A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori edénylelet Kecskemét-Csukáséren

egyértelműen a szakrális motiváció kerül újra előtérbe. Tűzgyújtásra utaló nyomok vagy többszöri használatra utaló réteges betöltődések ezt még inkább megerősítik. Az edények elhelyezése annyiban lehet segítségünkre, hogy bizonyos elhelyezési módok — így az edények szájukkal lefelé fordítása vagy kisebb edényeknek egy nagyobb, urna alakú edénybe vagy tálba helyezése — kizárják azt, hogy a háztartáshoz tartozó, tárolóedényként használt edényekről lenne szó.

33 Ugyanakkor azt is valószínűtlenné teszik, hogy az így elhelyezett edényekben étel- vagy italáldozatot mutattak volna be.

34 A leletanyag összetétele az értelmezés kapcsán viszonylag kevés támpontot nyújthat, inkább arra adhat választ, mire használhatták eredetileg az elrejtett edényeket. Az edény depók értelmezése kapcsán még egy lehetőség merül fel a szakirodalomban, mégpedig az, hogy egyes edényleletek egy-egy fazekas elrejtett raktárkészletei lehettek.

35 Az általunk tárgyalt depólelet településen belüli — de nem házként értelmezhető — objektumban került elő. Nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy a feltárt objektum esetleg egy egyszerű szerkezetű gazdasági építmény volt és a benne elhelyezett háztartási edényeket találtuk meg, azonban semmiféle jel nem utal sem egy esetleges építmény szerkezetére, sem elpusztulására. A leletegyüttes ugyan — szerencsés módon — régészeti feltárás során került elő, azonban mégsem teljesen bolygatatlan állapotban. Az edényeket a földmunkagépek jelentősen megrongálták.

36 így egy fontos információról, mégpedig arról, hogy az edényeket épen ásták-e el, vagy töredékesen, csak feltételesen nyilatkozhatunk. Az ásatási felvételeken (2. kép 2-A) jól látszik, hogy az ÉK-i csoport edényeit a gépek inkább csak megnyomták és darabokra törték, míg a mai felszínhez viszonyítva kissé magasabban elhelyezkedő ENy-i kupac edényeiből nagyobb darabok hiányoznak. Az edényeken észlelt friss törésnyomok, valamint azon tény alapján, hogy a kissé mélyebben elhelyezkedő edények kevésbé sérültek, valószínűnek tarthatjuk — de természetesen nem állíthatjuk teljes bizonyossággal —, hogy épen kerültek megtalálási helyükre. A korsókat két, egymástól kb. 40 cm-re levő kupacban helyezték el. Helyzetük nem zárja ki azt, hogy esetleg étel- vagy italáldozatot tartalmazhattak, azonban tartalmuk vizsgálatával sem tudjuk ezt kétséget kizáróan igazolni. Mindezek alapján láthatjuk, hogy meglehetősen kevés támpontunk van ahhoz, hogy hitelt érdemlően nyilatkozzunk arról, vajon milyen okból kerültek földbe a bemutatott edények. A csukáséri edénydepó esetében is elképzelhető, hogy valamiféle áldozati szertartásban használt edények szándékos elrejtéséről lehet szó. ÖSSZEGZÉS A leletegyüttes alapvetően fontos jelentősége, hogy egy olyan hitelesen feltárt településről származó, zárt kora bronzkori leletegyüttesről van szó, mely a Duna-Tisza köze Bács-Kiskun megyei szakaszának középső területeiről származik. A közelmúltban a kiskunhalasi és a kiskunfélegyházi múzeum kora bronzkori leleteinek összegyűjtése kapcsán felhívtam a figyelmet arra, hogy a területen számolnunk kell a kora bronzkor mindhárom fázisának jelenlétével (TÓTH 1998), noha addig csak né33 Ilyen például a drösingi edénydepó, amelynél a kisebb edényeket részben egy nagy, kettős kónikus edénybe tették, melyet egy tállal lefedtek, részben a nag}' edény mellett helyezték el őket, szájukkal lefelé fordítva vag}' eg}>másba rakva (KÜHTRE1BER 1994, 99). Hazánk területéről jó példa rá az Oszlár-Nyárfaszögön feltárt 887. objektum, melyben 6 szorosan egymásra borított tál mellett két, szájával lefelé fordított fazék került elő (KALICZ-KOÓS1997, 68). 34 Ez azonban még nem zárja ki azt, hogy az edényeket szakrális okokból rejtették földbe, hiszen nem feltétlenül kell minden edénydepót ételáldozat bemutatásának tekinteni (KÜHTREIBER 1994,105). Az is elképzelhető, hogy tulajdonképpen csak magukat az edényeket deponálták, mint egy szertartás maradványait (CZYBORRA 1997, 91), esetlegesen azért, hog}> újrafelhasználásukat megakadályozzák (KÜHTREIBER 1994, 105). 35 A magyarországi edénydepók közül az Igricen előkerült leletegyüttest Hellebrandt Magdolna egy fazekasműhely felhalmozott termékeinek tartja. Úgy gondolja, hogy a lelőhelyen megfigyelt nagyszámú kemencemaradvány egy része a késő bronzkori telephez tartozhatott ß. HELLEBRANDT 1991,107). Az is előfodul, hog}' az edények mellé simítóköveket is elhelyeztek, ahogy azt többek között a drösingi depó esetében is tették (KÜHTREIBER 1994). Ilyenkor eg}'értelműbb, hogy a leletegyüttes valamilyen módon kapcsolatba hozható eg}' fazekassal. 36 Mindössze egyetlen kis edény maradt meg teljesen épen, 14 apró darabokra tört, de összerakható és kiegészíthető, ugyanakkor 8 edénynek több-kevesebb részlete megsemmisült, olyannyira, hogy ezeket nem is lehetett kiegészíteni.