A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

RÁCZ Zsófia: A madaras-téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959-62)

MFMÉ - StudArch V (1999) 347-395 A MADARAS-TÉGLAVETŐI AVAR TEMETŐ (KŐHEGYI MIHÁLY ÁSATÁSA 1959-62) r RA CZ Zsófia A LELŐHELY ÉS A LELŐKÖRÜLMÉNYEK Az észak-bácskai Madaras község Bács-Kiskun megye déli részén, a Dunától mintegy 30 km-re keletre, a Telecskai-domboknak nevezett észak- és közép-bácskai löszplató lábánál fekszik (1. kép). A falu határa bővelkedik régészeti leletekben:

1 felsőpaleolit telep, a falutól északra honfoglalás kori sírok, Madaras-Halmok lelőhelyen késő szarmata - hun kori temető és 11—13. századi település nyomai, a Jezer-tó északnyugati partján szarmata temető és kora Árpád-kori település, a Telecskaidombok Sárgapart nevű részén pedig Árpád- és középkori templom és temető jelzi, hogy e vidék kedvelt települési hely volt. A faluból délre tartó, Bajmok felé vezető dűlőutat a Kígyós-csatorna ásott medre szeli át. A kis víz az úttól nyugatra, attól mintegy 50 m-re, északi kanyart vesz. Itt, a Kígyós kanyarulata és a dűlőút által közrefogott területen, az ártérből csepp alakban kiemelkedő dombon terült el az avarok használta temető. A csatorna túloldalán, az alacsony és sík vidékből hirtelen 8-10 méter magasra kiugró löszfal már a Telecskai-dombok vidéke. A temetőt déli és nyugati irányban az egykori patak illetve annak ártere övezte, tőle északnyugatra pedig az ún. Jezer mocsaras, jórészt víz alatt lévő területe feküdt. A területen folyó homokbányászat évekig pusztította az avar sírokat. A leletmentést Zalotay Elemér kezdte meg 1952-ben: öt sírt tárt föl. A 6. számot egy 1959 tavaszán elpusztult sír kapta, ebből a vázcsontokat kiszedték, pontos helye sem ismert. Az ásatás folytatására azon év októberében került sor Kőhegyi Mihály vezetésével, és 1962-ig, az ásatás befejezéséig kilencvenkettőre nőtt a feltárt sírok száma (2. kép 1 ). A temetőt délen a Kígyós-patak zárta le, itt a csatomaásás során pusztulhatott el néhány sír. A nyugaton lévő temetkezések a temető szélét jelzik, az azokon 4-5 méterre, az agyagos, folyami hordalékba túlhúzott kutatóárkok a valamikori patakmedret is megtalálták. A 92. sír biztosan kijelöli a temető északi határát, az ezen túl kutatott terület üres volt. A feltártakhoz tehát csak keleten, a bányafalon túl csatlakoztak még biztosan sírok. Kőhegyi Mihály a domb egykori területét — az úttól 2-3 méterre nyugatra még ma is látszik néhol a domboldal pereme — és a környék felszíni adottságait figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy a homokbányászat során elpusztult sírok a temetőnek mintegy egyharmadát, legfeljebb negyven százalékát tehették ki. * Ezúton is hálásan köszönöm dr. Kőhegyi Mihálynak, a madarast avar temető ásatójának, hogy a leletanyagot és az ásatási dokumentációt szakdolgozatomhoz rendelkezésemre bocsátotta. (Rácz Zsófia: A madaras-téglavetői avar temető. Szakdolgozat, ELTE BTK, Budapest 1998. Kézirat.) Jelen tanulmány e szakdolgozat sajtó alá rendezett változata. Köszönöm Garam Évának a lektorálás során tett tanácsait. I Madaras régészeti leleteiről összefoglalóan: KŐHEGYI 1972, a község történetéről: KŐHEGYI-GÖLDNER 1975. A Bács-Kiskun megyei régészeti feltárásokról: H. TÓTH 1990, 81.