A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

MADARAS László: Újabb avar kori temetők Szentes határában

nyek a korszak bármely periódusához tartozhatnak. A sima pántgyűrű és az ismeretlen rendeltetésű bronzdrótok sem igazán időrendi fogódzópontok. Úgyhogy ez az a sajátos helyzet, amikor az avar korra való keltezés egyértelmű, de a korszakon belül pontosabb besorolás nem lehetséges, vagy legalábbis óvatosan tehető meg. II. temető Lényegesen egyszerűbb és könnyebb a II. számú temetőrész sírjainak keltezése, tárgytípusainak értékelése. Noha erről a temetőrészről sem mondhatjuk el azt, hogy igazán gazdag leletagyagot tartalmaz, szerencsére a tárgyak között olyanok is vannak, melyek a korszakon belül viszonylag jól keltezhetőek. Ilyenek a női sírok fülbevalói (5., 8., 75. és 146. sír), nagy dinnyemag alakú szemeket is tartalmazó gyöngysorai (5., 75. és 139. sír). Ezek a tárgyak a 7. század 3. harmadától általánosak a leletek között (KOVRIG 1963. 112-113. 143, 164-165; CILINSKÁ 1975. 92; PÁSZTOR 1995, 79-80; PÁSZTOR 1996, 198-199). Két olyan férfi sírunk is van, amelyből öntött övgarnitúra került elő. A 62. sír nagyszíjvége indadíszes volt.

14 Az övhöz egy öntött, trapéz alakú bronzcsat is tartozott. Az ilyen típusú bronzcsatok a griffes-indás korszak első harmadában a gyakoriak (sok esetben griffes véretekkel) (KOVRIG 1963, 158; MADARAS 1995. 163, 177-180). Ugyanerre az időszakra keltezhető a 68. sír öntött garnitúrája is. A halott férfi fülében egy sima bronzkarika függő volt, az övet trapéz alakú, öntött, háromleveles csattestű bronzcsat zárta. A lemezből kivágott lyukvédők mellett téglalap alakú, kis lemezveretek, öt kerek, öntött, griffes övdísz, sima propeller alakú, öntött övforgó, egy-egy egybeöntött tokos, indadíszes kis- és nagyszíjvég tartozott az övhöz. Nyilvánvalóan az övön függött a vaskés is. A leletek jól keltezhetők. A párhuzamok tételes felsorolása alól felment bennünket Fancsalszky Gábor kitűnő összefoglaló munkája (FANCSALSZKY 1999). Garnitúránk az ő rendszerében az ún. 6/a típust képviseli (FANCSALSZKY 1999, 203), ráadásul egy olyan területen (a Tisza-Körös találkozása és a Tisza bal partja), melyet mint műhely környezetet Fancsalszky a kagáni székhelynek gondol (FANCSALSZKY 1999, 219). Ha ez egy kicsit meghökkentően bátor állásfoglalásnak is tűnik, az mindenképpen egyértelmű, hogy ez a terület az Avar Birodalom legbelső, központi régiójába tartozhatott. A garnitúra egésze a 7. század utolsó évtizedeire, a 8. század első harmadára minden gond nélkül keltezhető (MADARAS 1991. 48-51). Mindezek alapján a II. számú temetőrész feltárt sírjai a 7. század utolsó harmada és a 8. század első évtizedei közé keltezhetők. Az ilyen keltezést erősítik a sírok edényei és a 14. sír hímes tojásának bekarcolt mintája is (MADARAS 199la, 275-276) Külön kell tárgyalnunk az 1. számú sír leletanyagát. A sír egyik sírcsoporthoz sem tartozott, az ásatás megkezdésekor a kettő között, magányosan került elő (2. kép 1). Leletanyaga, elsősorban a szemesgyöngyök, a vödörpánt, a bronzlánc, s rovátkolt bronzkarika, a korai avar kor női viseletének gyakori tárgyai Szentes környékén. Hasonló együtteseket ismerünk Donátról vagy Fertőről.

15 Keltezése viszonylag egyszerű, a kora avar kor második fele, azaz a 7. század első fele (PÁSZTOR 1996. 206-207). A sír két temetőrészhez való viszonya a leletmentés területi korlátai miatt tisztázatlan, nem kizárt, hogy egy teljesen különálló temetőt jelez, de nem elképzelhetetlen, hogy magányosan eltemetett női sír került elő (LÖRINCZY 1996,184-185). 14 Közelebbi meghatározása azért nem lehetséges, mert egy lelkes műgyűjtő látogató ellopta a tárgyat. 15 Közöletlen leletek a szentesi Koszta József Múzeum anyagában. Szentes és környéke korai avar leleteinek legutóbbi, egyféle szempontú összefoglalását Lörinczy Gábor végezte el (LÖRINCZY 1996, 184-185).