalt típushoz hasonlóan. A velük együtt sírba kerülő szablya, díszített csontszegélyes tegez, széles karú íj, varkocsszorító vagy kisgöm­bös fülbevaló mellett a gyenesdiási sír segít abszo­lút időponthoz kötni veretünk korát, amely temet­kezés II. Constans és IV. Constantinus 654-659 közt vert verdefényes aranysolidusát tartalmazta (MÜLLER 1989, 147). A madarasi a későbbi példá­nyok közé tartozhat. A 74. sírban e veretek ajobb combcsont mellett kerültek elő sorban. A váz felső része dúlt volt, s mivel a díszített tegezcsontok és a nyílhegyek is szétdobálva feküdtek, a lábra is rábonthattak. így 35 A kettős lemezű, hegyesedő vagy egyenes végű szíjvégek a közép avar kori garnitúrákon jelennek meg, s a késő avar kor elejéig maradnak használatban. Késői jelentkezésükre példa az alattyáni 380. és 700. sír övgarnitúrája (KOVRIG 1963, Taf. XXV, Taf.XUV). 36 Legszebb kivitelben a solymári (TÖRÖK 1994, XIV. t. 1-8), abonyi (MÁRTON 1906, 33), tiszakécske-óbögi (GARAM 1991, 1. kép), mosonszentjánosi (közöletlen) és zalakomári (közöletlen, a többitől elütő, zoomorf ornamentikája díszeket Szőke Béla Mik­lós szívességéből ismerem) példányok készültek, anyagukban és díszítésükben is elütve egyszerűbb variánsaiktól. A soly­mári és abonyi díszítmények nem félhold alakúak, külső szélük többszörös (hármas, illetve ötös) ívű. Rekesz- és granulációdíszes, hasonló elrendezésű övvereteket a Mala Perescepino-i leletek közt is találunk (WERNER 1984, Taf. 16). A solymári 24. sírt Török Gyula 635-670 közé keltezve az oda temetkező második generációhoz köti. Az övön a tárgyalt ve­reteken kívül „ nyeles " szíjvégek voltak, amik a sír ilyen korai datálását nem erősítik meg: legjobb párhuzamai Bolyon szé­les karú íjjal (PAPP 1962, XIV. t.), Kemeneshőgyészen üveggyöngycsüngős fülkarikával (ILON 1996, 4. t.) kerültek elő. A szíjvégtípus gyenesdiási, pénzzel keltezett variánsa is arra utal, hogy a solymári ívelt oldalú veretek későbbre való keltezé­sének nincs akadálya. Ezekkel — a típus használati idejének mindenképpen az elejére mutató — díszítményekkel szemben az abonyi 295. sír ezüstből készült préselt szíjvégeinek stilizált indás mintázata a legkorábbi öntvényeknek is sajátja. 37 A szentes-kajáni hasonló veretek kapcsán Korek József megjegyzi, hogy a „középen...elhelyezett gömb üvegberakásos előzményekre mutat. " (KOREK 1943, 60, XXXIII. 1.1-9). Ez a madarasiaknál is lehetséges, ahol a középsőfélgömb elütő minő­ségében a polichrómia igénye jelentkezik. 38 Hasonlóan pl. a kiskörös-vágóhídi példányokhoz (LÁSZLÓ 1955, Pl. X, 7-8).

Next

/
Oldalképek
Tartalom