A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori edénylelet Kecskemét-Csukáséren

egyenes. Világosbarna, szürke foltos, kiegészített. Ma.: 14,5 cm, szá.: 8,4 cm, há.: 12,5 cm, fá.: 6,7 cm. 16. Kisméretű, enyhén kihajló peremű, csonka kúpos nyakú korsó töredéke (5. kép 8; 9. kép 2). Nagyívű szalagfüle aperem alól indul. Szürkésbarna, fényezett. Az edény peremének, nyakrészének és fülének csak egy kis részlete maradt meg. Az edénytöredék sz.: 5,8 cm, ma.: 6 cm. 17. Kettős csonka kúpos testű, éles hasvonalú korsó töredéke (3. kép 7; 10. kép 4). Közvetlenül a hasvonal fölött sekély bemélyítés fut körbe. Alja egyenes. Világosbarna, szürke foltos. Az edény testének mintegy kétharmada és pereme hiányzik, nem kiegészíthető. A megmaradt rész ma.: 11 cm, há.: 13 cm, fá.: 6,5 cm. 18. Nagyméretű, enyhén kihajló peremű, csonka kúpos nyakú, fordított csonka kúpos alsó részű, egyfülű korsó töredéke (4. kép 6; 7. kép 3). Fülének, mely a perem alól indul és a nyak alsó harmadára támaszkodik, csak a csonkjai maradtak meg. Nyaka tagoltan illeszkedik a testhez. Szürke, világosbarna foltos, helyenként fényezés nyomaival. Az edénynek csak a felső része maradt meg, nem kiegészíthető. Szá.: 9,1 cm. 19. Kisméretű, enyhén kihajló peremű, viszonylag magas, enyhén ívelten csonka kúpos nyakú, fordított csonka kúpos alsó részű, egyfülű korsó (5. kép 5; 10. kép 2). Nagyívű szalagfüle a perem alól indul, a nyak alsó részére támaszkodik. Nyaka tagoltan illeszkedik a testhez. Alsó része az edény alja felé enyhén behúzott, alja egyenes. Barna, szürke foltos, kiegészített. Ma.: 13,6 cm, szá.: 6,5 cm, há.: 9 cm, fá.: 4,5 cm. 20. Kisméretű, enyhén kihajló peremű, viszonylag magas, ívelt nyakú, egyfülű korsó töredéke (5. kép 7; 7. kép 2). Nyaka tagoltan illeszkedik a hashoz. Füle a perem alól indul, csak indulásának csonkja látszik. Szürke, világosbarna foltos. Az edénynek csak körülbelül harmadrésze maradt meg, nem kiegészíthető. Szá.: 6 cm. 21. Kisméretű, enyhén kihajló peremű, viszonylag magas, ívelt nyakú, fordított csonka kúpos alsó részű, egyfülű korsó töredéke (5. kép 4; 10. kép 3). Nyaka tagoltan illeszkedik a hashoz. Füle a perem alól indul, indulásának csak a csonkja van meg. Alja egyenes. Szürke, világosbarna foltos. Az edény testének körülbelül egyharmad része maradt meg, nem kiegészíthető. Ma.: 12,4 cm. 22. Nagyméretű, enyhén kihajló peremű, csonka kúpos nyakú, kettős csonka kúpos alsó részű, lekerekített hasvonalú, egyfülű korsó (5. kép 2; 10. kép 1). Nagyívű szalagfúle a perem alól indul, a vállvonalra támaszkodik. Nyaka tagoltan illeszkedik a hashoz. Alja egyenes. Sötétszürke, helyenként barna foltos, kiegészített. Ma.: 18,7 cm, szá.: 10,2 cm, há.: 16 cm, fá.: 8,2 cm. A LELETEGYUTTES KELTEZÉSE Az ÉK-i edénycsoport edényeinek párhuzamai

11 Az ÉK-i edénycsoport edényei mind méretüket, mind típusukat tekintve nagyon egységes képet mutatnak. Mind a 13 edény kisméretű — magasságuk 10 cm és 12,6 cm között változik —, egyfülű korsó. Eddigi ismereteink szerint kizárólag a nagyrévi kultúra leletei között találjuk meg a 7-8. és 12. számú, kiöblösödő hasú korsók párhuzamait.

13 Formájukban mindössze annyi a különbség, hogy míg a 8. számú (4. kép 3; 8. kép 3) teste tagolatlan, addig a 7. (4. kép 5; 8. kép 5) és 12. edény (4. kép 1; 8. kép 4) nyaka enyhe tagolással illeszkedik a hashoz és a 7. edény alja enyhén profilált, míg a másik kettőé nem. A magas, enyhén ívelten csonka kúpos nyakú, fordított csonka kúpos alsó részű 5. számú edény (4. kép 4; 7. kép 4) analógiái szintén a nagyrévi kultúra leletei között kerülnek elő, többek között Tószeg-Ökörhalmon (BÓNA 1963, 12, Pl. II. 5; CSÁNYI 1983, 46, 12. kép 4), Cegléden (BÓNA 1963, Pl. XIII. 17) és Rákóczifalva-Kastélydombon (CSÁNYI 1983,34, 3. kép 7). Kettős csonka kúpos testével, éles hasvonalával jellegzetes formát képvisel a 4. számú edény (3. kép 5; 6. kép 2). A Bóna István által ökörhalmi típusúnak elnevezett korsók körébe tartozik, melyek a nagyrévi kultúra idősebb fázisának jellegzetes leletei (BÓNA 1963, 14). Előkerültek többek között Rákóczifalva-Kastélydombon (CSÁNYI 1983, 40, 8. kép 1), Tószeg-Ökörhalmon (BÓNA 1963, 12, Pl. I. 9, Pl. II. 1, 3; CSÁNYI 1983, 46, 13. kép 2), Szandán (BÓNA 1963, 12, Pl. IV. 3), Szigetszentmiklóson (BÓNA 1963. 13, Pl. VII. 2, 6), Dunaföldváron (BÓNA 1963, 13, Pl. vili. 6), Bács-Kiskun megyében Kecskemét környékén (BÓNA 1963, Pl. VIII. 7) és Kiskunfélegyháza környékén (BÓNA 1963, 13, Pl. vili. il). Azonban hasonló formák elszigetelten fellépnek a Nyugat-Dunántúlon is, olyan területeken, ahol a nagyrévi kultúra nem terjedt el (KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1998, 335), többek között Nagykanizsa környékén (BÓNA 1963. 13, Pl. VIII. 9; KALICZ-SCHREIBER 1989, Abb. 5), Balatonberényben (BÓNA 1963, 13. Pl. VIII. 10; KALICZ-SCHREIBER 1989, Abb. 5) és Szom12 Mivel a két edényegyüttes térben jól elkülönült egymástól, leleteiket külön értékelem. 13 Legjobb analógiáikat Hódmezővásárhely-Kökénydombról (GAZDAPUSZTAI 1957, 80, XIX. t. 1, 4), Szelevényről (BÓNA 1963, 16, PI. XI. 8) és Szajol-Vasútifelüljáró lelőhelyről (CSÁNYI 1983, 49, 14. kép 9) ismerjük.